Egylemezesek

Rengeteg olyan zenekar van, amelynek csupán egyetlen albumát ismerem. Nem voltam rest megszámolni: több mint 420 ilyen előadó, illetve lemez található a gyűjteményemben. Ennek, mármint hogy a polcomon nem bővítettem tovább a diszkográfiájukat, alapvetően két oka van. Az egyik, hogy az adott csapatnak nem is jelent meg több anyaga. A közelmúltban általam említett együttesek közül ilyen például a The Nymphs, a Temple Of The Dog, a Mad Season vagy a Breaker. Vagy, fiatal, most indult csapatokról lévén szó, egyelőre nincs több korongjuk (Alien Weaponry, Neverdawn, Warkings stb.).

A másik ok, hogy ez az egy album nem tetszett annyira, hogy a banda többi alkotását is meg akarjam ismerni. Voltak időszakok, amikor mélyebben beleástam magam egy-egy irányzatba (stoner, doom), vagy komolyabb gyűjtőakcióra indultam, mondjuk, egy adott évben (1985-ben) megjelent korongok kapcsán. Igyekeztem válogatni (leírás, lemezborító vagy számcímek alapján, ahogy régebben szoktuk), ám a felhozatal így is meglehetősen vegyes volt, hat-nyolc átlagos anyagra jutott egy-egy kiemelkedő mű, ám előbbieket sem dobtam ki, mondván, lehet, hogy később, több hallgatás után ezek is közel kerülnek majd hozzám. Egyelőre nem kerültek.

Időnként persze előfordul, hogy olyan módon bővítem a kollekciómat, hogy megnézem, érdemes-e még valamit beszereznem az általam csak korlátozottan ismert bandáktól. Nagy ritkán kincsekre lelek, az esetek többségében viszont nem. Aki tetszik, attól rövid időn belül mindent begyűjtök, a többieknél viszont nem véletlenül álltam meg egy lemeznél: az adott csapat által játszott muzsika nem az én zeném. Vagy ennyi is elég belőle, és keresek mást, jobbat.

Ezen a téren is tartom magam a mondáshoz, miszerint a változatosság gyönyörködtet. Inkább sok előadótól legyen egy-egy lemezem, mint kevés együttestől sok. Már a ’80-as évek közepét megelőzően is csodálkoztam azokon a haverjaimon, akikről csak annyit tudtam, hogy nagy AC/DC- vagy Motörhead-rajongók, és az adott csapat szinte összes albuma ott szerepelt a gyűjteményükben. És itt a lényeg nem az „összes”-en, hanem azon van, hogy ezek az anyagok alkották a lemezeik zömét, AC/DC-t hallgattak AC/DC-vel vagy egyik Motörhead-albumot a másik után, amely csapatok életművét akkor még meglehetősen egysíkúnak találtam.

Ti hogy vagytok ezzel?

A szerző: Coly710 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*