Roadrunner United: The All-Star Sessions (2005)

1.

Nemrégiben, az egykori Fear Factory-basszusgitáros, Christian Olde Wolbers (nyomában járó Alby) nyomában járva jutottam el ehhez az anyaghoz. Nem friss kiadvány, de mivel válogatásalbumról van szó, elképzelhető, hogy annak idején rajtam kívül mások is átsiklottak felette. Összességében nem mondanám róla, hogy tetszik; elsősorban azért írok róla, mert egy jó kis játékra ad alkalmat.

2.

Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket a Roadrunner Records 25 éves fennállásának alkalmából megrendezett, The All-Star Sessions elnevezésű valóságshow hallgatói között! Vetélkedőnkben 45, a kiadóhoz tartozó csapat összesen 57 muzsikusa vesz részt. Feladatuk, hogy alkalmi formációkba rendeződve írjanak és adjanak elő egy-egy új dalt.

A játék négy „csapatkapitánya”, fő dalszerzője, producere Dino Cazares (Fear Factory, ex-Brujeria), Robert Flynn (Machine Head, ex-Vio-lence), Joey Jordison (Slipknot, Murderdolls), valamint Matt K. Heafy (Trivium), akik maguk is több produkcióban szerepelnek.

Heafy, Flynn, Jordison és Cazares

Mit szólnának például egy olyan őrült felálláshoz, amelyben Kyle Thomas (Trouble, ex-Exhorder, ex-Floodgate) énekel, James Murphy (ex-Testament, ex-Death, ex-Obituary, ex-Cancer, ex-Disincarnate) és Andy LaRocque (King Diamond) gitározik, Steve DiGiorgio (Testament, Sadus, ex-Death) bőgőzik és Joey Jordison dobol – és aztán képzeljenek el még számos másik ilyen egyszeri zenekart!

Stílusbeli megkötések nincsenek, a zenei paletta a death szigorától kezdve a grunge-on, a groove és modern metalon át egészen a punk rock szilajságáig terjed. Az alapprogramban 18 szerzeményt fogunk hallani, amelyek közül a nappalikban ülő egyszemélyes zsűrik 6 dalt delegálhatnak a középdöntőbe. Az így szerzett pontszámokból alakul ki aztán a végső sorrend. Mindezek után pedig halljuk az első nótát!

3.

Az elsőként szóhoz jutó ítésznek (e sorok írójának) az alábbi kompozíciók nyerték el a tetszését. Az elhangzás sorrendjében, először is az In the Fire, amelynek előadói közül mindenekelőtt az énekes King Diamond-ot és a Trívium gitárosát (és énekesét), Matt Heafy-t emelném ki. A dal markánsan magán viseli a festett arcú mester zenei univerzumának jegyeit.

A Tired ‘N Lonely, amelyet többek között az énekes Keith/Mina Caputo (Life of Agony), a gitáros Tommy Niemeyer (The Accüsed) és a dobos Joey Jordison ad elő, a grunge legszebb napjait, lendületesebb pillanatait idézi.

Az Independent-ben Max Cavalera (Soulfly, ex-Sepultura, ex-Nailbomb) énekel, Robb Flynn és Jeff Waters (Annihilator) pengeti a vékony, Christan Olde Wolbers (ex-Fear Factory, Powerflo, Sunflower Dead) pedig a vastag húrokat. A frontember hallatán azonnal sepulturás dejá vu érzésünk lesz, amire Max az időnként portugálra váltó dalszöveggel is ráerősít.

Jóval finomabb nóta, az album legszebb dala a Mikael Åkerfeldt (Opeth) által elővezetett Roads, amelyet Josh Silver (Type O Negative) billentyűfutamai és csellóhangok kísérnek.

Egyetlen zsűritag kollégámat sem szeretném befolyásolni, de az elhangzott programból elsőre (másodikra, sőt harmadikra is) az I Don’t Wanna Be (A Superhero) cím nóta fogott meg a legjobban. A mikrofonnál az egykori Misfits-énekes Michale Graves, gitáron pedig Matt Heafy viszi a prímet. A dal egy az egyben a Bad Religion-t idézi, ám játékunkból mindenképpen kiragyog „másságával”.

Végezetül pedig, az Enemy of the State-ben Peter Steele (Type O Negative, ex-Carnivore) énekel (ne feledjük, 2005-ben járunk), zenésztársa, Josh Silver uralja a billentyűs hangszereket, Joey Jordison pedig a dobokat. Gondolom, semmi meglepőt nem mondok azzal, hogy mintha egy ki nem adott Type O-szerzeményt hallanánk…

Kedves Kollégák! Ha Önöknek is van kedvük végighallgatni a 18 dalt, kommentben írják meg, melyik hatot juttatnák tovább, azaz mely nóták nyerték el a leginkább a tetszésüket!

4.

Ugorjunk egy kicsit előre az időben: lezajlott a „verseny”, megvannak a „győztesek”. Ezt megünnepelendő, a Roadrunner 2005. december 15-én gálakoncertet rendez New Yorkban, ahol nemcsak a fent említett 57 muzsikus, hanem számos további zenésztársuk is fellép. 25 dal hangzik el, ám ezek nem új nóták, hanem legendás zenekarok örökbecsű slágerei – ismét csak alkalmi társulások előadásában.

A March of the S.O.D.-t (Stormtroopers of Death) Scott Ian mellett többek között Andreas Kisser és Dino Cazares nyomatja; King Diamond Abigail-jét Tim „Ripper” Owens, James Murphy, Jeff Waters, Roy Mayorga és Rob Caggiano; a Sepultura Refuse/Resist-jét pedig Robb Flynn énekli, Andreas Kisser, Scott Ian, Dino Cazares és Phil Demmel gitározik, Adam Duce bőgőzik és Roy Mayorga dobol.

Nem sorolom tovább, végig ilyen parádés a setlist és a szereposztás. Szeretnénk ott lenni? Akkor elő az időgépet – ami esetünkben a zenelejátszó vagy az alábbi videó „play” gombjának megnyomásával indul!

A szerző: Coly724 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

3 hozzászólás

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*