A Piszkos Tizenöt (és akik utánuk jöttek)

Legutóbb éppen tegnap, a Judas Priest Defenders of the Faith albuma kapcsán került elő oldalunkon a PMRC neve. 1985-től bő egy évtizeden át közismert szitokszónak számított ez a betűkombináció, ma viszont talán már csak az idősebbek emlékeznek a pop és a rock/metal műfajának önjelölt cenzorszervezetére. Gondoltam, idekerekítem a történetüket, hiszen lemezeinken ma is láthatjuk szélmalomharcuk kétdimenziós emlékeit.

A PMRC (teljes nevén Parents Music Resource Center) egy amerikai testület volt, amelyet a ’80-as évek közepén alapítottak azzal a kifejezett céllal, hogy a fiatalkorúk zenehallgatási szokásai felett erősítsék a szülői kontrollt. A szervezetet négy családanya, befolyásos amerikai politikusok és üzletemberek feleségei hozták létre, többek között Tipper Gore, akinek férje, Al az Egyesült Államok későbbi alelnöke lett, és Susan Baker, akinek párja, James a Reagan-kormány pénzügyminisztere volt. Gore nyolcéves lányát akarta megóvni Prince Purple Rain című filmjében elhangzó mondatok hatásától, Baker pedig mindössze hétéves lányát szerette volna távol tartani Madonna Like a Virgin-jének szövegétől.

A kultúrharc 1985 szeptemberében vette kezdetét, amikor az Amerikai Szenátus meghallgatást tartott az ügyben, ahol a PMRC vádjai ellen több zenész (Dee Snider, Frank Zappa, John Denver) is felszólalt. Akit érdekel, az alábbi linken a teljes „műsort” megtekintheti:

A PMRC két hónappal később 19 lemezkiadónál elérte, hogy erőszakos, kábítószeres vagy szexuális témájú dalszövegeket tartalmazó hanghordozóikra figyelmeztető matricákat ragasszanak „Explicit lyrics, parental advisory” („Szókimondó szövegek, csak szülői felügyelettel”) felirattal. A címke, amelyet kritikusai „Tipper Sticker”-nek (Tipper matricája) hívtak, általános figyelmeztetés volt, holott az eredeti elképzelés szerint konkretizálta volna a fiatalokra leselkedő veszélyeket.

Gore és csapata szerette volna elérni, hogy a zeneipar dolgozzon ki irányelveket és egy, a filmvilágéhoz hasonló értékelési, besorolási rendszert. Az erőszakos szövegeket tartalmazó lemezeket V-betűvel, a sátánista-keresztényellenes, okkult zenéket O-val, az alkoholt és a drogokat népszerűsítő anyagokat pedig D/A-val jelölték volna. Erre szerencsére nem került sor.

Tipper Gore és Susan Baker

Az Egyesült Államokban sok lemezbolt elutasította a felcímkézett albumok árusítását (a legfontosabb ezek közül a Wal-Mart hálózata volt), más helyeken pedig csak felnőttek vásárolhatták meg ezeket. Többek között Frank Zappa Jazz from Hell albuma is figyelmeztető matricát kapott, feltehetően a „G-Spot Tornado” című dal miatt. Tegyük hozzá, a nagylemez teljes egészében instrumentális nótákat tartalmaz. 🙂

A matrica – a tiltott gyümölcs-effektus alapján – eredeti céljával éppen ellentétes hatást ért el. Ahogy Ice-T fogalmazott Freedom of Speech című számában: „Hé, PMRC, ti kibaszott, hülye seggfejek! A borítóra ragasztott matricátok csinál az albumainkból aranylemezt! Nem látjátok, ti alkoholista idióták, hogy minél inkább el akartok hallgattatni bennünket, annál népszerűbbek leszünk?”

A törvény képviselői előtt Dee Snider védte a heavy metal becsületét

A PMRC egy listát is közzétett a szerintük legkifogásolhatóbb 15 dallal, amelyet „Filthy Fifteen”-nek, azaz „Piszkos Tizenöt”-nek neveztek el. A feketelistára került nóták a következők voltak (zárójelben a szövegükben megjelenő, kárhoztatott téma):

1. Prince: Darling Nikki (szex, maszturbálás)
2. Sheena Easton: Sugar Walls (szex)
3. Judas Priest: Eat Me Alive (szex)
4. Vanity: Strap On Robbie Baby (szex)
5. Mötley Crüe: Bastard (erőszak, káromkodás)
6. AC/DC: Let Me Put My Love Into You (szex)
7. Twisted Sister: We’re Not Gonna Take It (erőszak)
8. Madonna: Dress You Up (szex)
9. W.A.S.P.: Animal (Fuck Like a Beast) (szex, káromkodás)
10. Def Leppard: High ‘n’ Dry (drog- és alkoholfogyasztás)
11. Mercyful Fate: Into the Coven (okkultizmus)
12. Black Sabbath: Trashed (drog- és alkoholfogyasztás)
13. Mary Jane Girls: In My House (szex)
14. Venom: Possessed (okkultizmus)
15. Cyndi Lauper: She Bop (szex, maszturbálás)

A lista elsőre találomra összeválogatottnak, másrészt – a mai muzsikák és dalszövegek fényében – elég nevetségesnek tűnik. A rajta szereplők közül volt, aki érezte is a pellengérre állítás káros következményeit, vele szemben viszont Frank Zappa (akit érdekes módon erről a „rangsorról” lefelejtettek) 1987-ben Grammy-díjat kapott, éppen a fent említett, G-pont tornádós Jazz from Hell albumért.

Frank Zappa a szenátusi meghallgatáson

„Ironikus, hogy a listán helyet kapott metal-nóták zöme abban az időben abszolút ismeretlen volt a nagyközönség számára – nyilatkozta Cerphe Colwell, washingtoni rádiós személyiség, aki a „vádlottak” mellett tanúskodott azon a bizonyos szenátusi meghallgatáson. – A heavy metal, mint műfaj akkor még abszolút nem virágzott. A mai napig meg vagyok róla győződve, hogy a kemény muzsika többek között azért is válhatott olyan sikeressé a ’80-as években, mert a PMRC ezzel az akciójával ráirányította a figyelmet.”

„Máig nem értem, hogy ezek az állítólag intelligens emberek hogyan tudnak ennyire tudatlanok lenni – mondta Cronos, az ugyancsak indexre tett Venom frontembere. – Igen, a rock and roll-ban tényleg felbukkan valamennyi általuk említett téma, a szex, az erőszak, az alkohol, de hát ez a műfaj éppen erről szól! Ezzel együtt a legtöbbünknek van családunk, és felelős szülők vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy a PMRC védelmezze meg helyettünk a gyerekeinket a világban fellelhető szarságoktól!”

A Megadeth többféleképpen is kifejezte a cenzúrával szemben érzett ellenszenvét

Az előadók közül sokan dalban reagáltak a műfajt ért támadásra: a Flotsam and Jetsam a Hard on You-val, a Megadeth a Hook in Mouth-szal, a Cinderella a Shelter Me-vel, az Anthrax a Startin’ Up a Posse-val, a The Ramones a Censorshit-tel, a Suicidal Tendencies a Lovely-val, a Bad Religion az I Want to Conquer the World-del állított emléket a PMRC-nek, és a sor még hosszan folytatható.

A Rage Against the Machine ennél is tovább ment: 1993 júliusában, a harmadik Lollapalooza fesztiválon a zenekar tagjai meztelenül álltak színpadra, a szájukat magnószalaggal kötözték be, a mellkasukra pedig a PMRC-betűit pingálták. 14 perces performanszuk alatt egyetlen dalt sem játszottak, később viszont egy ingyenes koncerttel kárpótolták rajongóikat.

A Rage Against The Machine performansza

A testület, amelynek létszáma idővel 22 fősre duzzadt, az 1990-es évek második felében szűnt meg létezni. Könnyen elképzelhető, hogy sem az óriási lemezdömpinggel, sem a szexnek (pop) és az erőszaknak (metal) a dalszövegekben való túlburjánzásával nem tudtak lépést tartani, így a „washingtoni feleségek” idővel feladták a kilátástalan küzdelmet.

A PMRC tevékenységéről az amerikai VH1 zenecsatorna 2002-ben készített dokumentumfilmet Warning: Parental Advisory címmel. A Mark S. Waters által rendezett anyag érdekessége, hogy abban Dee Snider régi önmagát alakítja (Tipper Gore-t Mariel Hemingway, Frank Zappa-t Griffin Dunne formálja meg).

A szerző: Coly700 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*