Pestilence: Spheres (1993)

Valószínűleg váratlanul érte, mind a Pestilence-, mind a death metal-rajongókat 1991-ben a Testimony of the Ancients, habár volt előszele a változásnak. Ez pedig nem más volt, mint a Consuming Impulse-on felbukkanó Proliferous Souls című nóta.

A zenekar tulajdonképpen rá volt kényszerítve a váltásra, már csak Martin Van Drunen távozása miatt is. Ő a banda amerikai turnéja után oldott kereket, és lépett be az Asphyx-ba, azonban nem kerestek a helyére új énekest, hanem a főnök, Patrick Mameli gitáros állt újra a mikrofon elé. Nem volt idegen számára ez a szerepkör, lévén a csapat bemutatkozó demóján, az 1986-os Dysentery-n is az ő hangja volt hallható, hiszen akkor még trió formációban létezett a zenekar. Ezzel bebizonyították, hogy az élet nem áll meg Van Drunen kiválásával. Rövid időre a kanadai Overthrow basszusgitáros/énekese, Nick Sagias érkezett a helyére, akivel viszont semmiféle felvételt nem készítettek.

A Testimony… mind elődeinél jóval dallamosabb megközelítése, mind felépítése révén egy új Pestilence-t mutatott, és egyben arra is rávilágított, hogy a zenekarnak esze ágában sincs egy helyben toporogni. Megkockáztatom, valahol megosztotta a banda rajongótáborát a lemez. Miután kijelölték az új irányt, nem volt csoda, hogy azon is maradtak, így a Spheres nem kanyarodott vissza a Consumping Impulse által képviselt durva death metalhoz. Az együttes nem árult zsákbamacskát, mivel a Roadrunner által kiadott The Breed Beyond válogatásra felkerült Mind Reflections világosan megmutatta, hogy zeneileg merre halad tovább a Pestilence. (Ezen a korongon amúgy, ami a kiadó Rock Hard sorozatának részeként jelent meg, a Believer, a Cynic, a Fear Factory, illetve a Treponem Pal szerepelt még egy-egy felvétellel.)

Hazai pályán, Volendamban, az Arnold Mühren stúdióba vonult be a csapat 1993 januárjában, ahol három hónap alatt végeztek a felvételekkel Steve Fontano és Mameli produceri felügyelete mellett, a végeredmény pedig május 3-án került a boltok polcaira. Amekkora váltás volt a Testimony of the Ancients az első két anyaghoz képest, nagyjából akkora volt a különbség a Testimony… és a Spheres között. Ezúttal sokkal jobban beleborultak a kísérletezésbe, az akkoriban felbukkant progresszív death metal hordák – különösen a Cynic – Mameliék figyelmét sem kerülték el. (Más kérdés, hogy a Focus csak négy hónappal később, szeptemberben látott napvilágot, valamint a két zenekar akkoriban együtt turnézott.)

Marco Foddis

A Spheres-en nemcsak a Testimony…-nál még kísérletezősebb zenei világ volt az egyetlen változás, hanem a gitárszintetizátorok csatasorba állítása, illetve a basszusgitáros személye is, mivel az előző anyagot felbőgőző Tony Choy helyére egy honfitársuk, Jeroen Paul Thesseling került. Noha Tony Choy sem az ügyetlen játékosok kategóriájába tartozik, Jeroen futamai karakteresebbek, vaskosabbak, már csak a bund nélküli, nyolchúros fretless basszusgitár használata miatt is, míg a gitárszintetizátorokat értelemszerűen Patrick Mameli és Patrick Uterwijk kezelte.

Az elődjénél majdnem 10 perccel rövidebb Spheres dallamosabb, ellenben borultabb irányt vett fel, a szerzemények ezáltal egyszerűbbek, kevésbé cizelláltak lettek. Patrick Mameli: „Abban az időben, amikor a Spheres-en dolgoztunk, minden idegszálammal azon voltam, hogy végre bebizonyíthassam, igazán jó zenész vagyok, nem csak egy agyatlan blastbeat-fenegyerek. Mások akartunk lenni, mint a többi, odakint tevékenykedő csapat, és évek kellettek ahhoz, hogy megalkothassuk a saját hangzásunkat”.

Patrick Uterwijk

Ahogy elindul a lemez a megklipesített, fentebb már említett Mind Reflections-szel, egyből tudatosul a hallgatóban, hogy itt szó sincs a Testimony of the Ancients koppintásáról, mi több, teljes mértékben hátat fordítottak az első két album képviselte világnak. A gitárszintetizátorok használata okán óhatatlan a Nocturnus-szal, míg a jazz/pszichedelikus/borult megközelítés révén a Cynic-kel meghúzott párhuzam említése, azonban Mameli-ék nem akkoriban kezdték a szakmát, szimplán integrálták zenéjükbe az új hatásokat. Továbbmegyek, a Mind Reflections valamelyest a Nocturnus Lake of Fire című nótájára hajaz.

Jeroen Paul Thesseling

S ha már a Nocturnusra utaltam, muszáj ezzel egy időben a hangzásra is kitérnem, ugyanis nem a Morrisound-ra (ugyebár a Testimony… ott készült) jellemző durva, de tiszta (egyen)megszólalást kapott a lemez, hanem annál karcosabb, horzsolóbb sound-dal bír. A Spheres hangulatilag is szöges ellentétben áll elődeivel: sokkal borultabb, komorabb lett a végeredmény, amire a legjobb példa a Multiple Beings, illetve a Personal Energy, míg a címadó dalban a tördelt részek dominálnak. Tulajdonképpen a Malleus Maleficarum óta hagyománnyá vált náluk az instrumentális dalok interpretálása; míg a Testimony…-n ezekből hét, addig a Spheres-en csak három (Aurian Eyes, Voices from Within, Phileas) szerepelt, mintegy átkötő szerepet betöltve, a hangulatot aláhúzandó.

A korai, főleg az első két lemezt átszövő halál, fertőzés, szenvedés témakörét a spiritualitással, az emberi létezéssel, gondolatokkal foglalkozó szövegek vették át, ahogy az a The Level of Perception-ben, a Soul Search-ben, vagy a Demise of Time-ban is tetten érhető. Mameli hörgése ezen az anyagon hajaz (legalábbis megpróbál) a legjobban Van Drunen-ére, az biztos, hogy a Testimony…-n hallható orgánumához képest brutálisabban tolmácsolja a nótákat.

Ahogy az lenni szokott, a Pestilence megbukott a koronggal, mint Rottenbiller, a rajongók nem tudtak mit kezdeni az anyaggal, és a negatív fogadtatás miatt a zenekar feloszlott. Mameli: „A Spheres-szel egy új korszakot nyithattunk volna a csapat és a zene történetében, de mindez nem fért be a death metal keretei közé, és végül több rajongót is elveszítettünk vele. Csakis az igazi fan-ek, mint amilyenek mi is vagyunk, értették meg, hogy egy egészen új irányzatot teremtettünk. De hát mi mást tehettünk volna? Zúztunk volna három húrral, mert az a kemény?”.

Patrick Mameli végül 2008-ban látta elérkezettnek az időt arra, hogy újraindítsa a Pestilence-t, és noha azóta számos tagcsere történt a soraikban, a minőséget illetően sem a csapat, sem a death metal elkötelezettjei nem fanyaloghatnak az új évezred Pestilence-kiadványaival kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a Spheres „kiverte a biztosítékot” a zenekar rajongóinál, illetve a death metal-fanatikusoknál, erre a lemezre is nyugodtan ráhúzható a „klasszikus” jelző.

A szerző: Dávid László604 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

2 hozzászólás

  1. Ez a banda mélypontja, jubileum ide vagy oda, de asszem mintha pl. a MHammerben még a klasszikus státuszt is elérte volna soksok évvel ezelőtt, hát no komment. A pestist a Cynic fertőzte meg-) Ezt a sz..t nem lehet kimagyarázni még a tagoknak sem.
    Az előző album az eszméletlen viszont, cikket izibe-)

    • Hát, valamennyire egyet tudok érteni veled, nekem sem jön be ez a lemez. Valakivel elcseréltem egy CD-t (nem mondom meg, mi volt) erre, de nem jártam jobban…

Hozzászólás a(z) Andor bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*