Metal mindhalálig

Tegnap, miközben mosogatás közben ’70-es, ’80-as évekbeli Gary Moore-nótákat hallgattam, felmerült bennem a kérdés: előfordulhat-e, hogy valaki, aki lassan 35 éve, tinédzserkora óta kemény zenéket hallgat, fokozatosan visszapuhul, lejátszási listáján egyre kevesebb lesz, mondjuk, a thrash, és egyre több a hard rock, ne adj’ isten, a más műfajbeli muzsika?

2013-ban, 87 éves korában hunyt el a világ akkor legidősebb metal-rajongója, a brit Owen Brown

A helyes válasz természetesen az, hogy „előfordulhat – csak nem velem”. Ahogy ti is írtátok, a műfaj megismerése során sokan az „átlag” heavy metal-tól jutottak el a durvább irányzatokig, és horgonyoztak le azoknál. Lehet, hogy valaki idővel megcsömörlik a grindcore-tól, ráun a hardcore-ra, és onnantól egy másik „skatulya” előadóinál időzik többet. Ezzel szemben a változatosság, a különböző irányzatok egymással párhuzamos favorizálása a hosszabb távú lojalitást erősíti. Olyan is előfordulhat, hogy az ember életében, az általa fogyasztott zenei menüben egy időre több lesz a „más” – esetemben például az orosz rock, a ’60-as évek vége/’70-es évek eleje pszichedelikus popja, a gypsy-punk vagy a korabeli progresszív rockzene –, de a kedvencei ettől még ugyanazok maradnak, ugyanúgy hallgat Metallica-t, Testament-et és Fear Factory-t is.

Run című dalának klipjében a Foo Fighters is elképzelte…

Az ízlésünk változik, ám azt, hogy teljes mértékben hátat fordítsunk szeretett műfajunknak, a közegnek, amelyben életünk nagy részében léteztünk, nehezen tudom elképzelni. „Mikor nősz ki ebből?” – kérdezték annak idején sokunktól. Mint látható, erre eddig nem került sor. Ha ötvenéves koromra nem puhultam vissza, miért történne meg ez a későbbiekben? Abszolút el tudom képzelni, hogy hatvan-, sőt hetvenévesen is metalt hallgassak, akár annak zúzósabb, pörgősebb változatát is.

Esetleg koncertre nem járok majd olyan gyakran, mint most, bár a jelenlegi gyakoriság is évi öt-hat alkalmat jelent. Esetleg nem a színpad előtti harmadik sorban tipródom majd, hanem valamivel hátrébb vagy oldalt, hogy a pogózók ne rúgják ki a botot a Coly bácsi kezéből. 🙂

Vagyis metal mindhalálig – legalábbis részemről. Tudom, egy rajongó jelen helyzetben nem mondhat mást, de azért kíváncsi vagyok, közületek tervezi-e bárki is a nyugdíjba vonulását a fémfeldolgozó iparból.

 

A szerző: Coly817 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 hozzászólás

  1. Igen.Bajor sramlizenét, tiroli jódlidalokat fogok hallgatni metal helyett ha nyugdíjba vonulok.Szóval a metal mellett sokféle műfaj megfér még, folk, klasszikus zene, dél-amerikai,latin zene, progresszív mint ELP, Refugee,Genesis,Focus,Moody Blues, Yes.

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*