„Csak ezt szerettük, ezt akartuk játszani”

Levélváltás Ferencz Zsolttal, a Slow Fermenting egykori dobosával

A death metal ’80-as évek végén, ’90-es évek elején bekövetkezett felvirágzása hazánkat sem kerülte el. Piaci viszonyainknak és a nyugati konkurenciának köszönhetően a hazai bandák nem feltétlenül vehették fel a versenyt a nyugati kínálattal, de több példa – a Necrotomy-é, az Extreme Deformity-é, a Subject-é, vagy a Cultic Pulp-é – is azt mutatta, hogy a magyar zenekarokban is bőven rejlik potenciál. Az alábbi interjú keretén belül egy, az említettekkel kortárs death/grindcore zenekar, a Slow Fermenting egykori dobosa, Ferencz Zsolt válaszolt kérdéseimre.

Zsolt, üdvözletem, és köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést. Szeretném, ha kiveséznénk a Slow Fermenting történetét!

Sziasztok! 🙂

Emlékszel arra, hogy mikor, hogyan fedezted fel magadnak a heavy metal muzsikát, és hogyan jutottál el a death metal-ig/grindcore-ig?

Körülbelül 1988-ban, hatodikos koromban figyeltem fel a tévében a metal zenére. Amit lehetett, fel is vettem kazettára, ám egy év múlva már nem érdeket a metál, mert rapper akartam lenni :-), de végül nyolcadikos koromban végleg beszippantott a műfaj. Onnantól pedig nem volt megállás, főleg, hogy a haveri körben – akikből később a zenésztársaim is lettek –, már mindenki metalt hallgatott.

Mely albumok/zenészek/csapatok voltak rád a legnagyobb hatással?

Sokféle hatás ért, kezdetben Guns N’ Roses-t hallgattam, aztán jött a Metallica, ’90-től már a Sepultura, a Napalm Death, az Obituary, a Carcass stb… Ezek a zenekarok természetesen a mai napig a kedvenceim.

Mielőtt a Slow Fermenting létrejött volna, játszottatok egyéb zenekarokban? Tapasztalt muzsikusok voltatok?

Nem. Akkor kezdtük az egészet. 1990 nyarán ültünk a Május 1. strandon Pestlőrincen, és elhatároztuk, hogy márpedig zenekart alapítunk. Megbeszéltük, hogy ki milyen hangszeren játszik, majd mindenki elkezdte megvenni a saját hangszerét, és gyakorolni azokon. Persze, már amennyire lehetett… Akkoriban azért ez nem volt könnyű dolog, főleg, hogy pénzünk sem nagyon volt.

Autodidakta módon sajátítottátok el a játékot, vagy jártatok tanárhoz?

Teljesen magunktól tanultunk meg a hangszereken játszani.

Ferencz Zsolt

Egészen pontosan mikor, hogyan jött létre a zenekar? Kinek az ötlete volt a csapat neve, és ki tervezte a logót?

A megalakulásról már beszéltem. A név, úgy emlékszem, csak 1992-ben vált véglegessé, persze addig koncertünk sem volt, mert csak próbáltunk, és fejlesztettük a hangszeres tudásunkat. Arra már nem emlékszem, hogy honnan is jött a zenekar neve, a logót pedig, ha jól emlékszem, valaki tervezte nekünk.

A hazai death metal mozgalom első képviselői voltatok a Subject-tel, az Intense Agonizing-gal, a Necrotomy-val és a Life Discussion-nel, igaz?

Nagyjából igen, bár ezek a bandák minden szinten sokkal előrébb jártak nálunk, mi inkább mint rajongók tűntünk fel a koncertjeiken. Sajnos a zenekarok között csak minimális kapcsolat alakult ki, az Intense-t és a Necrotomy-t ismertük egy picit, a másik két bandával sajnos nem volt kapcsolatunk. Bár azt hiszem, a Life Discussion dobosától talán egyszer vettem egy tamot. 🙂

Egyértelmű volt számotokra, hogy egy brutális death/grind bandát alakítsatok?

Ez nem volt kérdés: csak ezt szerettük, ezt akartuk játszani.

Mesélj, kérlek, a próbáitokról! Milyen rendszerességgel próbáltatok, és ezek hogyan zajlottak? Saját számok írásával foglalkoztatok, vagy jobbára feldolgozásokat gyakoroltatok?

Mivel nem volt lehetőségünk próbatermet bérelni, ezért szinte csak lakásban próbáltunk, de arra emlékszem, hogy gyakorlatilag minden nap zúztunk. Főleg saját számokat írtunk, de persze volt néhány feldolgozás is.

A család, szülők, testvérek stb. mennyire támogatták a zenekart?

Az én esetemben nagy volt a támogatás; talán először nem értették az egészet, de a zenéléstől sosem tiltottak el.

Hogyan születtek a Slow Fermenting-szerzemények? Ki hozta a szövegeket és a zenét?

A zenét mindig közösen írtuk, a szövegeket főleg Andris és Zoli írta, bár a szövegírással talán én is próbálkoztam, de aztán inkább feladtam. 🙂

1992-ben jelent meg Intransitive Memories című demótok. Hogyan emlékszel a felvételekre, mennyi időtök volt rá? Hogyan zajlottak a felvételek?

Már nem emlékszem pontosan, de volt ekkoriban egy ismeretségem, akinek volt egy csomó felszerelése egy erzsébeti ház pincéjében, mi meg levittük oda a kevéske cuccunkat, egy kazettás deck-et két mikrofonnal, és feljátszottuk a számokat, amit én utólagosan egy másik magnó segítségével összevágtam – már ne kérdezd, hogyan csináltam. 🙂

Ezt a felvételt egy évvel később követte a Comprehended Intelligence demó. Szerinted fejlődtetek az első anyaghoz képest? Voltak-e hasonlóságok, különbségek a két demó között?

Tisztán látszott a fejlődés, mert ekkor már egy rendes stúdióba vonultunk be feljátszani a számokat, és elég felkészülten érkeztünk, mert amit lehetett, már előre kidolgoztunk. A számok is más és más jelleget öltöttek; szerintem hallani a két demó közötti óriási különbséget, legalábbis én hallom. 🙂

Ti magatok mennyire voltatok elégedettek a demókkal?

Természetesen nagyon örültünk, bíztunk benne, hogy sikerült valami jót alkotni, és az idő végül ezt igazolta is.

Hogyan, milyen csatornákon keresztül promotáltátok a demókat, és mennyi fogyott belőlük? Milyen visszajelzéseket kaptatok rájuk a hazai undergroundból?

Csak kazettán terjesztettük, azt is otthoni másolással állítottuk elő, nem volt kiadónk és terjesztőnk sem. Hogy mennyi fogyott belőle? Nem tudom, de valószínűleg nagyon kevés.

Ekkoriban, tehát a ’90-es évek legelején volt a death metal virágkora. Egyaránt megfért egymás mellett az őrlős brit, a dallamos, láncfűrész hangzású skandináv (svéd és finn), a technikás floridai, valamint a zúzós, brutális New York-i (Suffocation, Cannibal Corpse stb.) vonal. Számotokra melyik volt a legvonzóbb?

Mindegyiket imádtuk. 🙂 A skandináv vonal nagyon ment, az Entombed akkoriban tarolt az újszerű hangzásával. A Suffocation a precizitásával vett le minket a lábunkról, a Napalm az meg hát nah… 🙂 Nem tudnék dönteni abban, hogy melyiket szerettük jobban.

Hogyan vélekedtetek az Atheist/Cynic/Death fémjelezte progresszív hullámról?

Fiatal fejjel ezek nekem még nem voltak annyira befogadhatók. Mindegyiket hallgattam és szerettem, de idő kellett hozzá, hogy beüssenek… Persze mára már nálam is klasszikusok.

A Carcass Heartwork albuma szerinted milyen hatással volt a színtérre?

Amikor ez az album kijött, én már nagyon kacsintgattam a hardcore felé is, kezdtem hanyagolni a régi nagy kedvencek anyagait és a színteret is, úgyhogy erről nem igazán tudok nyilatkozni.

Mi a véleményed arról, hogy a Napalm Death a kezdeti grindcore-os idők után fokozatosan death metal bandává vált?

Szerintem a Napalmnak jót tett ez a változás, én minden formában tudtam őket szeretni, hallgattam a Scum után a Harmony…-t is, nekem nem volt a zenekarral problémám, mert mindkét stílusban jók voltak.

Nyugatra küldtetek-e esetleg a demókból, lemezkiadás vagy barátság kiépítése céljából?

Abban biztos vagyok, hogy ment külföldre is hanganyag, de már nem emlékszem, hogy mely országokba; akkoriban ezt csak postai úton lehetett megoldani, ám ennek mára semmi nyoma nem maradt.

Ekkoriban hazánkba is begyűrűzött a death metal, rengeteg zseniális banda jött létre, például a Subject, az Extreme Deformity, az Intense Agonizing, a Life Discussion, az Infected, a Cultic Pulp, az Eczema, vagy az Unfit Ass. Milyen viszonyt ápoltatok ezekkel a bandákkal?

Azt hiszem erre már tettem utalást egy korábbi válaszomban. Sajnos nem nagyon tudtunk velük találkozni: ők már akkor nagy bandák voltak a mi szemünkben, mi pedig még kistökik. 🙂

Az Intense Agonizing egy split EP-t, a Subject pedig egy EP-t jelentethetett meg egy külföldi kiadónál, míg az Extreme Deformity Internal albuma volt hazánk első országosan megjelentetett és reklámozott death metal kiadványa…

Gratulálok nekik innen utólag is. 🙂

Szerinted volt a hazai zenekarok között rivalizálás?

Talán volt, de nem nagyon láttunk bele a nagyok dolgaiba. Mi nem rivalizáltunk senkivel, volt egy kis nézeteltérésünk a Necrotomy-tagokkal, de végül ez az ügy is lezárult, én pedig már nem szeretném felemlegetni. 🙂

’93-ban egy, a Dissect-tel közös koncertkazettátok is napvilágot látott, mégpedig a Fester fanzine-es Györe András jóvoltából. Emlékszel még, hogy hogyan jött létre ez a kooperáció?

Fogalmam sincs, de büszke vagyok rá, hogy egy eredeti példánya még a birtokomban van, hiszen ez egy kiadott anyag volt.

Hány példányban jelent meg a kazetta, és mennyi fogyott belőle?

Sajnos már ezt sem tudom. Gondolom, nem lehetett túl sok, úgy 50-100 darabra tippelnék.

Azokból az időkből milyen fanzine-ekre emlékszel? Sokat foglalkoztak veletek az ilyen típusú kiadványok?

A Rattle volt, az tuti, azt vettük is. Meg az EZL, ha jól emlékszem…

A ’90-es évek közepén a death metal – és úgy en bloc az extrém metal – „kiment a divatból”, bejött a modern/nu metal, a grunge, a pop/punk, a rap/hip hop/hardcore. Ezt ti hogyan éltétek meg? Törvényszerű volt ez a változás?

Fiatalon azért ezt sajnos az ember úgy éli meg, hogy eldobja a „régit”, és hallgatja az „újat”. A társaságban is sokan így tettek: mindenki nyitottabbá vált, hallgattuk a Pearl Jam-et, a Red Hot Chili Peppers-t, a Biohazard-ot. Néhányunk esetében azért megmaradt a metál is, de egy kicsit háttérbe szorult a műfaj. Jó tíz évig nálam is szinte csak a hardcore/punk pörgött, de ma már „mindenevő” vagyok, és örülök, hogy jelen voltam mindkét szubkultúrában, és tudtam maradandót alkotni.

Ezek a trendek ártottak a tradicionális heavy metalnak?

Akkoriban talán igen, de ma már szerintem ez nem érződik.

Mikor és miért szűnt meg a Slow Fermenting?

1993 nyarára teljesen szétesett a csapat. Mindenki zenélni akart, de a Slow Fermenting-et már senki nem akarta csinálni, így hát szép csendben feloszlottunk, és mindenki elkezdte csinálni a saját kis bandáját, vagy belépett egy már meglévőbe zenekarba. De volt, aki abba is hagyta a zenélést. Én akkor nyár végén léptem be a Dawncore-ba.

Jelenleg kapcsolatban vagytok egymással?

Sajnos nem igazán, mindenki „eltűnt” már. Zolival egy pár éve újra együtt zenéltünk a Penalty Kick nevű hardcore bandában, de amikor annak vége lett, Zoli sajnos megint „eltűnt”.

Te jelenleg az Enter The Void-ban vagy aktív, de mi a helyzet a többiekkel? Érdekeltek még a metal mozgalomban?

Nem, rajtam kívül már senki nem aktív a bandából.

Követed esetleg a death metal-vonalat, az undergroundban zajló folyamatokat? Szerinted mennyiben változott a színtér a ’90-es évek elejéhez képest?

Követem, amennyire lehet, már csak a munkám miatt is. Nagyon sok idő telt már el azóta, minden megváltozott, de mivel én végig a része voltam, nekem semmi sem újdonság.

Zsolt, nagyon szépen köszönöm a válaszaidat! Kérlek, oszd meg velünk utolsó gondolataidat!

Nagyon köszönöm nektek, hogy gondoltatok rám és erre a régi bandámra! Az olvasóknak pedig köszönöm, hogy elolvassák ezt a cikket! A Slow Fermenting-nek nemrég készítettem egy Facebook-oldalt, ott találtok még rólunk pár infót, fotót és videót.

A szerző: Dávid László550 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*