Extreme Noise Feszt (Paediatrician, Vile Disgust, 1914) – Szerencs, 2018. december 29.

Míg az ország rock-metal rajongóinak nagy része az év utolsó napjaiban a debreceni Főnix csarnokos Tankcsapda koncertre fókuszált, addig én már jó pár héttel korábban egy, a címben szereplő, szintén hosszú múlttal rendelkező underground fesztiválra készültem. Több dolog miatt is vártam ezt a koncertet. Például azért, mert ez volt életem első olyan zenei eseménye, ahol gore-grind csapatokat is láthattam élőben. Aztán, mivel az Atomic néhány nappal korábban tartott miskolci koncertjén nem tudtam ott lenni, ez a mini fesztivál még inkább felértékelődött a szememben. De a legfőbb ok, amiért kihagyhatatlan volt számomra ez a szerencsi kiruccanás, hogy ezen a koncerten vehettem át az újonnan elkészült Detonator-pólókat, nyomtatásuk ötlete ugyanis szintén Boros Istvántól, e fesztivál egyik fő szervezőjétől származik.

Mint azt korábban már írtam, a szervezők jó pár éve munkálkodnak a szélsőséges metal műfajoknak az ország eme távoli szegletében való prezentálásán. Ez a mostani volt már ugyanis a 14. Extrém Noise Feszt! A három fellépő a gore-grind-ban utazó Paediatrician (Bp.) és Vile Disgust (Bp.), valamint a blackened doom-death-t játszó ukrán 1914 volt.

Paediatrician

A helyszín a szerencsi vár lovagterme volt. Ide gyűlt össze mintegy száz „lovag és lovagina”, hogy a békés, boldog karácsonyi ünnepek dögunalmas hangulatát felkavarják egy kis extrém zajjal. 🙂

A foglalkozás, jelentem, elérte célját! Zajból nem volt hiány! 🙂 Főleg a két hazai gore-grind csapat hozta a fesztivál nevéhez (Extreme Noise) méltó hangulatot. Sajnos, a terem jellegükből fakadóan csupasz falai nem igazán kedveztek a hangzásnak. Pedig láttam, hogy a keverőpultos srác megpróbálta a lehető legjobbat kihozni a cuccból. Így hát senki nem okolható azért, hogy az elhangzó dalok zöménél csak a dob- és az énektémák voltak kivehetők. Persze lehet, hogy csak én vagyok zöldfülű az ilyen zenékhez (de ezt teljes mértékben be is vállalom)! Maguk a zenészek viszont jól láthatóan profin és precízen játszották a rövid, sokszor csupán 30-40 másodperces dalokat. A Paediatrician (Gyermekorvos) esetében némiképp meglepő volt a dob-gitár-ének felállás, valamint hogy az énekes srác két mikrofonba énekelt, amelyek közül az egyik visítós effekttel volt keverve, a másik pedig hörgőssel.

Vile Disgust

A Vile Disgust-nál valamelyest már javult a hangzás, és a közönség is kezdett beindulni (pogó, léggitár, fejrázás). Látszott, hogy többen is ismerik a csapat számait. A témában eléggé jártas Elek Balázs barátomtól származó információkra hivatkozva azt azért mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy e két gore-grind csapat magyar viszonylatban a legjobbak közé tartozik ebben a stílusban. De belehallgatva egy-két nevesebb nyugati banda zenéjébe, kijelenthetem, hogy nemzetközileg is simán megállják a helyüket.

Aztán olyan fél 11 körül elkezdődött az általam leginkább várt ukrán 1914 koncertje. Az ő új albumukat viszont pár órával a koncert előtt végighallgattam, és meg kell, mondjam, hogy már elsőre is eléggé tetszett. Aztán amit a koncerten láttam, hallottam tőlük, az még inkább meggyőzött a csapat tehetségéről. Ekkorra a hangzás már teljesen elfogadható lett. Ez a túlnyomórészt súlyos közép- és lassú tempókra épülő zene nagyon magával ragadó volt. A muzsika goromba hangulatát pedig csak fokozta az énekes csávó abszolút karizmatikus előadásmódja. Óriási fazon! Ő egyedül eladta a show-t. Egyszerűen nem lehetett másra figyelni, csak rá! A közönség között járkálva, maximális átéléssel prezentálta a dalszövegek főleg háborús témákról szóló mondanivalóját. Bemocskolt arcával, zöldes posztóruhájában, szuronyos puskatusra szerelt mikrofonállványával úgy nézett ki, mint aki most jött a Don-kanyarból, vagy mint aki két év után szabadult a hadifogságból. Számomra az ő előadásmódja és a zenei aláfestés is teljesen hiteles volt. Egy igazi élmény volt látni őket!

1914

Ha olvassa valamelyik nyári fesztivál szervezője ezt a beszámolót, én csak ajánlani tudom ezt a csapatot. Egy rockmaratonos programba szerintem simán beférnének, ráadásul biztos nem drágán játszanak. Így utólag visszagondolva, nem is tudom, miért nem fényképezkedtem le velük. Egy biztos, a jövőben megjelenő lemezeiket is biztos meghallgatom, vagy ha tehetem, megnézem még őket koncerten. Főleg nekik köszönhetően végül teljesen jó véleménnyel jöttem haza erről a fesztiválról. Remélem, Boros Pistiék jövőre is minimum ilyen programmal állnak elő, mert akkor ott a helyem. Hail 1914!!! Hail Extreme Noise Feszt!!!

Boros István és Sipy
A szerző: Sipy32 publikáció
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

1 hozzászólás

  1. Ismét jó mulatság, férfimunka volt. Óriási köszönet és hála a szervezőknek!
    Ezen a környéken nem sok hasonló program van, Istvánék jóvoltából pedig az utóbbi években olyan bandákat láthattunk, mint a Purgatory, Evilspell vagy Krow… Ráadásul van egy egyedi hangulata a fesztiválnak a helyszín miatt is.

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*