Eger Hardcore Compilation (2017)

Még tavaly jelent meg ez a kiadvány, ami CD-n a Drinkin’ Beer In Bandana Records gondozásában, míg kazettán a már említett kiadó és a Posthuman Productions közreműködésével látott napvilágot – utóbbitól kaptam a kazettát a cikk megírásához.

A design pofonegyszerű, a hangzás hullámzó, de lényegében ez egy megemlékezés, amolyan archívum ma már részben rég nem létező zenekarok csak nagyon underground körökben ismert, rossz minőségű hanghordozókon terjedt-kiadott, de nehezen hozzáférhető dalaiból. Szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy hiánypótló anyag, amely 12 zenekart vonultat fel, átlagosan két dallal, amiből csak a thrash/punk/crossover egyvelegben utazó Panel Dogz lóg ki a maga három nótájával.

Mellesleg nem lenne rossz ötlet kiadni ennek a válogatásnak a második részét, amelyre megint csak rég elfelejtett dalok kerülhetnének fel, és így gyakorlatilag, ha szelektálva is, de letudható és átölelhető – no meg elérhető és megvásárolható – lenne közel negyedszázad Heves megyei hardcore- vagy a közeli underground szcénája egykori kemény magjának muzsikája.

Direkt használtam a „hardcore-közeli” meghatározást, mert ez a tény egy kicsit árnyékot vet a dologra. A csapatok ugyan egriek, de nem mindegyik HC-banda. Példának okáért a Fermentatio, akiknek két daluk került fel ide az 1992-es, ma már irreális árakért beszerezhető Felülnézet albumról-demóról, amit anno a Nagyferó Produkció adott ki. Ők lényegében death metál-szerűséget játszottak, aminek nem sok köze volt a HC-hez – azt leszámítva, hogy két tag is a Boston Klinikából erősítette a brigádot, na de ne rohanjunk ennyire előre!

Első versenyzőnk az erősen klisés nevű Anger, azonban 1993-ban még logikusnak tűnhetett a névválasztás. Két, szerzői kiadásban megjelent minialbumot tettek le az asztalra, a ’96-os Kétség Nincs!-et és két évre rá a Keletet, utóbbiról került két dal a válogatásra. Zeneileg dühös, kapkodós HC-t kapunk pár lassabb résszel, de alapvetően gyors, csapkodós, néhol kissé talán punkos a zene, amiben a hazai színtérről az AMD, a Leukémia és a Necropsia elegyét lehet felfedezni. Amúgy kár értük, mert bár nem egy „hűdeegyedi” zene, azonban nagyon elgondolkodtatók és jók a szövegek, ráadásul megvan az a fajta kifordított atmoszférája, amiben el lehet merülni. Nem beszélve arról, hogy a viszonylag egyszerű témákból nagyon komplex dalok kerekednek ki. Aki esetleg nem ismerné őket, azoknak itt a teljes album:

Aztán itt van a már a bevezetőben is említett Fermentatio. Ők tipikusan azt a ’90-es évek eleji death metált játszották, amelyben a háttérben a korai Destruction, Sodom, Kreator és Protector húzódik meg. Alapvetően gyors zene, néhol lassabb kiállásokkal. Meglehetősen thrash-fertőzte muzsika, olyannyira, hogy ha leveszem a hörgést, és kicserélem egy tipikus thrash-orgánumra, akkor a képződménynek nincs túl sok köze a death metálhoz.

Megint csak ismételni tudom magam: kár értük. És valahol nem is értem a dolgot: ha az Angel Reaper, a Detonátor, vagy a Fantom megérte az újra kiadást, akkor lehet, hogy az egri csapat egykori tagjaival is jó lenne egyeztetni, és megvásárolhatóvá tenni a Felülnézet minialbumot a maga 26 percével, hiszen nem csak zenei történelem, hanem egyszerűen egy jó anyag. Aki nem ismerné, itt lesz okosabb:

A Smiling Face 2002-ben megjelent, egyetlen, Tükörben című albumáról került fel két dal a válogatásra, ami valahol a Leukémia és Necropsia köreiben forog, de hallgattak a srácok Biohazard és Downset. albumot is eleget… Ettől függetlenül van egy egyedi íze (amúgy a Tisztán A Cél Felé-s Hajdú Zoltán csapata volt egykoron), jól összerakott, kiforrott hardcore muzsika, amiről sajnos a YouTube-on nem találni semmit, de a Drinkin’ Beer In Bandana Records bandcamp-oldalán van egy szekció a teljes válogatás meghallgatására és letöltésére, itt:

https://drinkinbeerinbandanarecords.bandcamp.com/album/dbibr010-eger-hardcore-compilation-2

A Forcas 1993-tól egészen 2001-ig volt aktív, és ez idő alatt rengeteg anyagot adtak ki, többnyire szerzőiben, de például a ’7-es Keresd az utat! megjelentetését a Trottel Records bonyolította le, igaz, sajnos csak kazettán. A válogatásra felkerült két daluk az utolsó nagylemezről (Megtörten – Szél Dala, 1998) vadászták össze. Közérhetőség szempontjából talán ők emelkednek ki a leginkább; modern, hazai téren talán a korai FreshFabrik-jellegű képződményt kapunk, ordítós és rappelős, duplavokálos megoldásokat, rengeteg hanglemezgyűréssel és masszív, mégis elszállós zenével. A dalok egyszerre hatnak dallamosnak és agresszívnek – nagyon könnyű befogadni és megérteni, amit csinálnak, gyakorlatilag olyasmivel próbálkoztak itthon, mint a nagy amerikai bandák, vagyis azoknak egy egyedinek nem mondható, de mégiscsak jól sikerült fénymásolatáról van szó.

Valahol azt olvastam, hogy a Forcas romjain alakult a korai Tango Underground, azonban ebben nem vagyok teljesen biztos, mindenesetre lehet, hogy az ő anyagaikból is érdemes lenne egy újra kiadást megereszteni, a Forcas ugyanis abszolút minőségi zenét játszott. A Nem jön a hajnal-nak amúgy van hivatalos videóklipje; érdemes csekkolni, ha egy kis ’90-es évek végi hazai HC-örvényléssel szeretnénk gazdagabbak lenni:

A megint csak nem túl egyedi Corpse ’93-as alakulása és ’97 körüli feloszlása között nem nagyon adott ki semmit, én magam sem ismertem őket a válogatás előtt. A Tisztán A Cél Felé-s Gulab játszott benne, és lényegében pszichedelikus HC-metal volt, amihez talán a Leukémia munkássága áll a legközelebb. A hangás meglehetősen gyenge, zeneileg azonban elég penge, a Néma sikoly például itt hallgatható meg:

https://drinkinbeerinbandanarecords.bandcamp.com/track/corpse-n-ma-sikoly

A Genetika annyira nem régi zenekar; két dalukkal két különböző albumról kerültek fel a válogatásra: a Merénylet a 2011-es Útvesztőben-ről, míg A preparátor a legutóbbi, 2013-as Nem térít el-ről származik. Leginkább thrashcore-nak lehetne nevezni azt, amit csinálnak, némi crossover-ízzel. Rengeteg nemzetközi csapat hatását lehetne felsorolni, de inkább meséljenek maguk a srácok, Merénylet című dalukkal:

A Panel Dogz, gondolom, a film alapján döntött a névválasztás mellett. Punkos, masszív HC, színes zenei megoldásokkal, néhol rock ‘n’ roll- vagy thrash-feelinggel. Feszes muzsika, jól adják a srácok:

A Boston Klinikát, azt hiszem, nem kell bemutatni, hiszen Spacewalk in the 21st Century című nagylemezüket az EDGE Records adta ki 2009-ben, ezzel elérhetővé téve az egri srácok munkásságát. A 21 a már említett nagylemezről van, míg a Tortúra a 2006-os, szerzőiben megjelent Fear Play albumról került fel a válogatásra. (Itt jegyzem meg, hogy ha esetleg valakinek az említett Fear Play albumból van eladó példánya, akkor ne kíméljen, keressen meg: haragsick@gmail.com).

A Boston Klinika mindig is fura perspektívából szemlélte és közelítette meg a HC világát. Talán éppen ennek is köszönhető az az egyedi íz, amit képviseltek. Sajnos ők is feloszlottak már… a Spacewalk in the 21st Century teljes anyaga itt hallgatható meg:

A megint csak egy kissé klisés nevű Skizo első nagylemezét éppen tavaly adta ki a válogatásért is felelős Drinkin’ Beer In Bandana Records #1 címmel. Megjelent kazettán és CD-én is, illetve az egri HC-harcosok anyaga egyben, ingyen le is kapható a bandcamp-oldalukról:

https://skizo13.bandcamp.com/releases

Ha tetszik, vedd meg, támogasd a hazai színteret! Sajnálatos, hogy a válogatáson szereplő csapatok nagy része már halott, és ez nem csak személyes vagy családi okok miatt alakult így, hanem rengeteg zenekar találkozik szembe az érdektelenséggel, a mínuszos koncertekkel és a lehetetlen jövőképpel. Az albumok vásárlásával nem csak pénzhez, hanem elsősorban megerősítéshez, biztatáshoz jutnak hozzá, hogy folytassák.

A Skizo amúgy crossover-t tol: punkos, thrash-es, HC-s egyveleg, semmi hatalmas extra vagy túl egyedi szemlélet, de ettől még nagyon rendben van az, amit csinálnak. A debüt itt hallgatható meg egyben:

A Cannonball névválasztása sem volt a legjobb ötlet, de illik az egri srácok zenei munkásságához. A válogatáson helyet kapott két daluk a pár éve megjelent, szerzőiben napvilágot látott Valóság árnyékai debütről származik. Ők amúgy 2010-ben alakultak, és dallamos, ugyanakkor masszív punk hardcore-ban utaznak, remek szólókkal és színes megoldásokkal felvértezve. Alakulásuk évében kiadtak egy kislemezt, és 5-6 évre rá a már említett nagylemezt. Zenéjük hallgatása közben nekem gyakran jutott eszembe a Tisztán A Cél Felé… talán nem véletlenül…

Az egri szcéna egyik legismertebb csapata a Tisztán A Cél Felé. Az egykori AMD-dal jelentése számukra egy kissé megváltozott az évek során: „A név azt jelenti, hogy tisztán, vagyis drogok, szesz, cigaretta, és mások szenvedése, élete árán az asztalra rakott ételek nélkül, illetve tiszta szívvel és lélekkel a cél, azaz Krisna felé!”

Két dallal szerepelnek a válogatáson: a Csizmával az arcukba a legjobb TACF-albumról, a méltón kultikus, 2008-as Krodháról, míg a Hősök a 2012-es Darsanáról származik. Különösebben nem akarom őket bemutatni, egyszerűen illik őket ismerni, és könnyen lehet is, hiszen a szerzőiben megjelent debütjüket leszámítva a Trottel Records lehetővé tette az albumaik folyamatos beszerzését. A TACF ugyanolyan alapbanda, mint a Liberal Youth, az AMD, a HoldxTrue, a Newborn, a Leukémia vagy éppen a Necropsia. Nyomassuk akkor a Krodhát, avagy a legjobb hazai Krisna HC-anyagot:

A válogatást a HC-körökben ugyancsak közismert és komoly munkássággal rendelkező Tango Underground zárja két dallal: a Szökevényt a 2014-es Modern Időkről, míg a Cirkuszt! című szerzeményt a 2008-as Pólusok anyagukról hallhatjuk. Őket sem hiszem, hogy különösebben be kellene mutatnom: tehetséges HC-zenészek, bivalyerős albumokkal és gyakran előkerülő aktuálpolitikai témákkal. Szóljon a Szökevény:

Kritikát írni róla vagy pontozni (főleg egy tavalyi anyagot) nem túl szerencsés, hiszen ahogy a dalok hangzása, úgy a felsorakoztatott zenekarok munkássága, stílusa és minősége is eltérő. A lemezen természetesen vannak meglepetések és nagyon erős, feszes dalok is. Inkább nézzük úgy, mint egy múlt- és jelenidézést, mint egy hazai HC-archívumot, amit érdemes megvásárolni és hallgatni, ezáltal támogatva a zenekarokat és a kiadókat. Kazettán a Posthuman Productions-től (posthuman.hu), CD-n pedig a Drinkin’ Beer In Bandana Records-tól (https://drinkinbeerinbandanarecords.bandcamp.com/) lehet beszerezni az anyagot.

Zárásképpen meg kell, hogy említsem: Eger büszke lehet a közösségére, nem igazán tudok olyan várost említeni, amelyik akkora, mint Eger, és ennyi, ráadásul ilyen minőségű bandát tudott „kitermelni” a HC-színtérnek.

A1 Anger: Béklyó
A2 Anger: Szilánk
A3 Fermentatio: A bohóc legtisztább mosolya
A4 Fermentatio: Sivatag
A5 Smiling Face: Vákuum
A6 Smiling Face: Vírus
A7 Forcas: Nem jön a hajnal
A8 Forcas: Örvény
A9 Corpse: Néma sikoly
A10 Corpse: Sötétség
A11 Genetika: Merénylet
A12 Genetika: Preparátor
A13 Panel Dogz: Ébredés (ének: Mező Lajos /Gép/)

B1 Panel Dogz: Deepest Ocean
B2 Panel Dogz: Endless Pain
B3 Boston Klinika: 21
B4 Boston Klinika: Tortúra
B5 Skizo: Mit tehetsz?
B6 Skizo: Bosszú angyala
B7 Cannonball: Minden rendben
B8 Cannonball: Felszín alatt
B9 Tisztán A Cél Felé: Csizmával az arcukba
B10 Tisztán A Cél Felé: Hősök
B11 Tango Underground: Szökevény
B12 Tango Underground: Cirkuszt!

A szerző: haragSICK8 publikáció
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*