Halálhal

Biometal kurzusunk újabb órájához érkeztünk, amikor is a különféle halaknak a kemény műfajban fellelhető megjelenési formáit vizsgáljuk. Kutatásunkból nyilván kizárjuk a bálnát, az ámbrás cetet, a delfint, az ebihalat és a medúzát (jellyfish), amelyek ugyebár nem halak.

A cikk sokáig A nap fémpontya munkacímmel futott, ám mivel ezt a poént a L’art pour l’art Társulat (Galla Miklós?) már elsütötte, más emésztenivaló után kellett néznem.

Alapvetően meg kell állapítanom, hogy a hal nem igazán népszerű szereplője a heavy metal ikonográfiájának. A nevesebb zenekarok általában hanyagolják, maximum egy-egy számcím erejéig veszik az étlapjukra (Heart: Barracuda, Exodus: Piranha, Accept: Fast as a Shark stb.). Ez alól még leginkább a cápa jelent kivételt, amely ugye a sósvízi erő, kegyetlenség és vérszomj megtestesítője.

Ez alkalommal is az Encyclopaedia Metallum oldalán keresgéltem, így az itt felmerülő nevek és címek jó eséllyel mind a zordabb zenei vonalat reprezentálják.

Együttesnevek

A „fish”-re és a „shark”-ra is rákeresve egyaránt kb. 30-40 játékost dobott ki az adatbázis, ám ezek közül egyet sem ismerek. 🙂 Persze itt is vannak vicces nevek, például a Driveby Shark, a Saddleback Shark, a Diarrhetic Shark Shit (Cápafos) vagy a Sharkfucker. A legnagyobb név azonban a nagy fehér cápáról elnevezett hard rock csapat, a Great White.

Lemezcímek

Na, itt azért már találkoztam ismerősökkel, a Wehrmacht Shark Attack-jával, a Galactic Cowboys Machine Fish-ével, illetve Alex Masi Attack of the Neon Shark albumával. A humor szekciót ebben a mezőnyben többek között az Acid Age Drone Shark Ethics-je, a Power Tribe Surfin’ the Shark-ja, a Sharkfucker Fuck a Shark-ja, a Scotoma Desert Fish single-je, a Beautician és a Kunt Vomit Fish n’ Clits split kiadványa, valamint a Bodies Left Burning nevű csapat Shut Up and Fish EP-je képviseli.

Borítógrafika

Itt a képek magukért beszélnek, így csupán két érdekességre hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy Billy Milano zenekara, a M.O.D. új szereplőként ugrik a vízbe: ha albumai címében nem is, de vizuálisan megjeleníti „totemállatát”, az óceánok rettegett ragadozóját. A másik, hogy a Faith No More és a Sharkfucker albumát látva erős dejá vu-érzés foghat el bennünket. Nem véletlenül… 🙂

Én ennyire jutottam. Tudnátok folytatni a sort?

A szerző: Coly763 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

4 hozzászólás

  1. Ma munka kozben eszembe jutott, hogy a sved WOLF zenekarnak is van egy Shark Attack cimu dala. Ha pedig lemezborito, akkor a RIOT zenekarnak a Nightbreaker lemeze 3 kulonbozo boritoval jelent meg az evek soran, ebbol szerintem a legjobb az, amin epp egy capa feszit. Meg kicsit hard rockosabb vonalon az UFO-nak van egy Sharks cimu lemeze, amihez eleg kezenfekvo borito keszult.

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*