Beállni a sorba

Soha.

Itt akár meg is köszönhetném a figyelmet, de ha már ide kattintottál, egy kicsit mesélni is szeretnék arról, hogy egyáltalán hogyan, milyen ihletésre merült fel bennem ez a téma.

Az elmúlt hetekben szerkesztőségünk két tagjával is folytattam olyan levelezést, ahol szóba került az igazodás a fősodorhoz, illetve a szakmai közösséghez való tartozás. Az elkövetkezőkben a saját véleményemet osztom meg veled, ami nem biztos, hogy egyezik valamennyi kollégám álláspontjával, de sebaj, ezt majd házon belül lemeccseljük. 🙂

Az egyik gondolat az volt, hogy mi is adjunk hírt egy bizonyos eseményről. Mások már megtették, ne maradjunk ki a sorból.

A híroldalaknak az a feladatuk, hogy írjanak az aktuális történésekről, vadásszanak az éterben a sztorikra, és lehetőség szerint minél előbb osszák meg azokat a nagyközönséggel. Bőséges és megbízható hírforrásként így nő a látogatottságuk, és előbb-utóbb a hirdetők is megjelennek a felületükön. Csakhogy mi vállaltan nem vagyunk híroldal. Nincs kapacitásunk a sajtófigyelésre, arra, hogy a kétes értékű elsőség érdekében versenyt fussunk az idővel és a konkurenciával.

Arról írunk, amiről szeretnénk. Akkor és úgy, amikor és ahogy nekünk jólesik. És ez jó érzés. Nincsenek kötelezettségeink: lemezek, amelyeket feltétlenül értékelnünk KELL, koncertek, amelyeken ott KELL lennünk. Nekem, mint az oldal működtetőjének egyetlen – önként vállalt – kötelezettségem van: a rendszeres posztolás, a folyamatosság biztosítása.

Nem látom értelmét, hogy három vagy öt másik magyar nyelvű weboldallal (a „versenytársakkal”) együtt olyan híreket tegyünk közzé, amelyek egy-két órával korábban a mértékadó külföldi zenei portálokon is megjelentek. Nem hiszek abban (nyugodtan javíts ki, ha tévedek), hogy az ember csak egy internetes felületet olvas. A Rattle Inc.-t én egy személyes hangvételű blognak tartom; aki friss információkra vágyik, lapozgasson híroldalakat (is).

Egyik külföldön élő kollégám (több ilyen is van) kérdezte, miért nem akkreditáltatjuk magunkat a különböző koncertekre, fesztiválokra, miért nem kérünk be CD-ket a kiadóktól, metalszakmai sajtóorgánumként miért nem voltunk ott – hogy egészen konkrét példát említsek – a HangSúly zenei díj zsűrijében.

Itt ismét szigorúan csak a magam nevében beszélek: lehet, hogy ostobaság, de kuncsorgásnak érzem ezt a „hadd menjek be ingyen a koncertre!” nyomulást. Felesleges energia, hiábavaló körök, megalázó szituációk. Nem kérek belőlük. Felnőtt, pénzkereső ember vagyok, csak azokra a koncertekre megyek el, amelyekre tényleg szeretnék, és igen, ki tudom fizetni a jegyek árát.

Kettő: nem gyűjtöm a CD-ket, az anyagokat más formátumban is meg tudom hallgatni.

Három: más webzine-ekkel ellentétben nem voltunk ott a zsűriben, mert nem vagyunk tagjai a „klubnak”. Ebből is világosan látszik, hogy nem vagyunk meghatározó tényezők. De én nem is azért működtetem ezt az oldalt, hogy „tényezők” legyünk, hanem azért, mert szeretem csinálni, és remélem, hogy a munkatársaim is így vannak ezzel. Ja, egyébként az „amatőr” szó eredeti (latin) jelentése is ez: „aki szereti, amit csinál”.

Egyik kollégámmal szoktuk időről időre megállapítani, hogy a Rattle Inc.-t elsősorban magunknak írjuk, és örülünk, ha a cikkeinkkel mások tetszését is elnyerjük. Éppen ezért csak addig fogom ezt csinálni, amíg jólesik. Nincs szükségem elvárásokra – arra ott a család és a munkahely. És hát erről szól a metal eredeti szellemisége, filozófiája is: hogy ne kövessük a sztenderdeket, hogy merjünk szemben állók, eretnekek, önkéntes száműzöttek lenni. És hogy ne álljunk be a sorba.

Én nem fogok.

A szerző: Coly811 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*