Formorket: Formorket (2017)

A hazai Formorket neve talán egyeseknek ismerős lehet, másoknak kevésbé. A black metálban utazó csapat 2003-ban alakult, és a Formorket a második nagylemezük. 2017-ben véget ért pályafutásukat egy koncertanyag zárta, amivel 14 év sötétség ért véget. A tagoknak rengeteg projektjük van, a Formorket is egy volt a sok közül. Érdekes, hogy például a Pagan Megalith egy évvel később alakult, mint ők, de ugyanakkor oszlott fel…

Az erősen limitált tavalyi anyag (mindössze 50 példány) a Spiritside Productions gondozásában jelent meg CD-n és kazettán is. A hangzás rendben van, a külsőségek is kielégítik a nagyérdemű elvárásait – legalábbis nekem egyikkel sem volt semmi gondom, zeneileg pedig egy közel 32 perces kényszeres semmibe hullás részesei leszünk. Hatások tekintetében lényegében a 90-es évek közepét idéző black metált kapunk, amelynek kapcsán rengeteg név megemlíthető lenne, például a Satyricon, az Ancient, a Mayhem, vagy a Carpathian Forest.

Lassú és gyors témák váltják egymást, amelyeket már ezerszer hallhattunk, de a szerencsi srácok zenéje megteremt egy kiüresedett, életunt, haláljárta atmoszférát, amely őszintén hat sötétnek és ridegnek. A zenei tudással nincsenek gondok, semmit sem komplikálnak túl, az anyagban nincsenek felesleges, céltalan részek, esszenciának hat, amelyről csak azért mondjuk meg, hogy hazai, mivel megvan ez az infónk…

A depresszíven morajló hullámzástól a szélsebes vágtákig jutunk, és közben minden átmenet természetesnek hat, a dalok jól felépítettek, egyszóval minden együtt van egy jóféle old school black metál recepthez. Talán éppen ennek okán nem is nagyon tudok hibákat kiemelni, maximum azt, hogy ezeket a témákat már előttük is rengetegen eljátszották, de valahogy mégsem támadt az az érzésem, hogy kópia lenne, amit hallok. Mindezt a lemez rideg atmoszférája egészíti ki, arra sarkalva a hallgatót, hogy újra és újra füleljen bele az anyagba:

Mivel tavalyi albumról van szó, és csak az idei anyagokat pontozzuk, nem írok osztályzatot a cikk végére (ennek ellenére ez egy erős 9-es). Idén jelent meg a csapat munkásságát lezáró koncertalbum, szintén a Spiritside Productions gondozásában Live: Walk into Nothing címmel, amelynek anyagát tavaly vették fel a IX. Inner Awakening Fesztiválon.

Van az úgy, hogy egy kritika rövidre sikeredik, és nem azért, mert nem lenne mit írni a kritika tárgyáról, hanem felesleges, nincs értelme. Nem kell felmagasztalni, hiszen nagyon is rendben van minden a Formorket második nagylemezével, és annak sem látom sok értelmét, hogy dalokat ragadjak ki, hiszen az anyag egységében ad át valamit, itat át sötétséggel, magánnyal és a haldoklással.

1. All Souls’ Night 05:40
2. King of the Black Sun 04:27
3. Discording Waves 06:54
4. His Flame Burns 03:14
5. Moments of the Undead 02:31
6. Death and Destruction 04:55
7. Walk into Nothing 04:12

Kiadó: Spiritside Productions, http://spiritside.info/

Banda: ttps://spiritside.bandcamp.com/album/formorket

 

A szerző: haragSICK7 publikáció
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*