Manowar: The Last Battle I EP (2019)

Irigylem azokat, akik láthatták a Manowar-t a csapat búcsúturnéjának valamelyik állomásán. A Brno-i koncert részemről ugrott, de a remény hal meg utoljára: talán még bekerül egy budapesti vagy egy bécsi fellépés a programba, és akkor…

Eric Adams-ék 2012 óta nem jelentkeztek új stúdióalbummal, és már-már úgy nézett ki, hogy a The Lord of Steel lesz az utolsó anyaguk. Erre, szinte derült égből villámcsapásként, itt egy háromrészes EP-sorozat első darabja, amit akár úgy is felfoghatunk, mint egy több részre vágott nagylemez egyik szeletét, amivel a zenekar egyrészt a rajongók éhségét kívánja csillapítani, másrészt magának is lehetőséget adott arra, hogy a vége-nincs turnézás közepette új anyaggal rukkolhasson elő.

A végeredmény ennek megfelelően felemás érzéseket kelt bennem. Egyfelől itt van négy friss nóta, amelyeknek – mivel Joey DeMaio-ék soha nem mennek egy bizonyos szint alá – a minősége is garantált; az anyag látatlanban négyes osztályzatról indul, a kérdés csupán annyi, hogy ez vagy ennél jobb lesz a végső osztályzat. Másrészt viszont, ha alibizésnek nem is, de egyfajta Manowar-pótléknak, rajongói túlélőcsomagnak nevezném az alkotást.

Az új gitáros, E. V. Martel (Evandro Moraes)

A kredit tanúsága szerint ezt az anyagot már az új ütős, Anders Johansson dobolta fel, a pedofilbotrányba keveredett Karl Logan-t pedig a brazil Manowar-tribute zenekar, a Kings Of Steel gitárosával, E. V. Martel-lel (eredeti nevén Evandro Moraes-szel) pótolták.

Az instrumentális March of the Heroes into Valhalla inkább tekinthető intrónak, mint komplett nótának: szimfonikus zene éteri női kórussal – Adams-ék meg sem szólalnak benne. Hangulatfestő anyag, amelyet aztán végre egy jó kis döngölős, erős középtempós szám, a Blood and Steel követ – ami a jobb Manowar-albumokra leginkább csak bónuszdalként férne fel. Hangzásában a legutóbbi lemez sound-jához illeszkedik, de sajnos semmi egetverővel nem áll elő. A refrénje egész jó, de ilyet már sokszor hallottunk tőlük. Jobbat is.

A Sword of the Highlands egy himnikus, lassú szerzemény, a Skót-felföld hangulatával, tradicionális hangszerek szerepeltetésével. Merengő, mesélő stílusban vezetik elő, szép, de ilyen is volt már. Egynek el is menne, de az EP nyitó és záró darabja is a zenekarnak ezt a lírai oldalát domborítja ki.

A You Shall Die Before I Die is „mennyei” kórussal kezdődik, lassú tétel, ráadásul nem is Adams énekel benne, hanem Joey DeMaio. A dal a maga több mint hat percével már-már unalmasan hosszú. Az anyag viszont kevesebb, mint 20 perc alatt lefut; ilyen hosszú szünet után ez bizony édeskevés. Nyilván ebből a kiadványból is jó sok elmegy majd, de az én éhségemet félig sem sikerült csillapítaniuk vele. Várom a mielőbbi folytatást.

A szerző: Coly796 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*