Nekem száz – 2. rész

Majka Buga B Top 100-as listájáról:

Sepultura – Refuse/Resist: Na jó, a „rendes” Sepulturától az én listámon is lényegében bármi rajta lehetne, a Refuse/Resist is, bár nekem nincs benne, mondjuk, az első ötben, de azért adja. Az a helyzet, hogy nem tudtak hibázni.

Warbringer – Remain Violent: Ezt a Warbringert már kapargattam egy párszor, de nem kattantam rá. Ez is rendesen összerakott old school thrash metal, csak valahogy az a szükséges plusz hiányzik belőle, ami a Sepuban megvan. Bár a kórus eléggé odacsap, szóval nem rossz ez.

Moscow Death Brigade – Brother and Sisterhood: Jaj, istenem, Buga, hát mi lesz a következő? Mi a tököm ez, valami ruszki RATM? Ez nem az én világom, szóval szerintem szar. 🙂

Moscow Death Brigade

Spineshank – Smothered: Ezt a zenekart nem ismerem, nem is hallottam még róluk, de legendás nyitottságom miatt adok nekik egy esélyt. Ja, ez ilyen „lányoknak és gyerekeknek jó lesz” metál, szép, nagyívű vokálokkal, sok-sok melódiával, hogy ne sebezze meg az ember fülét. Az a helyzet, hogy öreg vagyok én már ehhez. (Igazából egyáltalán nem vészes, nekem sok a vokál, de amúgy nincs ezzel alapvető baj, és látom, hogy valami Fear Factory sideproject ez, nekik meg karmoltam nagyon az első lemezüket.)

Rammstein – Adios: Na, ez Buga mániája, biztos lenyűgözi a német nyelv. Szerintem a Rammstein főleg színház, könnyen fogyasztható zenével. Kellemesnek kellemes, de ebből a zsánerből akkor már inkább a Die Krupps, de főleg a KMFDM.

Manowar – Hail and Kill: Erről nincs mit beszélni, a Manowart mindenki szereti!

Orgy – Talk Sick: Fogalmam sincs, mi ez, de nem is bánom. Valami sötét oka lehet, hogy ez a micsoda felkerült a listára, zsarolás, fenyegetés, ilyesmi. Szörnyű.

Marilyn Manson – KILL4ME: Nem vagyok mansonos, sose voltam, nekem túl sok a manír, amihez persze jól összerakott zene tartozik. Ez egy rendesen megcsinált produkció, egy üzleti vállalkozás. Persze az ilyesmiknek is megvan a helyük.

Marilyn Manson és csapata

Linkin Park – The Catalyst: 🙂 🙂 🙂 🙂 Remélem, hamarosan következik a Butterfly a Crazy Town előadásában: „You’re my butterfly, sugar baby!”

Pestilence – Non Physical Existent: Végre! Egy kicsit már kezdtem megijedni, rettegni, összerándulni, hogy mi lesz a következő track, de visszatért a remény. Ezt én is szoktam hallgatni, a Pestilence egy nagyon fasza és fontos zenekar. Nagy öröm, hogy 2018-ban ilyen lemezeket is lehet csinálni. Say no to modern metal!

Cavalera Conspiracy – Inflikted: Időnként megközelítik a Sepultura szintjét. Ez a szám is úgy kezdődik, mint egy, mondjuk, a Roots lemezről lemaradt Sepu-szám, de aztán valahogy nem áll nekem össze teljesen. Darálnak, teszik a dolgukat, de marad bennem valami hiányérzet. Félreértés ne essék, ez egy nagyon jó kis darab, de hát a korai Sepultura, ugye, magasra tette a mércét.

Sepultura – Roots Bloody Roots: Ennyike. Nincs ehhez mit hozzátenni. A nyugtalanító gitárfutam az elején, amiről nekem valami dzsungelben tenyésző rovar zümmögése jut eszembe, és hát az egész. Tökéletes.

Behemoth – If Crucifixion Was Not Enough: Nekem is bejön az új Behemoth, pedig nem vagyok black metal-rajongó. Amikor például valahová vittem kocsival az anyósomat, végig ezt hallgattam, és valamiért nem is akart velem beszélgetni. Amúgy nem ez a legjobb szám a lemezen, hanem az Ecclesia Diabolica Catholica, de nem lehet Bugának is olyan tévedhetetlen ízlése, mint nekem.

Behemoth

Spineshank – Forgotten: Már megint ez a tábortűz-metál! Az előző számuk jobban tetszett, ez úttörőtáborokba való, esti énekléshez.

Static-X – Shadow Zone: Ez meglepő módon egész jó, bár eddig nem hallottam róluk. Rendesen össze van rakva, van eleje meg vége, egyáltalán nem fájt hallgatni. Volt egy korszakom, amikor sok ilyen zenét hallgattam, ezt szerintem még fogom is.

Manowar – Wheels of Fire: Azért, remélem, lesz még a The Gods Made Heavy Metal is, de ez is odacsap rendesen!

Sonata Arctica – Paid in Full: Egy kicsit megkönnyeztem ezt a számot, annyira szép volt, mennyi melódia, mennyi rejtett érték és fájdalom! Különösen ajánlom tanítóképzős lányoknak kollégiumi bulikra!

Alestorm – Hangover: Elég vicces, magamtól nem hallgatnám, de azért mókás. Nyilván nem kell túl komolyan venni. Ilyen is kell, nem csak a bomló holttestek és kiloccsant agyvelők mindig.

Alestorm

Sevendust – Forever: Nekem az ilyenektől általában sajnos feláll az a kevés szőr a hátamon, ami egyáltalán van. De nem akarok kegyetlen lenni, hallottam már ennél sokkal rosszabb zenét is, például amikor 1990 körül elmentem egy csajjal Bonanza Banzai-koncertre, de azzal a lánnyal más jellegű terveim voltak, mint Bugával, szóval szkippelem a nótát.

Gormathon – Land of the Lost: Nem ismerem a bandát, de ígéretesen kezdődik a szám. Hoppá, kellemesen gurgulázó hörgés, és pont annyi ének, ami még belefér. Ez végre egy jó szám, bár a refrén egy kicsit túl melodikus. Ez rendben van, egy kicsit túl van díszítve, mint a régi Cégkódex-reklám, de azért meg lehet hallgatni.

Helloween – Eagle Fly Free: Ez megint csak lehetne nálam is, hiszen klasszikus darab. A szám elejének power metálos húzása, aztán a refrén, na igen, itt helyük van a dallamoknak. És milyen nagyszerű volt a fehérvári koncert is!

Savage Circus – Of Doom and Death: Nincs meg, de tetszik a gitár, az ének persze megint sok nekem. De ez ilyen klasszikus Helloween-vonal, persze azt a szintet nem lehet könnyen megugrani, és különösen nagy a kontraszt, hogy az előző zene pont az egyik legjobb Helloween-szám volt. Tisztességes munka, de nem fogok rákapni.

Black Fast – Cloak of Lies: Hát ez tök jó! Hallottam már a nevüket, de a zene nem volt meg. Ez egy rendesen összepakolt, sötét és kilátástalan zene, pont, mint a lelkem. Na jó, ez csak vicc volt, de ez a szám nem, fogom hallgatni vezetés közben, amikor mindenkit elküldök a kedves anyjába a dugóban ülve.

Black Fast

Moscow Death Brigade – Ghettoblaster: Na, megint itt vannak a szovjet úttörő pajtások. Nem, ez még mindig nem nekem való, sajnálom.

Linkin Park – In My Remains: Nagyon várom már az East17-től az It’s Alright-ot, abban is vannak ilyen súlyos riffek, amiktől leszakad a fejed! 🙂

Carcass – Heartwork: YEEEEEEEEEEESSSSSSSSS! Egy tökéletes szám egy nagyon fontos lemezről. Imádom, jól adagolt, precíz brutalitás. Végre.

Manowar – Black Wind, Fire and Steel: 🙂 Mindig mosolyt csal az arcomra a Manowar, eszembe jut a TDK kazettám, az első mono Videoton magnóm, ami gyakran bekapta a szalagot, a gyerekkorom, ami akkorra már tele volt metállal! Királyság!

The Crown – In the Name of the Death: Mint a jégverés, olyan a dob, és utána sem szaroznak. Könyörgöm, ne kezdjenek énekelni a refrénben! És nem, ez teljesen jó skandináv death metal, a műfajt nem fogják megújítani, de ez több, mint tisztességes zene.

Legion Of The Damned – Diabolist: Őket hallgatjuk, szeretjük, tiszteljük. Úgy látszik, valami van Hollandiában a levegőben a fűszagon kívül, ami miatt ilyen fasza death metalt tudnak csinálni arrafelé. Vagy csak a Pestilence-n nőttek fel…

Marilyn Manson – Deep Six: Hát, feljebb leírtam már, mit gondolok Mansonról. Hallgassátok egészséggel, de én kihagyom. Megcsinált dolog.

Dagoba – Inner Sun: Összefutottam már a zenéjükkel, és akkor is tetszett, ez is jó, bár nem tudom, miért érzik kötelezőnek az áriázást. Na mindegy, azért ez nem rossz, bár ha francia bandáról van szó, azért a Gojira simán erőnyerő.

Dagoba

Scorpions – Rock You Like a Hurricane: Nahát, pont a napokban hallgattam én is a kocsiban! Tökéletes stadion rock, egy olyan korszakból, amikor még volt stadion rock. Tavaszi napokon, az ablakot leengedve tökéletes zene, hogy a kocsiban ordíttassuk.

Onslaught – 66’fucking’6: Nem vagyok egy Onslaught-fan, de ez odab*sz. Ez egy nagyon jó szám, tele energiával és dühvel, sokszor szoktam hallgatni.

Orgy – Suck It: Ez még mindig rettenetes! Szerintem valamilyen vidéki villanyszerelők felkerültek a nagyvárosba, és akkor alapították a bandát, hogy legyen mivel csajozni, de sajnos mindegyiket agyonütötte az áram, és zombiként folytatták a zenélést. Kár volt.

Helloween – I Want Out: Kell erről írni bármit is? Ez Bugának volt meg műsorosban, én onnan másoltam át. Vajon hányszor hallottam ezt a számot életemben? Sosem lehet megunni.

Bloodhound Gang – Ballad of Chasey Lane: Egy rendes vicczenekar, nincs ezzel semmi baj. Ki nem röhögte magát könnyesre a Bad Touch-on? Ez meg egy ballada, amit egy pornószínésznőnek írtak. Hát lehet ennél őszintébb egy vallomás? 🙂

Kreator – Totalitarian Terror: Bevallom, először egy kicsit furcsa volt az a lakossági thrash metal, amit a Kreator újabban tol, de végül valahogy mégis behúzott. Ez is egy tök jó szám, tavaly én is sokat hallgattam ezt a lemezt.

Kreator

Manowar – Figthing the World: Vissza a gyerekkorba, a lakótelepi félszobába. Jaj, de megöregedtünk!

Falconer – Black Moon Rising: Fogalmam sincs, mi ez, de adjunk neki egy esélyt! Ilyen epikus cuccnak tűnik, gondolom, sárkányok, kardozás, dugás – nem nekem való, de azért persze nem olyan szörnyű.

Evanescence – Tourniquet: Szeretnék humánus, igazságos és következetes lenni. Ez rettenetes! A NOX együttes találkozik az Ossiannal, vagy valami ilyesmi. 🙂

Marilyn Manson – Revelation#12: Ideje lenne már, hogy valami rendes zene következzen. A türelmem véges.

Gamma Ray – Master of Confusion: Na, ez végre jó. Nem tartoznak az abszolút kedvenceim közé, de a minőség az minőség, és hát Bugát sem akarom megbántani, mert én is emberből vagyok.

Black Fast – Scarecrow and Spectre: Ja, ők már voltak, és ez is jó, ezt a bandát tényleg elteszem magamnak. Árad az egészből valami nagyon a kedvemre való, reménytelen düh. Bravó!

Skid Row – Youth Gone Wild: Bevallom, én is szoktam hallgatni, de kérem, értsétek meg, hogy szerintem a Skid Row valahogy tök jó. Néha nyálas, néha meg majdnem power metal, és hát egy csomó emléket hoz fel az emberből. Írtam is egy rövid verset erről: „Szakállamban sok az ősz szál, éljen soká a haj metál!”

New Years Day – Bloody Mary: Ez nem tudom, mi, de rosszul kezdődik, aztán rosszul folytatódik, míg végül nem lesz ugyan egyre rosszabb, de jobb sem. Bocs!

Delain – Suckerpunch: Hát, élőben csinos volt az énekesnő, de részemről ennyi, sajnálom.

Death Valley High – MERCI (FVKT): Először azt hittem, hogy ez valami FKFT (Fővárosi Közterület-fenntartó) tribute banda, de aztán rájöttem, hogy nem. Amúgy ez nem is olyan rossz, van benne valami punkos lendület, valami kócosság.

Death Valley High

Sepultura – Phantom Self: Az eredeti felállás után a maradék Sepulturának igazából más néven kellett volna folytatnia, és akkor lenne egy jó kis zenekar, ami élőben kifejezetten jó tud lenni. Ehelyett mindenki a régi időket emlegeti, mert azokat nem lehet űberelni. Pedig ez így egy jó szám, én is szoktam hallgatni ezt a lemezt, de azért a klasszikus felállás…

Manowar – Holy War: Sajnos további részleteket nem fedhetek fel a kamaszkorunkból, pedig lenne mit mesélni.

Linkin Park – Roads Untraveled: Hát izé…

Moscow Death Brigade – Papers Please!: A forradalom csak halad a maga útján, a moszkvai fekák felemelik a zászlót. Jaj!

Legion Of The Damned – Killing for Recreation: Mondom, ez egy nagyon jó zenekar, ez a szám is rendben van. Kellenek az ilyen erőt adó trackek, mert a lista vége felé közeledve néha bizony kezd erőt venni rajtam a csüggedés.

Marilyn Manson – The Mephistopheles of Los Angeles: Ez végül is nem is olyan rossz. Ha a megfelelő irányból közelítjük, mondjuk, a másik szobából.

Adamantine – Blood on My Hand: Ezek portugálok, ennyit jegyeztem meg róluk korábban. És milyen jó kis hangulatos zene ez, elteszem magamnak. Fasza.

Adamantine

Kreator – Gods of Violence: Lakossági FCKN thrash! Ez kell a népnek!

Siberian Meat Grinder – Walking Tall: Az oroszok már a spájzban vannak! Őket láttam élőben, és van egy fasza macis pólóm is tőlük, amit imádnak a gyerekeim. Ez egy becsületes HC/metal zene, 15 éves koromban nagyon karmoltam volna, de most is jó ez.

Stormwitch – Evil Spirit: A zenekar, ami népszerűbb nálunk, mint a saját hazájában. Hogy én a Ravenlord-ot hányszor hallgattam meg annak idején, édes Isten! Rendes heavy metal gitár, rendes visítás, jó lesz ez, érzem. Rendben is van, de lássuk a refrént: na, itt nagyobb ívű énekdallamot vártam, de azért kedves, szerethető zene ez.

Pretty Maids – Future World: Istenem, hogy ezt én milyen régen hallottam! Ez is valami másolt kazettán volt meg. Mennyire nyolcvanas évek ez, és milyen fasza! Ezt talán A heavy metal kedvelőinek című rádióműsorból vettem fel. Faszaság.

Suicidal Angels – Apokathilosis: Görögország, strandok, gyros, thrash metal. Ez egy nagyon őszinte zene, imádom. Semmit nem akarnak feltalálni, de amit csinálnak, az odacsap, élőben is olyan jó volt, hogy belefröccsent a sörömbe az izzadtság. Fasza, nekem, mondjuk, a Division of Blood a kedvencem tőlük.

Suicidal Angels

Linkin Park – Castle of Glass: Modernség, menőség, melódiák és mégis kőkemény. És milyen epikus, minden taktust nagyon komolyan kell venni. 🙂

Anthrax – I’m the Law: Na igen, így is lehet műfajokat házasítani. Ez crossover, és mennyire friss még ma is. Imádom.

Legion Of The Damned – Son of the Jackal: Rajta lehetne az egész lemez a listán, az sem lenne baj, mert teljesen jó cucc.

Helloween – Dr. Stein: Ennek a kislemeznek a borítója kint volt a szobám ajtaján belülről. Most is imádom, előbb tudtam a szövegét, mint ahogy angolul megtanultam volna. Ha muszáj lenne választanom, akkor ez lenne a kedvenc Helloween-számom.

Bloodhoung Gang – Foxtrot Uniform Charlie Kilo: Ha a viccfaktort kivesszük, talán ez a legjobb számuk. Be kell, valljam, hogy van egy ilyen vonzódásom, az ilyen pop punk hangzáshoz, de ezt majd Buga megírja. 🙂

Orgy – Talk Sick: Úgy fest, hogy a villanyszerelők összeálltak a szakácsokkal, és az eredmény frenetikus, egyfajta korszerű mulatós muzsika, a fémzene dáridója! 🙂

Orgy

Skid Row – 18 and Life: A metálos csajok imádták. Azóta persze kamasz gyerekeik vannak, de ettől ez még egy rendes ballada, amit a Skid Row fasza power metálja fényében kell értékelni, és így ez egy klafa szám.

Black Fast – Silhoutte Usurper: Tényleg fekete ez a cucc, és nagyon jó. Agyas, ahogy mondani szokták, de oda is vág. Fogom hallgatni.

Adamantine – Reborn in Darkness: Mennyire klasszik metál számcím, már ezzel meg is vettek. És utána sem csalódom; nem lúzerek a luzitánok, ahogy modorosan mondani szokás, és hát ez Christiano Ronaldo kedvenc zenekara. 🙂 De viccen kívül nagyon jó.

Rammstein – Engel: Jó szám ez, nyelvleckének sem utolsó. Deutsche Sprache, schöne sprache, de szerintem a Rammstein egy kurva jól kitalált geg. Élőben, mondjuk, marhára megnézném őket.

Depeche Mode – In Your Room: Végre! Remélem, a lista utolsó száma a Pet Shop Boys-tól a Go West lesz, abban is eszelős riffek és énekdallamok vannak! 🙂

Nekrogoblikon – Bring Us More: Ha valakinek az a koncepciója, hogy folyamatosan egy zöld maszkban tolja, akkor a zene mindegy is. Hamarosan élőben is megcsodálom a produkciót.

Nekrogoblikon

Finntroll – Trollhammeren: Igazi, érzelem-dús Vejnemöjnen-metál. Tört tojásnak alsó fele válik alsó földfenékké. Jaj, ez nem az én világom.

Legion Of The Damned – Death Is My Master: Végre megint zenélés van. Király!

Moscow Death Brigade – It’s Us: What’s up niga, I’m Dimitrij from the motherfucking ghetto!

Marilyn Manson – Blood Honey: Valamiért ismerem a Quasaborn nevű szerb együttest, inkább hallgassátok meg tőlük az azonos című számot, meg úgy általában őket, mert elég jók.

Gamma Ray – Send Me a Sign: A Gamma Ray nyilván egy nagyon jó zenekar, kihallatszik belőle a Helloween, de mégsem ugyanaz. Persze lehet, hogy én vagyok sznob. Azért persze jó, bár nekem túl dallamos.

Bloodhound Gang – Along Comes Mary: Ennyire azért én nem szeretem őket, vagyis inkább úgy hallgatnám, hogy ne maradjon nyoma. Egy kerti grillezésen, amikor már mindenki lefeküdt, de ti még felnyitjátok az utolsó sört, olyankor kell ezt tolni, csak meg ne égessétek magatokat a faszénnel, mert az még akkor is forró tud lenni, ha már nem füstöl.

Bloodhound Gang

Adamantine – Fire That Cleanses: Végig fogom ezt a lemez hallgatni rendesen.

Behemoth – Ora Pro Nobis Lucifer: Mivel van latin nyelvvizsgám, nem is értem, miért nem vagyok black metal-rajongó. Póz az persze ebben is van gazdagon, de ez egy klasszikus lemez, szóval rendben van.

Thanatos – Outward of the Inward: Nagyon régen nem hallgattam Thanatost. De miért nem? Hát most fogok, mert nagyon jó; valahogy kiesett a fejemből, hogy mennyire rendben van.

Arch Enemy – War Eternal: Ez, asszem, pont az a szint, amennyit még el tudok viselni a női ének és a dallamos refrének világából. Eleve Buga mutatta nekem ezt a zenekart, mert valahogy kimaradt. Szeretem. Mármint a zenekart.

Blind Guardian – Goodbye My Friend: Nem bírom az ilyen címeket, A Tenkes kapitánya jut eszembe róla, meg más ilyen ifjúsági filmsorozatok, de ettől persze ez egy jó szám. Remélem, most már azért jön valami rendes thrash metal.

Alestorm – Keelhauled: Ha ez bejön Bugának, akkor én a Pogues nevű zenekart tudnám ajánlani neki, az ilyesmi, de sokkal jobb.

System Of A Down – Toxicity: A SOAD egy nagyon nagy zenekar volt. Úgy volt post metal, hogy megmaradt metalnak. Nekem is többet kéne hallgatnom őket, mentségemre szóljon, hogy Radio/Video című számukra az egyik kisfiam annyira rá volt kattanva, hogy két éven keresztül minden reggel meg kellett hallgatnunk a kocsiban oviba menet. Sajnálom, hogy sosem voltam a koncertjükön.

Exodus – Toxic Waltz: Instant klasszikus, pure thrash metal, amiben minden taktus a helyén van. Ennyi.

Gamma Ray – Real World: Fogy a lendületem, fogynak a szavak, és mindent elmondtam már a zenekarról.

Marilyn Manson – (s)AINT: Gondolom, már a cím is üzen valamit, valami titkos kód vagy ilyesmi. De sajnos nem nekem, ez még mindig egy termék, annak persze jó.

Destruction – Life Without Sense: Nagydarab, ronda németek olyan zenét csinálnak, ami leszedi a fejed. Az egyik első műsoros kazettám a Release from Agony volt (tudom, hogy ez egy másik lemezről van), és megvolt pólón is, haza is küldtek az iskolából, hogy öltözzek át, szóval ez valahol személyes dolog. És a legújabb zenéjük is elég fasza.

Destruction

Pokolgép – Ne bántsd a fiút!: A Pokolgép csinált egy pár nagyon fontos lemezt, azt hiszem, az első metál album, amit hallottam a Totális Metál volt, és fénykorukban tök jó power metál számokat is tudtak írni. Ez a dal nehezen jött vissza, pedig biztos sokszor hallottam, de nem rossz. Mondjuk, van ebben valami magyar hard rock hagyomány is, nemcsak metál, de azért rendben van ez. Akarom mondani, a Mindhalálig Rock and Roll mekkora szám már!

Aurora – Egy kis anarchia: Általános iskola, vállra tett magnó, és üvölt az Aurora. Ez egy nagyon jó szám, tökéletes magyar punk, dallamos, energikus, trágár. És van második része is, középtempóban, és talán még jobb szöveggel. True.

Evanescence – Bring Me to Life: Ez ENYA? De akkor minek gitároznak benne ilyen vadul? Szerintem nagyon fáj a lelkük. Szegénykéim!

Arch Enemy – On and On: Tök jó a dob az elején, mintha fém kukákat vernének valami nagy izével a panelház előtt. Egy kicsit azért lagymatag, de van benne erő. Jó zenekar ez, na.

Kreator – Blind Faith: Ez az egyik legjobb Kreator-lemez, megvan benne a korai évek eszelős brutalitása és a későbbiek komplexebb ritmusa. Egy nagy rohanás ez a szám, de azért a címadó nóta mindent visz erről az albumról, ami szerintem az egyik legjobb európai thrash metal zene, amit valaha írtak.

Holy Moses – Process of Projection: Őket is rég nem hallgattam, ha jól emlékszem, valami Sabina nevű csaj volt az énekesük. Tisztességes munka, van benne svung, és nincs túlbonyolítva.

Holy Moses

Scorpions – Blackout: Scorpionst úgy kell hallgatni, hogy megpróbálod nem elképzelni, hogy néznek ki a zenészek. És akkor működik. Darázsnadrág ugye.

Infernal Majesty – Enter the World of Undead: Szerintem ez a szám azért került fel a listára, mert Buga annak idején szerzett egy None Shall Defy pólót, és Husi barátunk kicsúfolta. 🙂 De ez amúgy jó, annak idején is jó volt, csak valahogy nem igazán tudtak befutni.

Gojira – L’Enfant Sauvage: Nagyon szeretem a Gojirát. Körülbelül két éve fedeztem fel őket magamnak, és azóta hallgatom is őket rendszeresen. Nagyon tetszik, ahogy szétszedik a zenét, és újra összerakják. Ez is egy nagyon jó szám, igazából hibátlan.

És akkor most meghallgatom a saját listámat, mert szép dolog a barátság, de mindennek van határa! 🙂

A szerző: Majka3 publikáció
Majzik Ferenc Levente, a Brutal Metal/Pulling Teeth fanzine egykori szerkesztője, a ’80-as évek klasszikus thrash metáljának elkötelezett híve, civilben nagycsaládos jogász.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*