„A metalt nem játszom, hanem élem”

Levélváltás Gabriel Guardiola-val, az Immortal Guardian gitáros-billentyűsével

A texasi San Antonio-ból származó Immortal Guardian dallamos power metalt játszik. Legutóbbi anyaguk, egyben első nagylemezük, az Age of Revolution most szeptemberben látott napvilágot. A gitáros-billentyűs Gabriel “Guardian” Guardiola-t többek között a kezdetekről, az általuk csak „szuper metal”-ként aposztrofált muzsikáról, valamint a csapat közeljövővel kapcsolatos terveiről faggattam.

Gabriel, kérlek, mesélj arról, hogyan jött létre a zenekar!

A bandát még a középiskolában alapítottam a dobosunkkal, Cody Gilliland-del. Harmadikban találtunk egymásra, és kezdtünk el jammelni, de komolyra csak a gimnáziumot követően fordult a dolog, akkor indítottuk be igazán a zenekart, és adtuk magunknak Immortal Guardian nevet.

Hogyan került a képbe Carlos Zema? Ha jól tudom, ő brazil…

Az elmúlt időszakban valamennyien Austin-ban éltünk, de éppen most tesszük át a székhelyünket Las Vegas-ba! Először a YouTube-on láttam Carlos-t, amikor még az Outworld nevű csapatban énekelt. Egyből lenyűgözött. A menedzserünk, Brett hozott össze vele, a többi pedig már történelem!

Carlos Zema

Te hogyan kezdtél zenélni? A gitár vagy a szinti volt előbb?

Az édesapámnak, Servando Guardiola-nak köszönhetően kezdtem zenével foglalkozni. Ő egész életében dobolt, és ő vonzott be engem és a testvéreimet is ebbe a világba. Én is dobosként kezdtem, de mivel az idősebb bátyám, Waldo is ezt a hangszert választotta, és mivel gyerekként közösen akartunk zenekart alapítani, nyilvánvalóvá vált, hogy nem csinálhatjuk ugyanazt. És mivel ő nálam jobban dobolt, így én jobb híján a gitárt választottam, haha.

Azt olvastam, hogy egyszerre, egy időben játszol gitáron és szintetizátoron. Ezt hogyan kell elképzelni?

A gitáron úgynevezett hammer-on (kalapács-) és pull-off (visszapengetés-) technikával játszom. (Ezekhez csak a gitáros egyik kezére van szükség. Előbbi lényege, hogy a hangokat nem az egyes húrok pengetésével szólaltatják meg, hanem egy gyors mozdulattal ráütnek a fogólap azon részére, ahol a megszólaltatni kívánt hangot le kellene fogni. A pull-off technika pedig azt jelenti, hogy a már lefogott hangot a felengedés mozdulatával egyúttal meg is pengetik – a szerk.). A gitárnyak végére egy húrleszorítót (kápót) teszek, közben pedig a másik kezemmel a szintetizátoron játszom. Mindezt erős bemeneti jellel csinálom. Leginkább akkor játszom így, amikor – nagy ritkán –egyedül állok színpadra. Ilyenkor meglehetősen meztelennek érzem magam, haha.

Korábban csak demókat és EP-ket jelentettetek meg, az első nagylemezetekre egészen mostanáig kellett várni. Miért?

Azt gondolom, hogy manapság, az internet korában, amikor számos inger ér bennünket, a gyakori és gyors hatás elérése a lényeg. Ilyen szempontból az EP sokkal jobb formátum a dalaink publikálására, időben jobban el tudjuk osztani a szerzeményeinket, mint ha egyszerre, egy nagylemezen jelentetnénk meg őket. Nem szeretem egyszerre ellőni az összes töltényemet, de mivel egy lemezkiadónál vagyunk, ahol ez a szokásos módja a dolgoknak, ezt maximálisan elfogadom. Ám ha lehetőségem lenne megváltoztatni a zeneipart, az EP-kre szavaznék.

Európai ízű progresszív power metalt játszotok, ami, azt gondolom, elég szokatlan az Egyesült Államok déli részén. Texasiként hogyhogy ez a muzsika jön belőletek?

Texas déli részén élünk, de az Egyesült Államok, sőt, az amerikai kontinens különböző részeiről származunk. Számos különböző irányzat található meg ebben a régióban, és azt gondolom, ugyanez a világ bármelyik másik pontjára is igaz. Már gyerekként is szerettem a progresszív power metalt, így magától értetődően ez jött belőlem, nem pedig az elektronikus zene, a pop, a rock vagy bármi más, amit korábban játszottam. A metalt nem játszom, hanem élem.

Változott a zenétek az elmúlt években, akár stílus, akár megszólalás, akár a hangsúlyok tekintetében?

Igen, méghozzá drámai mértékben. Amikor zenéről beszélek, szeretek kajás hasonlatokat használni. Ha minden nap pizzát vagy csirkét eszel, egy idő után ráunsz. A másik lehetőség, hogy a csirkéből készítesz 30 különféle ételt. A zenét is hasonlóan látom. Folyamatosan változnom kell, annak érdekében, hogy új ízeket, hangzást, irányzatokat próbálhassak ki. Nem akarom egész életemben ugyanazt az ételt enni.

Ti magatok „szuper metal”-ként definiáljátok azt, amit játszotok. Miért?

Erről Chris Marchiel-t, a PowerGlove korábbi gitárosát-szintisét kellene megkérdezned, haha. Úgy emlékszem, 2011-ben játszottunk előttük, és a buli után Chris bejött hozzánk, és elmondta, mennyire tetszett neki a koncertünk. „Szuper metal-nak kellene hívnotok, amit játszotok – javasolta –, mivel annyira összetett, olyan sokféle hatás érhető tetten benne.”

Azt gondoltuk, vicces lenne, ugyanakkor láttuk is értelmét. Ezért úgy döntöttünk, első EP-nknek is ezt a címet adjuk (Super Metal – 2012), hogy tudassuk a rajongóinkkal, nem félünk a metal különböző irányzatait játszani, és új dolgokat kipróbálni. Az pedig különleges adománya a sorsnak, hogy sok évvel később közeli barátok lettünk a PowerGlove-os srácokkal, és ezen a nyáron hét hétig játszottam velük, mint a gitárosuk a csapat észak-amerikai turnéján.

Ki írja nálatok a zenét, és ki a szövegeket?

A zene nagy részét én írom Cody-val. Otthon játszogatunk, próbálgatjuk a témákat, amíg csak azt nem érezzük, hogy valamelyik megfelelő lesz egy dal alapjának. A szövegek többségét Carlos találja ki, de az is gyakran előfordul, hogy összejövünk hármasban, ő, én és a menedzserünk, Brett, és olyankor is nagyszerű ötletek születnek. Azt gondolom, minél több dalszerző van egy csapatban, annál jobb: annál több alapanyag, íz kerül elő, amelyekből aztán főzni lehet. Szeretjük játszani egymás ötleteit, és megnézni, hogyan tudjuk azokból a legjobb nótákat összerakni. A nap végén pedig már egyáltalán nem számít, kinek az ötlete volt a kiindulási alap, hiszen menet közben egy csomót változott, egyre jobbá vált azáltal, hogy több agy és kéz is dolgozott rajta.

Neked melyik a kedvenc dalod az új lemezről?

Az Aeolian. Amellett, hogy a dallamok és az akkordmenetek igazán fülbemászó nótává teszik, azt fejtegeti, hogy milyen küzdelmek árán válik valaki igazi muzsikussá. Mintha csak rólam szólna, haha. Szeretek olyan zenét csinálni, ami emberileg, érzelmileg nagyon közel áll hozzám, és amiről tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy azok közül, akik hallják, sokan magukra ismernek majd benne.

Milyen gyakran koncerteztek?

Amilyen gyakran csak lehetséges! Hamarosan indul egy turnénk itt, az Egyesült Államokban, ahol Marty Friedman csapatának előzenekara leszünk. Ez a körút január végétől egészen február utolsó napjaiig tart. Utána pedig reménykedünk abban, hogy hozzátok is el tudunk majd jutni! 😉

Mi volt az eddigi legnagyobb sikeretek a színpadon?

Ó, ember, túl sok volt ahhoz, hogy akár csak egyet is kiemeljek közülük! Minden olyan pillanatot sikernek érzek, amit ennek a csapatnak a tagjaként a színpadon töltök. Mostanában kezdek teljes időmben a zenével és emberek szórakoztatásával foglalkozni, és ez nagyon sokat jelent számomra. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik támogatnak, és ilyen messzire eljuttattak bennünket. KÖSZÖNÖM!!!

Milyen nagy nevek előtt léptetek már fel?

Judas Priest, Metallica, Dragonforce, Kamelot, Symphony X, Sonata Arctica, Slayer, Metal Church, Soilwork, Steve Vai, Michael Angelo Batio és még sokan mások, akiknek a neve most hirtelen nem jut eszembe.

Európában koncerteztetek már?

Még nem, bár Oroszországban felléptünk már, és azt hiszem, annak egy része Európához tartozik, nem? Bocs a tudatlanságomért, texasi vagyok, haha! Fantasztikus élményekre tettünk ott szert, úgyhogy azt tervezzük, hogy jövőre Európába is eljutunk. Figyeljétek a fesztivál- és egyéb koncertprogramokat!

Valahol Oroszországban

Egy elég kicsi amerikai kiadónál, az M-Theory Audio-nál vagytok. Ők mennyire segítenek benneteket?

Abszolút meg vagyunk elégedve velük. Remek emberek dolgoznak a cégnél, és a főnök, Marco Barbieri is a mi emberünk. Nagyon jó kapcsolatokat ápolnak a zeneipar szereplőivel, egy csomó olyan helyre eljuttatták a zenénket, ahová mi nem tudtuk volna, ami hihetetlen segítséget jelent a számunkra. Ez minden, amit egy kiadótól elvárok, és ők e tekintetben maximálisan a helyükön vannak.

Mi a következő lépés a zenekar számára?

Először is a már említett turné. Minél több helyen szeretnénk játszani az új album nótáit, mellette pedig a következő lemezünk dalainak is neki szeretnénk állni.

Vannak már elképzeléseitek az új anyaggal kapcsolatban?

Olyannyira, hogy már az összes dalt megírtam. Szervezés kérdése, hogy mikor kerülnek a helyükre az utolsó részletek, és vonulunk stúdióba, hogy rögzítsük a nótákat. Rendkívül lelkes vagyok azon új hangzások miatt, amelyek a kezünk alatt születtek.

Mit üzensz azoknak a magyar metalrajongóknak, akik még nem ismerik a zenéteket?

Új albumunkat, az Age of Revolution-t a zenekar vagy a kiadó online webáruházában tudjátok beszerezni:

https://immortalguardian.bandcamp.com/
https://m-theoryaudio.com/store#

De a zenénket bárhol megtaláljátok a neten: többek között a YouTube-on, a Facebook-on és Instagram-on is. Csak keressetek rá az Immortal Guardian-re, és aztán tekerjétek fel a hangerőt! \m/

A gitártechnikai segítségért köszönet Pőcze Ádámnak és Kovács Gergőnek!

A szerző: Coly681 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*