„Fanatikus zenerajongó vagyok”

Beszélgetés Binder Gáspárral, a Cudi Purci Booking vezetőjével – 1. rész

Az első koncertet 14 éves korában hozta tető alá, nagyjából azóta dobol is különböző együttesekben. A szakmában leginkább csak Gazsikának hívott szakembert a koncertszervezés kulisszatitkairól faggattam, faggattuk, hiszen a végén a IV. Rattle Inc. olvasótalálkozó közönsége sem maradt adós a kérdésekkel. Kétrészes interjúnk első feléből sok más mellett kiderül, mit jelent a Cudi Purci név, mivel töltik az időt fellépés előtt a Testament tagjai, valamint hogy mennyire tud nyereséges vagy veszteséges lenni egy buli.

FŐMŰSOR

Mi is ez a Cudi Purci, mármint a név?

Kölyökkoromban a nővérem hívott Cudinak, a purci pedig a szellentés egyik szinonimája Szekszárdon, ahonnan származom. Az első bulit 14 évesen, a saját zenekaromnak már ilyen néven szerveztem. Azóta ez így megragadt, annak ellenére, hogy senki nem tudja kimondani, főleg a külföldiek.

Légy szíves, mutasd be a céget: mióta léteztek, hányan vagytok és eddig hány koncertet szerveztetek?

Az első buli 2000-ben volt. Akkoriban kezdtünk koncertezgetni, és senki nem segített a szervezésben. Mi, zenekarok jóban voltunk egymással, a garázsvárosban próbáltunk, sokszor az egymással szomszédos „rekeszekben”, szervezőt viszont nem ismertünk, és eszünkbe sem jutott, hogy ezt valaki más is csinálhatná helyettünk. Így aztán én készítettem a szórólapokat, éjszaka plakátoztunk a városban, kamujegyeket nyomtunk – így indult az egész.

Először azoknak a zenekaroknak szerveztem bulikat, amikben játszottam. 2006 körül hoztam össze az első pesti koncertet, szintén ismerősöknek, és utána kezdtem el komolyabban foglalkozni a dologgal. Azt, hogy hány koncertet szerveztem, nem tartom számon, mert van egy pár csapat, amelyikben játszom, és nem tudom szétválasztani, hogy mikor van az, amikor játszom is, és mikor csak szervezek. Éves szinten nagyjából száz buli lehet, amihez közöm van.

A múltkor mondtad, hogy a mindenese vagy a cégnek. Rajtad kívül van még benne valaki?

A haveri, baráti társaságom segít. Van, hogy egyedül vagyok egy koncerten, és a jegyszedéstől kezdve a zenekar ügyeinek intézéséig mindent én csinálok, de általában van mellettem valaki. A többiek a nyomdai munkában, szórólapozásban, pakolásban vesznek részt. Ők is zenefanatikusok, mint én, így ez nem esik nehezükre, sőt, szívesen jönnek.

Említetted a zenekaraidat: azt tudom, hogy dobolsz, azt viszont nem, hogy milyen csapatokban játszottál, játszol.

Alapvetően mindig is metalos gyerek voltam. Kezdetben kisebb zenekarokkal próbálkoztunk, aztán 2003-ban bekerültem a Prosecturába. Mivel ők is szekszárdiak, megkerestek, hogy csatlakozzam hozzájuk. Én akkor 16 éves voltam, eléggé be is voltam tojva, hogy most mi lesz. A stílus is idegen volt számomra, mert ezt a The Ramones-szerű punk rockot én addig nem annyira játszottam, de aztán persze elég hamar megszerettem. Az volt a mélyvíz. Ezután jött a Stereochrist, ahol pont egy nagyon jó időszakot csíptem meg, egyik Európa-turnéról mentünk a másikra. Azt a stílust Hegyi Kolosék irgalmatlanul jól nyomják. Meg is lepődtem, amikor az első meghallgatás után azt mondták, hogy „Gazsika, akkor jó lenne, ha jönnél!”. Kurvára örültem neki, és rengeteget tanultam ezekben a zenekarokban.

Most pedig van a Torn From Earth, ami inkább sludge, post metal banda, a Dog Attack, egy teljesen nyers punk, rock and roll ízzel és van a Haw zenekar, ami egy baráti dolog, a Stereo-ból kiszállt énekessel, Makó Dáviddal és a Szabó testvérekkel csináljuk.

A Stereochrist létezik még?

Nem oszlottunk fel, szerintem nem is fogunk. Dávid például most megint visszatért, de neki a szólóprojektje is szerencsére elég jól fut, nekem is megvan a magam dolga, Koloséknak is a Mood és a Magma Rise… Ha kedvünk lesz, vagy időnk engedi, csinálunk valamit, de nem feszülünk rá a dologra.

A lelkesedésen kívül mi kell ahhoz, hogy valaki komolyabb szinten belevágjon a koncertszervezésbe: tőke, kapcsolatok?

Igazából mindegyik. Az elején – és mondhatjuk, hogy még most is – ez egy nonprofit dolog volt. Fanatikus zenerajongó vagyok. Amikor 2008-ban a Stereo-val játszottunk a Testament előtt három bulit Németországban, egy álom volt számomra, hogy beleláthattam egy ekkora gépezet működésébe. Néztem a számomra legendás zenészeket, hogy hogyan készülnek az esti bulira: délután kettőkor, amikor én még ki se láttam a fejemből, elmentek futni. Ott nem úgy van, hogy beszállunk a buszba, iszunk egy hónapig, aztán hazamegyünk. Nagyon tetszett, inspirált.

A kapcsolat nagyon fontos; sok-sok évembe telt, mire eljutottam oda, hogy már én kapok ajánlatokat külföldi turnémenedzserektől, promóterektől. Idő és sok referencia kellett ahhoz, hogy egy kicsit megismerjék a nevemet, hogy azt mondják, „ez a csávó megcsinálja a bulit, megbízható”, és ezt a zenekarok is visszaigazolják.

Ennek a műfajnak nincs olyan sok szervezője Budapesten, négy-öt olyat tudnék mondani, akik hasonló stílusú zenekarokkal foglalkoznak. Nagyon jó a kapcsolatunk. Valahol konkurenciái vagyunk egymásnak, ezzel együtt úgy érzem, engem is elfogadnak. Sokszor egyeztetünk egymással, hiszen nem az a cél, hogy kitoljunk a másikkal. Most, október 23-án (az interjú október 20-án készült) például ugyanazon a napon lesz Life Of Agony-, Uriah Heep-, Hypocrisy- és Killing Joke-koncert, ami nem direkt van: így jött össze, turnén vannak a zenekarok, és igazából nagyon reméljük, hogy mindegyik buli megáll a lábán. Sokan jönnek azzal, hogy „Nem igaz, hogy nem tudjátok különböző napokra szervezni a fellépéseket!” Amikor tudjuk, megoldjuk, de nem mindig egyszerű.

Milyen szempontok alapján szervezel le ide egy (vagy több) külföldi csapatot?

Nagyon egyszerű: akit szeretek, azt szívesen megnézném élőben, elhoznám Budapestre. Persze sok mindent számításba kell venni: ha csak öt ember kíváncsi rájuk, akkor nem biztos, hogy megéri. (Természetesen a mai napig előfordulnak ilyen Cudi-bulik 🙂 ). Számomra ez az elsődleges szempont.

Nyilván a pénz is számít, hogy mennyiért jönnének, és hogy éppen turnéznak-e…

A jópofa magyar adórendszer miatt eléggé át kell gondolni a dolgokat. Bereptetni bandát nagyon költséges, de néha elkerülhetetlen, például a Purci Dance Party esetén. A turnézó zenekaroknál ez kicsit egyszerűbb, ott viszont a dátum az, ami kötött. Olyanokat is szeretnék elhozni, akik még nem léptek fel nálunk, legalábbis a fővárosban: a High On Fire például fennállása 20 éve alatt eddig még egyszer sem koncertezett Pesten – hozzáteszem, klubban, hiszen 2010-ben, a Metallica előtt már felléptek a Puskás Ferenc Stadionban.

Kit keresel meg ilyenkor: a csapatot, a menedzserét vagy a kiadóját?

Van, hogy órákig keresem a kontaktot. Ha a csapat mögött van egy turnészervező cég, akkor egyértelműen velük veszem fel a kapcsolatot. Ha nincs, akkor a zenekar vagy a saját menedzserük e-mail címére írok, ha egyiküket sem tudom elérni, kutatok tovább. A Mastodon-nal például úgy sikerült beszélnem, hogy semmilyen elérhetőséget nem találtam hozzájuk, viszont valamikor korábban játszottak Ljubljanában, és a helyi szervezőnek megtaláltam a kontaktját. Sikerült, beszéltünk egymással, igaz, a csapatot végül nem én, hanem a Concerto hozta el Budapestre.

Ha már az anyagiaknál tartunk: hogyan intézitek a pénzügyeket: előre fizetsz valamennyit, vagy mindent utólag? Fix összeget vagy a bevétel meghatározott részét?

Ez zenekartól, menedzsmenttől függ. Legyen, mondjuk, ezer euró a gázsi, és megbeszéljük, hogy egy hónappal a buli előtt tudom küldeni az összeg felét, ami megy nekik a repülőjegyre, vagy a busz- és backline-bérlésre; ezek nem olcsó dolgok. Olyan szempontból nekem sem rossz, hogy miután megérkeztek, már csak a maradék összeggel kell foglalkoznom. Én is nyugodtabb vagyok és ők is, hiszen mind a két fél be van biztosítva. Általában mindkét részről megvan a bizalom: egy e-mailes okézást követően nagyon sokszor már mehet is a dolog.

A fix összeg mellett a fellépők a nyereségből is részesednek?

Igen, ilyen is előfordul. Mondjuk, x eurót kapnak fixen, plusz a profit 50 százalékát. Minden alkalommal készítek egy táblázatot, amiben egyértelműen láthatók a kiadások, a bevételek és a végösszeg, a profit. Ezt általában előre elküldöm a csapatoknak, hogy tudják, mire számítsanak.

Mi volt a legalacsonyabb összeg, amiért leszerveztél egy bandát?

Kapupénz. Sokszor történt olyan, hogy én rendeztem a szállásuk költségeit, a catering-et, a bevétel maradékát pedig egy az egyben megkapták. A Misfits volt énekesénél például ez teljesen jól működött. Belementek, és tök jól járt mindenki: korrekt gázsit kaptak, viszont ha fixen veszem meg őket, kevesebb pénzt tehettek volna zsebre. Januárban jönnek megint.

Úgy tudom, sokszor a zenekar kiadója tol bele valamennyi pénzt a turnéba, hogy ilyen módon is népszerűsítse a csapatot…

Ebbe én nem látok bele, ez a zenekar és a menedzsment ügye. Most, 22-én például jön a brit Monuments, és velük három előzenekar, akik közül kettő biztos, hogy ilyen, a kiadójuk által befizetett csapat. Ez nekik egy promóciós kör, ahol valószínűleg többen megnézik őket, mint ha egyedül jönnének.

Volt-e olyan, amikor nagyot buktál anyagilag, illetve olyan, amikor kiugróan, esetleg nem várt módon nyereséges volt egy buli?

A váratlanul nyereséges koncert elég ritka: azt, hogy egy bulin lesz-e haszon vagy sem, azt általában előre lehet látni. Kisebb-nagyobb bukták mindig vannak, ezzel kalkulálni kell, de van olyan, amihez ragaszkodom, ilyen volt például a High On Fire fellépése. A Purci Dance Party-t most második alkalommal nyomtuk le. Tudtam, hogy rezeg a léc, volt olyan zenekar, amelyiket egy kicsit drágábban is vettem meg, de én ezt a bulit mindig nagyon masszív programmal szeretném tálalni. Egy kicsit csalódtam is a közönségben, hiszen egy-egy ilyen koncertben a zenekar és a szervező részéről is rengeteg meló van. Valószínűleg az időpont sem volt a legjobb egy klubfesztiválra, úgyhogy jövőre talán tavasszal lesz a Dance Party.

(holnap folytatjuk/fejezzük be)

A szerző: Coly604 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 Trackback / Pingback

  1. „Egyelőre ezt a félévet szeretném túlélni” – Rattle Inc.

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*