Nekem száz – 1. rész

Igaz, több mint két hónapja történt, de néhányan talán még emlékeznek rá: Buga B és Majka kollégánk kitalálta, kölcsönösen meghallgatják és véleményt mondanak egymás tavalyi, Spotify-os Top 100-as listájáról (az akkori beharangozót itt olvashatjátok). Mostanra értek a végére, úgyhogy ezennel át is adjuk nekik a szót.

Buga B Majka listájáról:

Lássuk, mit tartogat számomra Majka listája! Mivel csaknem 35 éve ismerjük egymást, és együtt nőttünk bele a metálba, az a gyanúm, de még inkább remélem, hogy nem okoz majd nagy meglepetést, és rengeteg egyezés lesz az ő és az én listám között. Bár, mivel volt egy nagyjából 20 éves hiátus a barátságunkban, amikor elengedtem a kezét zeneileg, ki tudja, milyen perverz dolgokra kapott rá. Hamarosan kiderül…

Még mielőtt mélyebben belemennék a különböző együttesekbe, jöjjön egy kis statisztika! Összesen hat olyan szám van, amelyik mindkettőnk listáján megtalálható, ezek a következők:

Helloween – I Want Out, Dr. Stein
Manowar – The Gods Made Heavy Metal, Fighting the World
Sepultura – Roots Bloody Roots
Skid Row – 18 and Life

Az már rögtön elég meglepő, hogy egy százas lista hat százaléka megegyezik, de a zenéket elnézve nem véletlen a dolog, hiszen ezeken nőttünk fel együtt. Majka például a Skid Row-t használva hálózta be az osztálytársnőnket, vagy ki tudja, hogy is történt már ez… 🙂

Skid Row, az egyik közös pont

A statisztikákért rajongók számára még egy (közepesen) érdekes adat: 10 olyan együttes is szerepel Majka listáján, amelyik az enyémen is. Ezek közül az Anthrax, a Kreator, a Sepultura, a Helloween, a Manowar és a Skid Row egyáltalán nem meglepő, hiszen a gyökerek mindkettőnknél ugyanazok, az viszont már meglepőbb, hogy mindketten rátaláltunk a Siberian Meat Grinder-re, a Rammstein-re, a Gojira-ra és a Behemoth-ra, ezt azért előre nem tippeltem volna meg.

Kifogytam a statisztikákból, nézzük, miket hallgatott Majka 2018-ban szinte megállás nélkül!

Accept – Balls to the Wall: Furcsa, az Accept sosem fogott meg igazán, bár a Blind Rage albumot egészen megkedveltem. Meglepetés 1.: fogalmam sem volt, hogy Majka ilyesmit hallgat. Talán a sztreccs fekete selyemnacik nyűgözték le a klipből, vagy a gonosz törpe őrmesterként éneklő Udo húzta be, sosem tudjuk meg…

Anthrax – Among the Living, Be All, End All, Caught in a Mosh: Na, az egyik közös pontunk. Emlékszem, még ugyanolyan, akkor ritkaságszámba menő fehér Anthrax-pólónk is volt mindkettőnknek.

At The Gates – Slaughter of the Soul: Egy olyan együttes, amelyikről totális tévképzeteim voltak, amíg csak Majka el nem kezdte nekem ajánlgatni. Konkrétan valami posztmodern heavy metal bandának hittem őket. Ez az egyik olyan, mostanában hallgatott „új” zene, amelyet neki köszönhetek. Tök jó, rendesen odacsap, ahogy kell.

Bad Religion – You: Én nem ezt a számot hallgatnám agyon, de eddig nincs panaszom Majka ízlésére, csak nehogy elinduljon később valami gördeszkázós műpunk irányba. A Bad Religion még pont a jó ízlés határain belül található – számomra.

Behemoth – Ecclesia Diabolica Catholica, Solve: Na, egy olyan közös pont, amin nem együtt nőttünk fel. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy ha Majka Marilyn Mansont színháznak tartja, akkor ez mi, de én mindkettőt imádom, szóval kussolok. 🙂

Blink 182 – All the Small Things: Na, megjött a műpunk, tudtam én! Ezt nem vártam Majkától, és majd biztos arra fogja, hogy valójában a gyerekek hallgatják, de én TUDOM, hogy belül egy örök fordított baseball sapkás, gördeszkás lázadó maradt. A videóklip zseniális, de azért az ilyen zenéknek nálam elég rövid a szavatosságuk.

Calexico – End of the World with You, Under the Wheels, Voices in the Field, Cruel, Sunklen Waltz: Hahahaha, megvagy, Majka! Amióta újra felvettük a kapcsolatot, vagy százszor hallottam a szájából a Calexico szót, de fogalmam sem volt, hogy milyen bandáról van szó. Hát most már tudom, főleg, hogy egy kicsit utánanéztem, és megvan a megfejtés. Úgy tűnik, Majkában lakik egy gyapjúkardigános, tweednadrágos alternatív könyvtáros, aki hideg téli estéken a kandalló előtt falja a Calexico-lemezeket. Ez nem az én zeném, bár leginkább az REM-re emlékeztet, amit még szerettem is addig a korszakukig, amíg aztán már csak altatóként lehetett használni a műveiket.

Calexico

Corb Lund – Horse Soldier, Lament for Lester Cousins, Brother Brigham: Nem akarok Majka pszichológusa lenni, de ez az eddig számomra ismeretlen kanadai countryénekes (aki egyébként kellemes meglepetés volt) azt sugallja, hogy valahol otthon, egy szekrény mélyén Majkának van egy Stetson kalapja és egy cowboy bőrgatyája (remélhetőleg olyan, amelyiknek nincs az ülepe kivágva), amit ünnepnapokon (értsd: amikor senki sem látja) felkap, és ilyen zenéket hallgat hozzá. Amivel semmi baj sincs. Ha otthon, a négy fal között, tudjátok…

Coroner – Divine Step: Tudom, hogy fontos csapat, de sosem hallgattam… és ez alapján a szám alapján nem is fogom. Bocs, Majka, ez nekem átlag-thrash.

Dead Man Winter: Huh, sosem hallottam még róluk, de ez az a fajta, kesergős country, amit annyira nem bírok. Sajnos, tábortűz-country-nak is kevés.

Death – Crystal Mountain, Symbolic, Leprosy: Megint alakul a dolog, a Death nálam is személyes kedvenc, nem is értem, miért nem került rá az én listámra is. Bár a fentiek közül leginkább a Leprosy a közös pont.

Dixie Chicks – Not Ready to Make Nice, Easy Silence, The Long Way: A country-vonatból nincs kiszállás! Mondjuk, a hülyenév-versenyben erős versenyző lenne a Dixie Chicks, és ez nekem puhapöcs country, már-már POP!!! Szóval ezt a lemezedet csak a fotel mögé bújva hallgasd, Majka!

Drive-by Truckers – Two Daughters: Jó, hát akkor tartsunk country-napot! Azért ENNYIRE nem szeretem ezt a stílust. Nehéz pillanatok ezek…

Europe – The Final Countdown: Huhuhúúú, csak előjött belőled a hajmetálos is! Jó, bevallom, én is tudnám üvölteni részegen, hogy „ic dö fájnel kántdávn!!!” De az nem lehet, hogy Majka egy évig folyamatosan részeg volt.

Faith No More – Epic: Néha én is ráfanyalodom erre a lemezre. Kellemes, a maga nemében különleges, szóval jó ilyesmivel is találkozni, nem kell mindig a hörgés. És legalább nem country, ami jelen esetben akár nagy dolognak is tűnhet.

Gojira – The Shooting Star: Ez volt az egyik olyan közös pont, amelyre nem együtt találtunk rá, ami azért is furcsa, mert egyikünk zenei ízlésébe sem igazán passzol ez az „okos” metál, de ami jó, az jó.

Gojira

Great Lake Swimmers – The Talking Wind: Fogalmam sem volt, hogy kik ezek, erre kiderül, hogy kanadaiak (MÁR MEGINT? Hát nem néz Majka South Park-ot?) és dallamos rockot játszanak. Hmm. És még egyszer, hmm. Ez nem az én műfajom, és nem tudtam, hogy Majka szereti ezt. Szerintem erre balettozik otthon. Legalábbis nekem ez a kép ugrott be, amit nagyon megbántam. Igen, tütüben.

Green Day – Basket Case: Azt hiszem, ezt nevezi az angol guilty pleasure-nek, vagyis olyasminek, amit szégyell az ember, de azért imádja. A Green Day igazi rágógumi punk, de nem mondom, hogy nem tudnék rá ugrálni egy vagon pia és mínusz 20 év után.

Heaven Street Seven – Hol van az a krézi srác?: Ez az első WTF-pillanatom. Mi jön még? Kispál? Quimby? Komár Laci? Már érzem, hogy inni kellett volna írás közben. Sokat és keményen.

Helloween – I Want Out, Keeper of the Seven Keys, Dr. Stein: Abszolút közös pont, de lehet nem szeretni a Helloween-t? Meg is sértődtem volna a zenekar nevében, ha nincs Majka listáján legalább három szám – mint nálam. És ebből kettő megegyezik. Véletlen? Aligha! – ahogy az összeesküvés-elméletes videókban szokták mondani.

Iron Maiden – The Number of the Beast, Moonchild: Úgy tűnik, Majka bepótolja azt, amit már én is régóta tervezek, vagyis a klasszikusok megismerését. Emlékeim szerint ezt a leckét mindketten kihagytuk a metál iskolában, és két ugrással egyből a thrash-nél termettünk. Én továbbra is húzom az időt…

Johnny Cash – I Walk the Line, Folsom Prison Blues, Hurt: Na, ez az a country, amiből bármennyi jöhet, főleg, hogy egy NIN-szám is van köztük, és ahogy a Downward Spiral-ról szóló kritikámban írtam, ez neki egy fokkal még jobban is áll, mint Trent Reznornak. Mármint Cash-nek. Majkával nem foglalkoztam a NIN-kritikámban, bocs!

Kid Rock – All Summer Long: Itt álljunk meg egy pillanatra, és Stetson kalapjainkat levéve adózzunk egy perces néma gyásszal Majka elméje előtt. Most komolyan, felkerült a listára a hard rock Dolly Roll-ja?

KMFDM: Na, ezt a bandát is mindig emlegeti. Sosem volt alkalmam elmélyedni benne, de ez nagyon bejön, lopom is. Kellemes kis ipari/elektronikus/akármilyenes cucc.

KMFDM

Kreator – Satan Is Real, Enemy of God, World War Now, Pleasure to Kill: A Kreator-t nekem sosem kell megmagyarázni. Szép, hogy négy dal is szerepel tőlük úgy, hogy abból kettő aránylag új cucc, még ha az egyik meg is testesíti a lakossági thrash metált. Öreg thrasher nem vén thrasher – ilyen okosságot tudok ehhez hozzátenni.

Lord Dying – Poisoned Altars: Egyszer már ajánlgatta nekem Majka, és nem is rossz. Mondjuk, az én 100-as listámra sosem fog felkerülni, de egynek jó.

Manowar – The Gods Made Heavy Metal, Fighting the World: Azt hiszem, a gyúrós-dugós-kardos metált sosem kell szégyellni, ezek mesterművek úgy, ahogy vannak. Menjünk Manowar-koncertre, Majka!

Mayhem – Freezing Moon: Fura, de a Mayhem-et sosem tudtam igazán hová tenni, még ezt a „szuperslágert” sem. Jó, jó, de hallgatni nem fogom. Aztán majd lesz röhögés, ha rajta lesz a jövő évi listámon. 🙂

Megadeth – Symphony of Destruction: Ez a lemez nálam is állandó vendég, elképesztő teljesítmény Dave Mustaine-től, kár, hogy olyan rohadt tenyérbe mászó alak. De erről persze nem Majka tehet.

Mekong Delta – Age of Agony: De jó, hogy ezt az eszembe juttattad! El is felejtettem, mekkora király zene ez, le is mentem gyorsan.

Metallica – Master of Puppets, One, Nothing Else Matters, Battery, For Whom the Bell Tolls, Sad But True, The Unforgiven: Jó kis gyűjtemény, mindet szeretem. Vegyül az „új” és „régi”, de nem csoda, hogy a legújabb is vagy ezer éves közülük. Ezt is csak mellékszálként írom le, erről sem Majka tehet.

Moby Dick – Keresztesvitéz, Bűz van: Nem tartom sokra a Moby Dick-et, de ezzel a két számmal beírták magukat a magyar thrash nagykönyvébe, ezek tényleg klasszikusok, imádom őket. Szívesen meghallgatnék most Majkával egy új Moby Dick-albumot; szerintem jól szórakoznánk – gondolom, értitek, hogy értem.

Moby Dick

Mötley Crüe – Kickstart My Heart: Ha hajmetál, akkor legalább legyen egy ilyen tökös banda. Egy rossz szavam sem lehet erre, nosztalgia turbó-fokozatban.

Queensryche – Silent Lucidity, Jet City Woman: Értelmiségi metál, a jobbik fajtából, ehhez sincs mit hozzátenni, bármikor szívesen hallgatnám. Mondjuk, könyvtárban, de hallgatnám.

Rammstein – Du hast: Tudom, hogy Majka viccnek tekinti a Rammstein-t, de 1.) tényleg az. 2.) Hoppá, mégis rajta van a listáján. 3.) Koncerten kell látni őket, nekem volt szerencsém, Belgrádban. Na, az maga a Pokol, természetesen pozitív értelemben.

Running Wild – Under Jolly Roger: A francba, ezt a számot irigylem a listáról, imádom. Ez aztán nem az a műanyag, Alestorm-féle kalózmetál (bár azt is szeretem). Kortalan, örök darab. Emlékszem, a Running Wild volt életem első koncertje a Pecsában. Nosztalgia-üzemmód off.

Sepultura – Dead Embryonic Cells, Arise, Roots Bloody Roots, Territory, Inner Self, Beneath the Remains: Mintha csak egy Best of lemezt akart volna kiadni Majka a Sepulturának; ezek a számok úgy tökéletesek, ahogy vannak, de akkor mi a francért nincsenek rajta a listámon??????

Siberian Meat Grinder – Hail to the Tsar: Hogy ezt hogyan fedezte fel Majka, nem tudom, ahogy azt sem, hogy én hol találtam rá, de ez egy jó kis tenyeres-talpas, orosz paraszt-hardcore. Jól emlékszem, hogy még koncerten is voltunk együtt?

Siberian Meat Grinder

Skid Row – 18 and Life: Most szívathatnám Majkát ezzel, de basszus, én is szeretem, sőt, a FEZEN-es Skid Row-koncert életem egyik legjobbja volt. Szóval inkább csendben maradok, és dúdolgatom.

Slayer – Seasons in the Abyss, War Ensemble, Angel of Death, Raining Blood: Nem, nem és nem. Egyszerűen nem tudom befogadni a Slayert. Tudom, hogy Majka kedvenc zenekara, nincs is vele semmi gond, de egyszerűen továbbra se jön át, hogy mitől olyan zseniális ez a cucc. Hogy úgy mondjam, azért nem dobnám ki a magnómból.

Ted Leo and the Pharmacists: Szépen elaltattál, Majka, aztán nyakon vágsz egy ilyen izével! Tök hülye nevük van, amerikai mű-rockot játszanak… szóval a földbe is gyalulhatnám, de nem teszem, mert nekem tök ugyanilyen kattanásom van a Panic at the Disco-val. Tessék, kimondtam. Most már könnyebb.

The Clash – London Calling: A Clash vicces, és legalább nem a Should I Stay or Should I Go szerepel a listán.

Thy Catafalque – Hajnali csillag: Piszkálgattam már én is ezt a bandát, de messzire még nem jutottam vele. Az biztos, hogy igazán minőségi zenét nyomnak, valamikor kéne rá egy kis idő.

Tiger Army – Outlaw Heart, Dark Paradise, Pain: Utána kellett néznem, hogy kik azok, akik három számot is adnak a listára, de még soha nem hallottam a nevüket. Psychobilly zene? Az mi? Egész elviselhető, lehet, hogy adnom kellene neki egy esélyt, mert elsőre rendben van.

Trampled by Turtles – Kelly’s Bar, We All Get Lonely, Wait so Long: A Hülye Nevek Bajnokságban ez is erős versenyző (szerintem Majka néha csak úgy felüti a Hülye Nevű Bandák Almanachját, és onnan választ új kedvencet magának). Megint country, a jobbik fajtából, bár egy kicsit túl nyavalygós… Szódával, talán.

U.D.O. – Animal House, They Want War, Go Back to Hell: Hibátlan. Ez a lemez megvolt kazettán, az Elektromos Krokodilban vettem, és büszkén jelenthetem, hogy szerintem erre én kattantottam rá Majkát. Én is szoktam hallgatni, úgyhogy nincs is mit hozzátenni. Valahogy az új U.D.O.-k, gondolom, nála sem pörögnek. Vén hülyék vagyunk, na.

U.D.O.

Weezer – Island in the Sun: Hopphopp, még így, a végén is érik azért meglepetések az embert. Megint jönnek a kardigános bölcsészek, egyenesen a ’90-es évek gimnáziumából. Imádkozom, hogy ezt a gyerekek könyörögjék be a lejátszóba, és bohóckodásból erre táncolgassanak, mert más mentség erre nincs.

Wrinkle Neck Mules – Heaven’s High, Whistlers: És még azt hittem, hogy a Trampled by Turtles-nek van hülye neve. Ez is valami country-s/amerikai rockos cucc akar lenni, de ez nekem már extra lagymatag.

Hogy mit adtak nekünk a rómaiak (vagyis inkább Majka)? Egy csomó új és régi dolgot, amit meg kell hallgatnom (újra), plusz egy csomó country-t, amiből most elég is lesz egy időre. Jó móka volt. Hogy csinálnám-e újra? Persze, alig várom a szilvesztert, hogy jöjjön az új lista!

(17.30-kor folytatjuk, Majka következik.)

A szerző: Buga B19 publikáció
Bogdán László „Buga B”: Az egykori Brutal Metal, később pedig a Pulling Teeth fanzine szerkesztője. Koncertfanatikus, civilben egy fordítóiroda projektmenedzsere.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*