Heavy metal: a tudás tárháza

Jerikó lerombolása

„Tudjátok, ma is tanultam valamit” – mondja a South Park számos epizódjának végén a jó gyerek Stan Marsh. Az elmúlt évtizedekben én is számtalanszor éreztem így a heavy metal muzsikákkal való ismerkedés kapcsán. Nem feltétlenül a dalszövegekből okultam, viszont azok tettek kíváncsivá, ösztönöztek, hogy utána olvassak bizonyos témáknak, eseményeknek, jobban megismerjek egyes történelmi személyiségeket.

Csak hogy néhány példát említsek, az Iron Maiden nyitotta rá a szemem Nagy Sándorra, a Manowar a germán mitológiára, a Helloween a bibliai Jerikó városának elestére, a Running Wild pedig a kalózok világának legendás figuráira.

Nagy Sándor

De olyan „közelmúltbeli” sztorikat is említhetnék, mint Jim Jones tiszteletes dél-amerikai szektájának pusztulása, Charles Manson követőinek rémtettei, a Morgue utcai gyilkosságok, Hasfelmetsző Jack rejtélye, a prágai Gólem legendája, vagy éppen Dorian Gray története, amelyek metal albumok vagy nóták révén kerültek közelebb hozzám. Akiknek/amelyeknek egy részéről egyébként szépirodalmi művek is szólnak, ám lehet, hogy azokat zenei inspiráció hiányában soha nem vettem volna a kezembe.

Zozzie tavaly nyáron már írt itt, az oldalon egy négyrészes cikksorozatot a heavy metalról, mint művészetről (az első részt itt olvashatjátok, a többit pedig közvetlenül utána), amelyben szintén említést tett arról, hogyan jelenik meg kedvenc műfajunkban a szépirodalom és a képzőművészet.

A prágai gólem

Amiről ott nem esett szó, viszont az én életemben nagy jelentőséggel bírt, az az, hogy tulajdonképpen a metal ismertetett meg a komolyzenével, hozta közel hozzám ezt a műfajt. Alapvetően nem hallgatok operát, sem klasszikus muzsikát, ám a nehéz fém művelőinek köszönhetően ismerek fel, illetve mélyedtem el jobban egyes művekben. Íme, néhány példa:

Accept: Metal Heart (Beethoven: Für Elise)
Helloween: Gorgar (Grieg: Peer Gynt/A hegyi király csarnokában)
Stormwitch: Rondo alla Turca (Mozart: Török induló)
Mekong Delta: Night on a Bare Mountain (Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen)
Mekong Delta: The Hut of Baba Yaga (Muszorgszkij: Egy kiállítás képei)
Manowar: William’s Tale (Rossini: Tell Vilmos – nyitány)
Manowar: Sting of the Bumblebee (Rimszkij-Korszakov: A dongó)
Manowar: Nessun Dorma (Puccini: Turandot)
Therion: O Fortuna (Orff: Carmina Burana)

Persze, a legtöbb esetben „fél füllel” már hallottam az eredeti művet, de igazán a feldolgozás révén rögzült bennem.

Úgyhogy a metal nemcsak művészet, hanem kapu is a műveltség, a társművészetek felé. Köszönöm, hogy részt vehetek ezen az élethosszig tartó kurzuson!

 A hegyi király csarnokában

Baba Yaga kunyhója
Tell Vilmos
A szerző: Coly775 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*