Protector: Urm the Mad (1989)

A ’80-as évek második felében Németországban a Destruction/Kreator/Sodom trió hatására ipari mennyiségben kezdtek felbukkanni a thrash metal zenekarok. A központ a Ruhr-vidék volt, de Düsseldorf és Hamburg is ismert volt thrash zenekarairól. Ez volt a másodgenerációs thrash bandák kora.

Rengeteg klasszikust termelt ki ez a mozgalom, gondoljunk csak olyan anyagokra, mint a The Upcoming Terror az Assassin-tól, a Riders of Doom a Deathrow-tól, a Go and Live…Stay and Die a Vendetta-tól, A Possessed by Fire az Exumer-től és még sorolhatnám. A többségük egy, maximum két album megjelentetéséig jutott el (pl. Assassin, Exumer, Violent Force, Vendetta, Vectom), több korongot csak nagyon kevesen (pl. Deathrow, Necronomicon, Despair, Grinder) tudtak kiadni.

Ehhez a másodgenerációs körhöz tartozott a Wolfsburg városában alakult Protector is. A zenekar 1986-ban jött létre a dobos/énekes Michael Hasse (R. I. P., aki az első wolfsburgi speed bandát, a Death Attack nevű formációt hagyta el a csapat kedvéért) és Hansi Müller gitáros jóvoltából, a tagságot pedig Michael Schnabel basszusgitáros tette teljessé. (Hasse és Schnabel később a kérészéletű Heritage-ben tűnt fel, a csapat mindössze egy demóig, az 1988-as Patient Zero-ig jutott.)

Ugyanezen év novemberében már fel is vették debütáló anyagukat, a White Line stúdióban rögzített, kétszámos Protector of Death demót. 1987 elején Michael Schnabel-t Ede Behlichmeier váltotta (ex-Anesthesia; ő a ’90-es években az Anxiety Voices of Pain lemezén játszott), majd pár héttel később csatlakozott Martin Missy énekes (ex-Inzest, ex-Energyant, ex-Golgotha), kialakítva a Protector klasszikus felállását, néhány hónapon belül pedig a szerződést is aláírhatták a Jürgen Engler (Die Krupps) által alapított Atom H Records-szal.

Ebben az esztendőben aztán felgyorsultak az események, a Protector beindult, mint a rajzszakkör. A kiadó kérésére rögzítették a Kain and Abel című próbatermi felvételt, szeptemberben kijött bemutatkozó anyaguk, a Misanthropy EP és intenzív koncertezésbe kezdtek (pl. Braunschweig, München – ezekről felvételek is készültek). Ezt követően is lendületben maradt a társaság, amit az jelez, hogy az 1988. március 19-én, Wolfsburgban tartott koncertjüket promóciós céllal megjelentették, rajta új nótákkal (pl. Protector of Death, Apocalyptic Revelations, Only the Strong Survive), amelyek az az év augusztusában piacra dobott Golem korongon is helyet kaptak.

Hansi Müller gitáros a kétezres években

A lemezt igen komoly népszerűsítő hadjárat követte: 1988. szeptember 3-án a Sodommal léptek fel, majd 1989 elején Martin Missy-t – igaz, csak átmenetileg – Oliver Wiebel váltotta, akivel a csapat folytatta a koncertezést. ’89 tavaszán a zenekar a Wehrmacht-tal indult turnéra (a koncertek Belgiumot, Hollandiát és Németországot érintették), április 22-én a katowicei Metal Mania fesztiválon léptek fel, játszottak Csehszlovákiában is, Németországba visszatérve pedig a Kreator-rel, a Raven-nel és a Tankard-dal szántották fel a színpadot.

’89 nyarán Missy visszatért a zenekarhoz, majd a csapat újfent (a Golemhez hasonlóan) a bochumi Phoenix stúdióban kezdte meg második lemezének felvételeit, amely az Urm the Mad címet kapta, és augusztusban került a boltok polcaira. Martin Missy: „Az Urm the Mad című dalhoz akkor kaptam ihletet, amikor egy évvel korábban a Golemet vettük fel. A stúdió felett, egy apartmanban laktunk, és valaki egy csomó magazint tárolt ott. Találtam egy csomó heavy metal képregényt is, amelyek között ott volt egy történet Urm-ról (Urm le fou – Philippe Druillet). Olyannyira megtetszett a sztori, hogy eldöntöttem, írok egy pár szöveget róla”.

Ahogy elindul az album, az első, legszembetűnőbb dolog, hogy Jörg Stegert producer nagyon durva, vaskos hangzást biztosított a korongnak. Ede Behlichmeier basszusa nagyon mélyen, egy picit torzítottan, lehangoltan dohog, Hansi Müller riffjei pengeként hasítanak, ugyanakkor a hangszerek nem nyomják el egymást. Hasonlóan töményen szólnak Michael Hasse dobjai, aminek olyan a hatása, mintha az ember egy géppuska (sortűz) előtt állna, egyfajta militáns stílus érződik a játékában. Martin Missy beteg, elfojtott hörgéssel járul hozzá a szerzeményekhez, hangja, stílusa egy szerényebb, halványabb Martin Van Drunen-re emlékeztet, mindazonáltal nagyon morbid és groteszk.

Martin Missy: A lemeznek speciális hangzása van. Nehéz körülírnom, mert nem sokat tudok a felvételek technikai oldaláról”. Mint ahogy az anyag hangulata is rettentő beteg, groteszk és gonosz; sötét atmoszféra járja át a dalokat. A fenyegetően, sejtelmesen kezdődő Capitascism tulajdonképpen összefoglalja, hogy mi várható a korongtól. A zenekar előszeretettel használja a középtempós és lassan menetelő, egy kicsit doom-ba hajló részeket, amelyeket gyors, grind-ba hajló tekerésekkel ötvöznek, ahogy az a Sliced, Hacked and Grinded-ben, a The Most Repugnant Antagonist of Life-ban, a Quasimodo-ban vagy a címadó tételben is hallható. Hansi Müller kifejezetten bizarr riffeket, hirtelen eltekert szólókat produkál; a végig doom-os, nyomasztó hangulatú Nothing Has Change-ben felbukkanó dallamai, harmóniái lúdbőrözést váltanak ki, míg a Decadence-t középkori (barokk) témával indítja. A lemezt az egy perc alatti, hardcore/punk hatású zúzás, a Molotow Coctail zárja, feltéve a korongra a koronát.

A Protector teljesítményét az akkoriban látványosan terjeszkedő német thrash színtéren belül többnyire elismerték, ám a zenekar elvárásai az Urm the Mad-et illetően nem igazán teljesültek. Ahogy Martin Missy visszaemlékezik: „A Protector az év elején bonyolította le első igazi turnéját a Wehrmacht-tal, és a lengyelországi Katowicében fanatikus rajongók ezrei előtt játszott. A remények meglehetősen magasra céloztak, hogy ez a lemez a mi nagy áttörésünk lehet; sajnos nem lett az, de azt gondolom, hogy határozottan tovább öregbítette a nevünket az underground színtéren”.

Ami a lemez fogadtatását illeti, arról így vall az énekes: „Nagyjából ugyanazokat a visszajelzéseket kaptuk, mint a Golemre: pozitív visszacsatolást a rajongóinktól és jó kritikákat a nagyobb metal magazinoktól”. Az album megjelenését követően Martin Missy újra kiszállt a bandából, a helyére visszakerült Oliver Wiebel ezúttal viszont már állandó tag lett. A csapat vele készítette el a Leviathan’s Desire EP-t (1990) és az A Shedding of Skin (1991) nagylemezt (amelynek Mille Petrozza volt a producere), az 1994-ben kiadott The Heritage-nek viszont már nem lett volna szabad Protector név alatt megjelennie, lévén, hogy egyetlen őstag sem szerepelt rajta.

Ede Behlichmeier

Michael Hasse (noha 1991-ben távozott a zenekarból) 1994-ben bekövetkezett halála végleg betette a kaput, az 1995-ben piacra dobott Lost in Eternity válogatás egy „minél több bőrt húzzunk le a bandáról” anyag volt. A zenekar tulajdonképpen soha nem oszlott fel, mert a The Heritage-en doboló Marco Pape folyamatosan életben tartotta a Protectort, igaz, egy instabil, állandóan változó tagsággal. Koncerteztek, és 2000-ben egy demót is rögzítettek Resurrected címmel. A reflektorfényt igazából a svéd I Hate Records irányította újra a csapatra, amely 2003-ban az Echoes from the Past…, 2005-ben pedig az Ominous Message of Brutality című válogatásokat (rajtuk a korai Protector összes kiadványával) jelentette meg.

A Svédországban élő Martin Missy 2006-ban hívta életre a Martin Missy And The Protectors nevű feldolgozás-bandát (Protector-dalokat játszottak, valamint szerepeltek az In the Sign of Sodom – Sodomaniac Tribute albumon, amelyen a Sepulchral Voice-t adták elő). 2011-ben rögzítettek egy négyszámos demót, a The Return of Thrash and Madness-t; ettől a ponttól datálható a Protector visszatérése, soraiban svéd zenészekkel. (Azóta változatlan a tagság.)

A szekér azóta újra beindult: a To The Death Records tavalyelőtt kiadott egy négy bakelitből álló Wolfsburg Edition című box szettet, ezt követte még ugyanebben az évben az In The Vein of Blackened Steel (split 7” az Erazorral), tavaly pedig a Merciless Metal Onslaught (split 7” az Ungod-dal) és a kedvező fogadtatásban részesülő, kitűnő Reanimated Homunculus jött ki. 2016-ban látott napvilágot a Cursed and Coronated, 2017-ben a Floga Records kazettán dobta piacra a Misanthropy-t, a Golemet és az Urm the Mad-et, 2017-ben pedig a High Roller kedveskedett a vinylgyűjtőknek a Live ’89 anyaggal és a tízkorongos, a csapat komplett életművét átfogó Apocalyptic Revelations-szel.

Ahogy ezekből is kiderül, a zenekar él és virul, manapság is van rájuk igény, mi több, április 26-án a Summon the Hordes-ot, az „újkori” Protector harmadik alkotását vehetjük a kezünk közé. Utána pedig jöhet az októberi budapesti koncert.

A szerző: Dávid László604 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*