Chuck Biscuits, John Christ és Eerie Von (Danzig)

A Danzig 1994-ben

A címben szereplő muzsikusok (természetesen nem ez az eredeti nevük) a Danzig klasszikus felállásának tagjai. A csapat első négy albumán játszottak, ami nagyjából az 1987–1994 közötti időszakot jelenti. Az együttes ennek a periódusnak a végén gyakorlatilag atomjaira hullt, és mind a négy zenész külön utakon indult tovább.

A válság katalizátorát egy szerzői jogdíjakkal kapcsolatos vita jelentette Danzig és akkori kiadójuk, az American Recordings (korábban Def American) főnöke, Rick Rubin között. A negyedik album megjelenését követően hátat is fordítottak egymásnak, ám ezek a zűrös ügyek a csapat tagjait is demoralizálták.

CHUCK BISCUITS

Elsőként a dobos, Chuck Biscuits lépett le, még 1994 nyarán, a helyére Joey Castillo került. A távozó ütősnek az előéletét sem árt ismernünk, ugyanis már a Danzig-ot megelőzően is jó néhány neves csapatban megfordult. 1965-ben, Kanadában, Charles Montgomery néven látta meg a napvilágot. Pályáját a D.O.A.-ban kezdte; egész pontosan 1978-ban alapítója volt a juharleveles országból származó punk rock csapatnak – a nemrégiben elhunyt énekessel, az Annihilator-ben világhírűvé vált Randy Rampage-dzsel együtt.

Randy Rampage és Biscuits 1979-ben, a D.O.A. tagjaiként 

Biscuits 1982-ig volt az együttes tagja, ez idő alatt három nagylemezt jelentettek meg. Érdekesség, hogy utódja a dobok mögött a bátyja, Ken “Dimwit” Montgomery lett. Chuck innen a Henry Rollins-vezette Black Flag-be igazolt át, akikkel öt hónapig turnézott, és egy demót rögzített.

Ezt követően rövid ideig turnézott a Circle Jerks-szel, illetve játszott egy Floorlords nevű bandában, majd miután az utóbbi feloszlott, hátat akart fordítani a zeneiparnak, hogy képzőművészetet tanuljon, és villamosmérnöki tanulmányokat folytathasson. Néhány show-t még lenyomott a Red Hot Chili Peppers-szel a zenekar 1986-os Freaky Styley turnéján, majd egy évvel később, amikor már azt hitte, „megmenekült”, utolérte a végzet, Rick Rubin invitálása formájában. Így lett a Danzig dobosa.

Black Flag (Chuck balról a negyedik)
A Black Flag ütőseként (1982)

Chuck bátyja, Ken 1994-ben, heroin-túladagolásban elhunyt; öccse is fellépett az emlékére rendezett koncerten. Az ifjabb Biscuits a ’90-es évek második felében a Social Distortion-ben is ütötte a bőröket, ám ezzel a puk rock csapattal is csupán egy koncertalbum (Live at the Roxy – 1998) rögzítéséig jutott. Ezután tényleg civil pályára lépett, és a kétezres években már nem zenészi teljesítményével iratkozott fel a rocktörténelem lapjaira.

2009 októberében elterjedt a hír, hogy a dobos gégerákban elhunyt. Hozzátartozói rövid időn belül cáfolták ezt a hírt, ám maga az érintett soha nem nyilatkozott ez ügyben, így később többen is úgy vélték, az alaptalan híresztelés forrása maga Biscuits volt.

Circle Jerks
Chuck, a Circle Jerks dobosa (1982)

JOHN CHRIST

A Danzig klasszikus felállásának 1965-ös születésű gitárosát John Wolfgang Knoll néven anyakönyvezték. Bár már az általános iskolában – akusztikus, majd elektromos – gitárt fogott a kezébe, első komolyabb zenekara csupán a Glenn Danzig-vezette Samhain volt, amely még Christ csatlakozásának évében, 1987-ben Danzig-re változtatta a nevét. John a basszusgitáros Eerie Von-nal együtt, 1995 júliusában lépett ki a csapatból, távozásának okaként a bandán belüli kommunikáció teljes hiányát megjelölve.

Pályának következő állomása – 1997-ben – a rövid életű Juice 13 volt, amelyben együtt játszott a korábbi Ozzy-dobos Randy Castillo-val. Két évvel később jelentette meg szólólemezét, a Flesh Caffeine-t. Nagyjából innentől filmzene-albumokon működött közre session-muzsikusként, és tévésorozatoknak szerzett zenét. 2001-ben ő is közreműködött a Metallic Assault: A Tribute to Metallica válogatásalbumon, amelyen Robert Trujillo bőgős, Burton C. Bell énekes és Tommy Aldridge dobos társaságában adta elő az Enter Sandman-t.

2004-ben egy autóbalesetben olyan súlyosan megsérült a bal keze, hogy csak egy többéves rehabilitációt követően, 2009-ben állhatott ismét színpadra szólóprodukciójával. Azt követően viszont Christ nagyjából visszavonult a kemény zene világából. Legalábbis zenekari szinten: gitárórákat ad, workshop-okat tart, esküvőkön és egyéb társasági eseményeken pedig lágyabb húrokat penget. Idén viszont egy interjúban úgy nyilatkozott: készen áll arra, hogy újra együtt játsszon Glenn Danzig-gel.

EERIE VON

A Danzig egykori basszusgitárosa Eric Stellmann néven kezdte meg földi pályafutását 1964 augusztusában. Kisgyerekként a rajzolás és a képzőművészetek iránt érdeklődött, Elvis Presley zenéjén és az ’50-es évek rock and roll-ján szocializálódva pedig már nyolcévesen dobolni kezdett. Középiskolájában, a New Yersey állambeli Lodi High School-ban ismerkedett meg a Misfits későbbi gitárosával, Doyle-lal, aki bevezette őt a punk rock világába és a Misfits belső köreibe.

Eerie 1982-83 táján, a Rosemary’s Babies tagjaként

Eerie Von a ’70-es évek végén intenzíven kezdett érdeklődni a fényképészet iránt. Miután közeli ismeretségbe került Glenn Danzig-gel, 1981-től ő lett a Misfits „hivatalos” fotósa. Közben a Rosemary’s Babies nevű hardcore punk bandában püfölte a bőröket, akikkel két hanganyagot rögzített, az 1983-as Blood Lust EP-t, és a Talking to the Dead válogatásalbumot, amely csupán 2004-ben jelent meg.

Bár igazából soha nem volt a Misfits tagja, néhány számban dobolt és basszusgitározott, amelyek jó néhány évvel később, 1995-ben a zenekar Collection II válogatásalbumán kaptak helyet. Miután a csapat feloszlott, Glenn és Eerie együtt alapították meg a Samhain-t, amelyben az utóbbi muzsikus kezdetben dobokon játszott, és csak később váltott a négyhúros hangszerre.

A Danzig után Von szólókarrierbe kezdett. Ennek első produktumaként, 1996-ban került a boltok polcaira az instrumentális Uneasy Listening album, amit két gót rock anyag követett (The Blood and the Body – 1999, Bad Dream No. 13 – 2004). A sort 2006-ban egy punk rock lemezzel, a That’s All There Is-zel folytatta, majd 2009-ben jött egy sötét hangulatú, country-stílusú alkotás, a Kinda Country. Mindezek mellett egy rövid életű blues rock formációt is összehozott, a Bighouse-t. (Közben 2000-ben játszott a Darken My Fire: A Gothic Tribute To The Doors album The Spy című dalában.)

A sokoldalú művész The New Vision című festménye…
…és az általa jegyzett fotóalbum

A basszusgitáros a képzőművészetnek sem fordított hátat. Fiend Art (Démoni Művészet) címszó alatt felkavaró témájú képeket fest, 2009-ben, Misery Obscura címmel pedig egy fotóalbumot jelentetett meg. 2012-2013 környékén az Under the Gun című rádiós showműsor egyik házigazdája volt, a közelmúltban pedig állítólag új könyvén, egy dokumentumfilmen (mindkettő a Misery Perfectum címet viselné) és hatodik szólóalbumán kezdett dolgozni.

Eerie 2014-ben, Doyle-lal, a Misfits gitárosával
A szerző: Alby39 publikáció
Az egykori Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-ek képregényfigurája. Néhány évvel ezelőtt magánnyomozó-irodát nyitott, amely reflektorfényből eltűnt rockzenészek felkutatására szakosodott. :-)

2 hozzászólás

  1. Chuck Biscuits a Social Distortion: White Light White Heat White Trash lemezen is dobolt es az album 2 dalahoz rogzitett videoklippekben is szerepelt: I Was Wrong, Wheh The Angels Sing.

  2. A három kiváló zenésznek, egy tökös vokalistát Pl. Phil Anselmot! vagy Tim Owens.. vagy egy kellódó ifjú tehetséget! Vagy trióba tolnák! De Félreértés ne essék Glenn Danzig egy igazi roclegenda, egy nagyon érdekes ember, de A Blac Acid Devil óta nem sok érdekeset csinált.. Nem is tudom, Tommy Victor, aki saját jogán is legenda , hogy tud kijönni Glennel?

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*