Unholy: From the Shadows (1993)

Amennyiben nem csal az emlékezetem, valamelyik 1993-as Metal Hammerben volt egy kétoldalas Finnish metal scene report, vagy metal scene special, amelyben pár mondat erejéig az akkoriban futó finn underground zenekarokat mutatták be. Death, illetve black metal hordákról volt szó, olyanokról, mint például az Impaled Nazarene, a Beherit, a Xysma, a Demigod, a Belial, illetve az Unholy. A Svédországnál területileg jóval kisebb, de népsűrűség szempontjából egy kicsivel nagyobb lélekszámú (az összlakosság számát tekintve is kisebb), Norvégiával viszont mindkét statisztikában közel azonos államban pezsgő földalatti mozgalom bontakozott ki a ’80-as évek legvégén, a ’90-es évek legelején. Más kérdés, hogy – valljuk be – nem hallottunk az ott dolgozó csapatokról, maximum felszínesen, illetve azok a rajongók, fanatikusok, akik addigra már nyakig merültek a kazettacserélgetésbe, a fanzine-ek világába. Az Amorphis, az Abhorrence, a Demilich, a Sentenced, a Lubricant és a Thergothon szintén a finn színteret erősítették.

Ami az Imatra városából származó Unholy-t illeti, 1988-1990 táján Holy Hell-ként kezdte pályafutását, mégpedig Pasi „Unholy Spirit” Äijö basszusgitáros/énekes, Jarkko „New Messiah” Toivonen gitáros, illetve Vesa Junna dobos jóvoltából, utóbbit viszont még megalakulásuk évében Kimmo „God” Hänninen váltotta. Death (black)/doom-vonalon indultak el, 1989 júliusának végén jelentették meg Kill Jesus demójukat, amelyet követően csatlakozott hozzájuk Ismo Toivonen billentyűs/gitáros (nem bukkantam olyan információra, hogy Jarkko testvére lenne).

1990-ben változtatták nevüket Unholy-ra, ez évben két demót (The Procession of Black Doom, Demo 11.90) is rögzítettek, majd egy évvel később további két demót (Trip to Depressive Autumn, Slow Doom Death Rehearsal) készítettek, de ezeken már Jan Kuhanen dobolt. Már ezekkel a korai felvételekkel is jelezték, hogy valami egyedit, különlegeset, extravagánsat akarnak képviselni, semmi kedvük nincs beállni a tömegbe, a rajongóknak viszont túl különös, furcsa volt a banda zenéhez tanúsított hozzáállása. A csapat a Trip to Depressive Autumn révén kötött szerződést az osztrák Lethal Records-szal, és jelentette meg szárnyaik alatt, 1993-ban a From the Shadows debütáló albumot. (A mindössze négy évig létező kiadónál viszonylag jó nevű underground zenekarok voltak, például az Acheron, a Belial és a Miasma, utóbb viszont kiderült róluk, hogy rendesen lehúzták a náluk dolgozó együtteseket.)

A ’90-es évek legelején viszonylagos népszerűségnek örvendett a doom metal, egy csapásra komoly publicitást zsebelhetett be többek között a St. Vitus, a The Obsessed, a Count Raven, a Cathedral; az underground mezőny szinte egy emberként hivatkozott az Ozzy-s Black Sabbath munkásságára. Ahogy az a többi underground műfajban (elsősorban a thrash és a death, a black metal még viszonylag gyerekcipőben járt), úgy a doom-ban is kialakultak bizonyos irányok, „skatulyák”. A tradicionális (The Obsessed, Count Raven, St. Vitus, Revelation, Internal Void, Cathedral, Trouble stb.), az epikus (Candlemass, Solitude Aeturnus), a death metal-lal kevert (Sorrow, Winter, Asphyx) doom ekkora már jól elkülöníthetően működött egymás mellett, a finnek azonban mindenhonnan kilógtak. Pasi Äijö hörgése révén ugyan a death/doom felé tendáltak, a muzsika viszont sokkal több volt ennél.

Kezdem azzal, hogy a két részletben (1992. szeptember 25., 1992. október 8.–21.), a bécsi Vienna Power Station stúdióban felvett és kevert anyag rettentően bizarr borítóval látott napvilágot, mintegy előrevetítve, hogy a muzsika is ehhez hasonlóan bizarr lesz. Magán a grafikán egyébként a Las Limas Monument 1, egy mexikói, Kr. e. 1000-600-ból származó, a karjaiban egy félig ember, félig jaguár csecsemőt tartó fiatalt ábrázoló olmék szobor látható. A bánat, a természet, a filozófia, a magányosság tematikájával foglalkozó szövegek kapcsolódnak a doom standardokhoz, de a kivitelezés, a megvalósítás (értsd: a muzsika) teljesen elütött mindattól, amit a tradicionális, illetve az epikus doom bandák képviseltek. Meggyőződésem, hogy a From the Shadows teremtette meg a funeral doom-ot, amit később pálya- és honfitársaik, a Thergothon és a Skepticism fejlesztett tökélyre.

Roppant lehangoló, éjfekete, komor atmoszférával átszőtt, Pasi mély hörgésével, Jarkko Toivonen és Ismo Toivonen ólomsúlyú, csigalassúsággal gördülő riffjeivel, illetve Jan Kuhanen a végzet hangjain megkonduló dobjaival fűszerezett számok sorjáznak a lemezen, amelyekkel egyben le is fektették egy új, a doom metal-on belül létrejött irányzat alapjait. Párhuzamként – a hangulatot, a dalok hosszúságát illetően – talán a Cathedral Forest of Equilibrium anyaga említhető, bár utóbbi „kategóriában” a finnek túlmentek a briteken, lévén a kilencdalos (ebből hatot a demókról emeltek át) lemez 62 perc játékidőre rúg.

Oldandó a feszültséget, helyenként (pl. Alone, Gray Blow) Ismo Toivonen billentyűszőnyegei is szerephez jutnak, míg Pasi hörgését Tanja „Die Schöne” Wehsely énektémái (p. Gray Blow, Autumn, Colossal Vision, Passe Tiermes) egészítik ki. Hátborzongatóan hatnak Jarkko Toivonen suttogásai a Stench of Ishtar-ban, rövid, gyors részek hallhatók a Creative Lunacy-ban, itt-ott pedig akusztikus betétek is felbukkannak, amelyeknek köszönhetően kikezdhetetlen, durva, barátságtalan monolitként hat a végeredmény. Noha a banda elégedetlen volt a hangzással (Michael Zastoupil volt a producer), szégyenkezésre nem ad okot a megszólalás, a vérfagyasztó hangulatot, atmoszférát abszolút nem ásta alá.

A From the Shadows kiadását követően a zenekar hamar komoly vitákba került a kiadóval, és ez kenyértöréshez vezetett. 1994 telén, mielőtt az Unholy stúdióba vonult volna rögzíteni második albumát, a The Second Ring of Power-t (a komplett anyag készen volt, mivel egyfolytában írták szerzeményeiket), vége szakadt a csapat és a Lethal Records közötti kooperációnak (mindössze egy koncertet adtak, a gyenge kiadói promóciónak köszönhetően nem tudtak turnézni). Ezután már nem volt akadálya annak, hogy az olasz Avantgarde Records-hoz kerüljenek, akik további három Unholy-albumot dobtak piacra. Közülük kettőt, jubileuma okán, jövőre fogunk felidézni.

A szerző: Dávid László549 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*