Warkings: Reborn (2018)

Máig nagy titkolózás övezi a harcos királyok színrelépését: még kiadójuk, a Napalm Records oldalán is megy a ködösítés, mondván, hogy maga Odin választotta ki azokat a legbátrabb harcosokat, akik beléphettek csarnokába, a Valhallába. Így történhetett meg e négy hős valószerűtlen találkozása. És miután meghallgatta a történetüket, az istenek legnagyobbika úgy döntött, hogy hogy a Földön élő valamennyi emberi lénynek meg kell ismernie ezeket – a háborúról és hősiességről szóló – igaz történeteket. Ezért visszaküldte őket, azzal a küldetéssel, hogy meséljenek; a négy harcos újjászületett, vallásuk pedig a tiszta és hamisítatlan heavy metal lett…

Ez a háttértörténet, amelynek megfelelően a zenekar imázsa (a basszusgitáros viking harcosnak, a dobos spártai katonának, a gitáros keresztes lovagnak, az énekes pedig római néptribunnak öltözve nyomja a metalt) és a dalok témái is mintha egy fantasy-szerepjátékhoz készültek volna. A szövegek a Manowar legszebb kliséit idézik:

„Hold your hammers high / Let the chariots fly”
„The battle beast is rising / The war machine is marching on”
„I raise my sword to the sky / Hear my battle cry”
„No mercy, no prisoners / This is where they die”

És a legszebb:

„This is my final war, where I feel alive / Brothers side by side, give no mercy / This is the final call, there is no return / Blood is on my hands, death and glory”

A zene viszont jófajta, dallamos heavy/power metal, valahol félúton a Hammerfall és a Stratovarius világa között. A gyors témáknál a Riot V, a megfontoltan málházós részeknél pedig Leif Edling munkássága jutott eszembe. Úgyhogy nem rossz elegy a Warkings muzsikája…

S hogy valójában kiknek köszönhető a harcos királyok újjászületése? Minden bizonnyal egy osztrák központú, közép-európai szupergroup-nak – ami valószínűleg mégsem lehet annyira „szuper”, hiszen ha az lenne, a nagy nevek inkább eladnák az albumot, mint ez a rejtélyeskedés.

A legnagyobb netes metal enciklopédiának annyit sikerült kiderítenie, hogy az énekes koponya-maszkja alatt jó eséllyel az osztrák Georg Neuhauser (Serenity) rejtőzik. Zenésztársai kilétét azonban továbbra is homály fedi. A lemezen szereplő vendégmuzsikusok közül tudható, hogy a Queen of the Damned művésznév a svájci Melissa Bonny énekesnőt takarja (Evenmore, Rage of Light), a cseh Jan Vacik (D-Vision, ex-Serious Black) billentyűs hangszereken működik közre, a hörgésért felelős Mr. Debauchery pedig nem más, mint a német Thomas „The Bloodbeast”/„Blutgott” Gurrath (Debauchery, Blood God).

A harcos királyok idén egyesítették erőiket, hogy sikerre vigyék a metal igaz ügyét. Ebből adódik, hogy a Reborn a bemutatkozó albumuk, ami kifejezetten jól indul: nálam a nyitó Give Em War egyből el is viszi a pálmát. És bármennyire is sablonosak a számok témái, az ember már elsőre együtt énekli a harcosokkal a Hephaistos, a Gladiator vagy a Battle Cry szövegét. Hát igen, kérem, a slágerek már csak így működnek… Az anyag eleje kifejezetten erős, de a második fele is tartogat kellemes meglepetéseket. Az utolsóként elhangzó, német nyelven előadott lírai nótát, a Die Flut-ot viszont egy kicsit kakukktojásnak érzem.

Mindent egybevetve, az álarcosbáli imázs, pusztán a zenét hallgatva, egyáltalán nem zavaró. Inkább a témák, a szövegek teátrálisan heroikus harciassága az, ami miatt nem tudok maximális pontszámot adni a lemezre. Ugyanakkor kíváncsi vagyok a folytatásra: vajon leleplezik-e magukat a muzsikusok, és lesz-e második album? Mind a kettőre megvan az esély.

A szerző: Coly625 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*