“Most volt nyáron egy rakat fesztivál, szinte minden fontosabbat bejártunk”

Az első felvonás után, a második részben tovább fokozódott a drámai feszültség. Szabó Csaba és a néma “kórus” egy idő után kiszállt a darabból, és csak Jósa Tamás maradt főszerepben, mint tragikus hős.

A tetőpont:

Zozzie: Szerintetek a fiatal generáció mennyire értékeli ezt az old school thrash metal-t? Nem lenne szerencsésebb, ha, mondjuk, thrash-core-nak hívnátok? Mert az amúgy is olyan divatos, olyan még úgy sem volt. 😊

Jósa Tamás: Ja. Eleve ötvözünk dolgokat. Vannak Pantera-s dolgok, vannak modernebb felfogású refrének. Lehetne thrash-core-nak hívni, csak hát…

Z.: És ezzel, mondjuk, jönne több ember?

T.: Szerintem pont leszarnák. (nagy nevetés)

Z.: Hülyeség, ja.

T.: Megnézik a képet, megnézik a zenekar logóját: “Hm, elég rossz arcok, ezeket bottal sem közelíteném meg, de azért megnézem, mit csinálnak.”, és akkor kapnak egy thrash-t, vagy tök mindegy, hogy hívod… A fiatalok magasról szarnak a stílusdefiníciókra.

Z.: Vannak azért fiatalok a koncertjeiteken?

T.: Persze, persze, verekednek rendesen.

Z.: Az szuper!

T.: A Rockmaratonon volt olyan, hogy ilyen fiatal srácok, hát, szerintem egyik sem volt 20 éves; bedobtam egy pólót az utolsó számnál, „Hogy akkor, ááá, ingyen póló!”. Valaki kikészítette, nem tudtam, hogy Petié. (hatalmas röhögés) Bedobtam. Baszki, elkapták a pólót, lecibálták egymást a földre. Én ilyet csak filmekben meg orosz vezetős-videókban láttam: hogy ököllel, baszd meg, lendületből ütötték egymás fejét. A biztonságiak nem tudták szétszedni őket. EGY KIBASZOTT PÓLÓÉRT, amelyik egyikre sem ment rá, mert M-es méret volt.

Z.: Nálunk, a honlapon egyébként azt látom, hogy a mi korosztályunk, a 40-es, sőt, most már lassan 50-es, az Archaic-ra nagyon rágyógyult. Ott van például Vectomi kollégánk, aki amúgy nem ír, de régen a Panic fanzine-nek volt a munkatársa, itt volt a Pincés bulin…

T.: Az jó volt!

Z.: Arról is lesz kérdésem. Szóval, „főállású” thrasher, és nagyon-nagyon odavan az Archaic-ért, úgyhogy ezért kérdeztem a fiatalokat.

T.: A fiatalokat nem érdekli. Odajönnek, ha zúzás van, ha pörög a lábdob, baszd meg, akkor zúznak. Ők leszarják a vegytiszta stílusmeghatározást.

Z: Persze, nem azért…csak izé…

T.: Az „öregeknek”, mint nekünk, azért kell behatárolás, tudod? Nem mindegy, hogy core-power (ezt nem biztos, hogy jól értettem – a szerk.) vagy ilyesmi, vagy death-core.

Z.: Főleg nekünk, újságíróknak. Meg kell írni, hogy „ez a banda ebben a stílusban…”. Nagy faszság, utálom az egészet, na, mindegy…

T.: Igen.

Z.: És “kiscsajok” is vannak? Koncerteken, Facebook-on. 😊

T.: Épp itt láttam egy alacsony csajt sorban állni.

Z.: Ja, de a faszijával volt.

T.: Van egy-kettő. Ez igazából irreleváns kérdés, mert nem ezt szoktuk figyelni, hanem a csöcsök méretét. (röhögés)

Z.: Lehet az milf is, csak nagy legyen a csöcse! (folyamatos nagy röhögés)

Z.: Hú, Coly mit fog ehhez az interjúhoz szólni! 😊

T.: Ajaj. (elváltoztatott hangon, nyomatékkal) Mondd meg neki, hogy ez egy thrash-core interjú, ez egy fiatalos, érted? (röhögés)

Z.: Volt ez a TMC-Rattle Inc. közös szervezésű buli a Dürer Pincében. Nem voltatok szomorúak, hogy kb. 30-40 embernek zenéltetek?

T.: Nem, mert az volt a telt ház.

Szabó Csaba: Plusz az a két kutya, amelyik ott rohangált! (hatalmas nevetés)

T.: Azt add hozzá, légy szíves!

Cs.: Teljesen jól beszélsz!

Z.: Szerintem kurva jól szólt, nagyon jó volt!

T.: Marha sokat árultunk. Akkor kaptuk meg az új merch-öt, új színes pólókat, azt’ ott el is adtuk a felét.

Z.: Tényleg?

Cs.: Hálás volt a közönség, úgyhogy…

Z.: Akkor 40 emberből 30 megvette. (Zozzie nem matematikus)

Cs.: Hát, úgy, ja! Úgyhogy nagyon jó volt.

T.: Sorban álltak a doboz körül. Kurva jó volt!

Cs.: Mégis csak a régi TMC-nek egy ilyen reunion bulija volt, és azért mégis csak… a tesóm ugye ott nőtt fel… kábé. Nagyon jó buli volt, felidézni a múltat… Megtisztelő volt, hogy meghívtak minket.

T.: Mondjuk, én tepertem ki a helyről, mert olyan dohos volt ott bent minden… baszta el a hangomat.

Z.: Hááát, ja. Tudjátok, kik szervezték? (hülye kérdés, de mindegy)

Mindketten: Persze.

Z.: Az nagy példakép, nem? Az Undertaking.

Kánonban: Abszolút!

T.: Kérés volt, hogy nyomjunk el egy UTG-számot is, de nem sikerült összerakni.

Z.: Azt nem tudom, tudjátok-e, hogy részben Jakab Viktornak köszönhetően indult újra a Rattle Inc. is?

T.: Hát, tudom, hogy van összefüggés a kettő között.

Z.: Én akkor még nem voltam benne, máshol voltam, meg sehol nem voltam, de belekeveredtem. 😊

(Elkezdődött az Andartar koncert, ezért kimentünk az előtérbe.)

T.: (mindenkihez) Ki marad a merch-ben? Mondd meg Lacinak, hogy üljön be a merch-be!

(Kint az előtérben, de végül csak Tamással ketten. Ez így szakít a görög drámák szerkezetével, mert megváltozott a helyszín.)

Fotó: W’S Photos

A krízis:

Z.: Megvárjuk őket?

T.: (kategorikusan) Nem kell. Eltűntek valahová. Úgysem beszélnek túl sokat.

Z.: Elég lepukkant volt a Pince, meg talaj részeg a pultos. Nem volt ez probléma?

T.: Á, láttunk már sok ilyet, nem ma kezdtük, érted? Én tényleg az összes legszarabb vidéki rockkocsmát bejártam már. A jókat is, azt hozzá kell tennem. Engem ez egyáltalán nem zavart, hogy itt vagyunk a Dürer alatt, csöpög a szarlé a plafonból, szaladgálnak a kutyák, részeg a pultos.

Z.: (röhögve) Az a csávó nagy arc volt! Lejöttem korán, mondja Coly: „Te, ez valami botrány! Botrány a hely!”. „Miért?”- kérdeztem. „Gyere be, nézd meg! De a legdurvább, hogy a pultos olyan matt részeg, hogy alig áll a lábán” – válaszolta. „Miért probléma ez egy metal bulin?” – értetlenkedtem én.

T.: Azokat sajnáltam, akik igényesebbek, mint például a hölgyek. Volt egy pár hölgyismerős, aki lejött, és többre számított. Alig várta, hogy végezzünk, és el tudjon menni. Volt ilyen is, sajnos.

Z.: Coly előre megírta a honlapunkon, hogy számítson mindenki arra – főleg a lányok –, hogy a WC, meg minden, nagyon durva.

T.: Az AB/CD basszusgitárosa is lent volt – csak hogy tudd –, és meg is volt lepődve, hogy ilyen hely van a Dürer mellett.

Z.: Mostanában mennyi koncertetek van?

T.: Van bőven, nem panaszkodunk. Most volt nyáron egy rakat fesztivál, szinte minden fontosabbat bejártunk – Rockmaraton, FEZEN, Arnói Hellness. Dolgozunk a többin, hogy legyenek mikro-bulik, mert jön az őszi szezon. Leszünk a Stagediving fesztiválon majd januárban, decemberben is tervezünk valamit a két ünnep közé.

Z.: Akkor pörgős.

T.: Lehetne pörgősebb.

Z.: Lehetne még pörgősebb???

T.: Igen, lehetne.

Z.: Jó, hát, te más zenekarokban is…

T.: Ha én mondom, hogy lehetne pörgősebb, akkor… (nevetünk) tényleg lehetne pörgősebb. Próbálunk bekerülni turnékra, meg várjuk a bejövő ajánlatokat, hogy hová lehetne elmenni befizetősre külföldön, mert az dobna a dolgon. Hát, most ezen dolgozunk.

Z.: Hol volt a legjobb és a legrosszabb fellépésetek?

T.: A legjobb az arlói Hellness fesztivál volt. Ott a DivideD-del is voltunk, volt Archaic és volt Kalapács. Brutál jó közönség fogadott minket. Az emberek végigtombolták az egészet. Az kurva jól sikerült.

Z.: És volt valami rossz? Ami nem jött be?

T: A FEZEN lehetett volna jobb, mert ott nagyon korán voltunk, kb. fél 5-kor. Az eső is esett, tehát nem is voltak a fesztivál területén sokan, azok meg, akik bejöttek, csak így álltak. Tehát, akármilyen jól szólt a színpad, és még józanok is voltunk ráadásul – az így szörnyű –, lehetett volna jobb az a koncert, de nem a fesztiválon múlott, hanem az időponton.

Z.: Hát, van ez így, sajnos. Külföldi koncertetek lesz?

T.: Lesz, lesz! Ugye, most kaptuk a meghívást Jekatyerinburgba, de nem tudunk elmenni.

Z.: Oroszország állítólag kurva jó, azt lehet olvasni, hogy olyan ritkán jönnek oda metal bandák, hogy a közönség özönlik, bárki megy oda.

T.: Én simán beruháznék, de úgy kaptuk meg a meghívást, hogy egy hetünk lenne rá, jövő hét pénteken már játszani kellene. Hát, ez nem fog összejönni.

Z.: Á, az necces. Na, akkor az új lemezről valami infót! Tudsz erről valamit mondani? Ezzel hogy álltok?

T.: Nem. Semmit nem mondhatok.

Z.: Semmit nem mondhatsz.

T.: Agyalunk a címen, meg a tematikán Csabával.

Z.: Na, de készül?

T.: Természetesen!

Z.: Ennyi infó elég. Nem kell mondani, hogy ilyen lesz, olyan lesz, csak hogy alakul.

T.: Majd kiömlik a műhelyből a dolog, aztán lesz. Nem fogunk olyat csinálni, mint a magyar zenekarok, hogy minden koncert előtt kiraknak egy klipet, egy új dalt, ilyesmi, ez szerintem fölösleges. Eleve kikerül a YouTube-ra az egész lemez… Csak azért nem fogod megvenni a lemezt, mert van rajta három dal, ami nincs fent a YouTube-on.

Z.: Jól van, akkor nem árulsz el semmit. Lett volna egy olyan kérdésem, hogy dallamos, keményebb…

T.: A dallamos részek dallamosabbak lesznek, a keményebbek még keményebbek. (Na, csak sikerült kihúznom valamit Tamásból – a szerk.)

Z.: Az jó!

T.: Egy picit lehet, hogy modernebbre is vesszük a figurát, tehát majd beköszönnek ilyen újabb dolgok az énekbe, nem csak az a kétfajta ének, hozunk egy pici színt még bele. Úgy fogalmaznék, hogy thrash-core-osabb lesz. (nevetünk)

Z.: Thrash-core, ez jó. Több üvöltés.

Hoppá, a közönség nagy része fiatal! (fotó: W’S Photos)

Katasztrófa (exodosz):

Z.: Utolsó kérdés.

T.: (magas hangon) Utolsó kérdés????

Mivel túl hosszúra nyúlt a beszélgetés (ami nem baj, sőt!), ezért az utolsó 5-6 perc dialógust összefoglalva közlöm.

Szóval, az utolsó kérdésben azt szerettem volna megtudakolni, hogy az Archaic mellett ki milyen más zenekarban, projektben érdekelt. Igazából csak Tamás és Erdélyi Péter ennyire ráérős, és szinte azon versenyeznek, hogy kinek van több együttese. Tamásnak ott van még a DivideD, az In Flames-tribute (ez döntetlen, mert Peti is benne van), a Rockstars Not Dead, az Iced Earth-tribute, az Acoustic, és szerepel a Vazul Vére rockoperában is. És Tomi azt is hozzátette, ha nem kellene 8 órát dolgoznia, még tizenkétszer ennyi bandája lenne. Csak kérdezem: neki hány órából áll egy nap? Tuti nem 24-ből. 🙂
Erdélyi Péter az említett In Flames-en kívül az Entombed-tribute együttesben, valamint a Salvus-ban is érdekelt. Mondott még Tamás egy zenekart, de nem értettem tisztán a nevüket, így szerintem ennyi elég is mára.
Kérdés nélkül beszélt Tomi arról, hogy készül az új DivideD album is, ami populárisabb lesz, mint az előző, a ’80-as évek stílusát szem előtt tartva. Mi is volt még? Ja, egyszer csak arra járt Püski László gitáros, és egyből megkérdeztem, hogy mi a véleménye a DivideD zenekarról. Azt válaszolta, hogy teljesen rendben van, kedveli, mert igényes, egyedi stb. Zárásként egy rövid párbeszéd, ami keretbe foglalja az egész beszélgetést (tragédiát). 🙂

T.: (Lacinak) Hallgatnád-e baszás közben?

Püski László: Baszás közben? Baszás közben nem hallgatunk semmit! Mást teszünk be. (persze, folyamatos nevetés)

T.: Amit megtanultam egy jó barátom kárán: a legjobb Tool-ra kúrni. Az olyan, mint a cool-ra túrni.

Függöny le.

A szerző: Zozzie262 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari biztonságtechnikai cégnél anyagfejlesztő-üzemmérnök.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*