Crowhill Tales: If I were a Crow (2018)

Már hetek óta készülök erre a lemezismertetőre, de mindig közbejött valami más dolog. Mondhatnám, hogy fontosabbak voltak, mint ez a cikk, de szó nincs erről, mert a Crowhill Tales együttes If I were a Crow korongja ugyanolyan lényeges számomra, mint a többi ismertető. Inkább arról van szó, hogy az előző írásaim (pl. a koncertbeszámoló) időhöz voltak kötve, amelyek feltorlódtak, és ezért csúszott ez a cikk. Úgy vélem, idén is remek hazai albumok jelentek meg, elég csak a Sear Bliss, a Verilun, a Thy Catafalque vagy a Nagaarum 2018-as kiadványait említenem, és ehhez az illusztris sorhoz simán csatlakozhat a Crowhill Tales is, mert bemutatkozó nagylemezük igencsak kiválóan sikerült!

A zenekar biográfiájától eltekintenék, nemrég írtunk róluk, így akit érdekel varjúdombi barátaink eddigi története, itt elolvashatja: Crowhill Tales. Szóval, egy bemutatkozó nagylemezt vehetünk kézbe If I were a Crow címmel, és a minőségi debütálás mindig pozitívan befolyásolhatja a banda későbbi karrierjét. Szerintem a Crowhill Tales tagsága meg is érdemli, hogy bizalmat szavazzunk nekik, mert mint már előbb kijelentettem, nagyszerű koronggal örvendeztettek meg minket.

A borítót, a logót és a lemezcímet nézegetve az ember egy dark rock együttest vizionálhat, de nem, a banda szigorúbb zenét játszik, viszont a sötét hangulat átszövi a nótákat, ezért a dark jelző sem hülyeség, ám gyorsan felejtsük el a sziruppal nyakon öntött gótikus zenei közeget. Félreértés ne essék, semmi bajom az említett zenei stílussal, sőt sok muzsikát szeretek abból a szubkultúrából, csak ez nem az. Ami leginkább jelen van a kisvárdaiak muzsikájában, az a doom, death, thrash metal – ahogy ezt a zenekar is hirdeti –, és ez a három stílus remekül keveredik a dalokban, mesterien ötvözik a srácok ezeknek a zenei ágaknak a legmarkánsabb jegyeit. Nehéz manapság teljesen egyéni zenét alkotni, így nem mondanám, hogy ha nagyon akarnám, a Crowhill Tales-t nem tudnám ehhez vagy ahhoz a zenekarhoz hasonlítani, de távol áll tőlem a plagizálással való vádolás, mert nagyon igyekeztek a fiúk, hogy egyedi színben tündököljön a muzsikájuk, és ez szerintem sikerült is nekik. Ami még lényegesebb, hogy kiváló nótákkal pakolták teli a lemezt.

Egy hangulatos bevezetőt követően (kezdésként zongora és cselló, majd szép fokozatosan megérkezik a dob és a gitár) egy gyors, agresszív dallal nyitják meg a sort a zenészek. A Lost for the World a death metal-hoz áll a legközelebb, ezt Zákány Alex durva, hörgős hangja nyomatékosítja, de amikor lelassul a szám, dallamos részek, hangulatos betétek is bekúsznak.

Ami miatt mindenképpen kiemelkedik az átlagból a Crowhill Tales, az nem más, mint a nagyon frappánsan megírt dallamos gitár-futamok, szólók széles skálájának használata (Losonczi Péter és Hegedűs Norbert a két elkövető), ezek minden nótában remekül illeszkednek be a riffelős, őrlős témák közé. Néha torzító nélküli gitár is felbukkan, mint például a Shattered Harmony elején, és a későbbiekben az imént említett jegyekből is hallhatunk, nem is keveset.

A lét elviselhetetlen szürkesége (ez az egyetlen magyar cím) nótát is sok váltás, különböző atmoszferikus panelek variálása jellemzi. Ebben a tételben kivételesen nincs ének, van viszont annyi ötletes zenei „szárnyalás” – ha már a varjú áll a központban –, hogy vokál nélkül is egy rendkívül gazdagon tálalt adagot kapunk. A legrövidebb dal a lemezen az Imagined Evolution, amely egy energia-bomba, ebben talán a thrash metal jegyei emelkednek ki a legmarkánsabban. Alex néha szinte a hisztérikusság csúcsát ostromolja énekével, mondhatni, teljes átéléssel adja ki magából a felgyülemlett feszültséget.

A záró nóta (Distressed) számomra egy tipikus búcsúdal; valahogy van egy olyan fura elképzelésem arról, hogy milyennek kell lennie egy utolsó nótának, és ez a tétel tökéletesen beleillik az általam kreált világba. Jó hosszú a szám (majdnem 14 perc), és ebben is feltűnik minden olyan motívum, amely a zenekar védjegye. Durva részek, lassabb, vontatott kiállások, sötét tónusok mind-mind részét képezik az együttes zenei koncepciójának, amelyből beemeltek ide is mindent, a legvégén pedig egy lazább, gitárral elkövetett levezetéssel zárul a (varjúdombi) történet. Ez is bevett szokás utolsó számban, ám mégsem klisés.

Direkt a legvégére hagytam a főcímdalt, mivel ez a felsorolt remek nóták közül is kiemelkedik, de azt a kijelentést is megkockáztatom, hogy az idei év egyik legjobb nótája! Az elején Alex megmutatja, hogy nemcsak acsarkodni, hörögni képes, hanem tiszta énekben is káprázatos dolgokat tud művelni. A hangja mély tónusú és érzelemmel teli, számomra nagyon kellemes. A későbbiekben bedurvul, de ez a váltás is „sima ügy”, mert a hörgős részek is rengeteg izgalmas témát tartalmaznak. Van egy iszonyú jó gitárdallam, ami időnként belép, és vezeti a nótát. Nagyon jól eltalálták. Egy hangulatos zongora- és vonósbetéttel is megspékelték az If I were a Crow-t, ezt letudva tovább élvezhetjük a nagyszerű gitár-orgiát. Nekem egy kicsit film-szerű hangulatot vetít a nóta, ami persze nem egy vidám történetet, ha már mindenképpen mozihoz hasonlítom. Fene tudja, honnan jön ez a fejemből, de olyan szentimentalizmus árad szét benne, hogy számomra olyannak tűnik egy ilyen dal, mint egy igazán jó film. A hossza miatt sem (10 perc 19 másodperc) mondanám szimpla rágógumi-szerzeménynek, ez sokkal, de sokkal mélyebb és színvonalasabb annál.

Még nem szóltam a ritmusszekcióról, akiket szintén csak dicsérni lehet, sőt kell is. Gáva József dobos változatosan és kellő súllyal üt, Fazekas Péter pedig biztosan alapoz. Véleményem szerint nagyon lényeges tényező, hogy a dob és a basszusgitár is a “helyén legyen”, mert hiába vannak jó nóták, ha porszem kerül a gépezetbe (amiben valamelyik hangszer a ludas), a végeredményt igencsak lerontja. Itt nincs ilyenről szó, mind az ének, mind az instrumentumok magas szinten funkcionálnak, amelyek ráadásul arányosan, jól is szólnak, szóval a hangzásban sem lehet hibát találni.

Nagyszerű teljesítményt nyújt a Crowhill Tales, az If I were a Crow pedig egy kiváló bemutatkozás! Csak azért nem adok rá maximumot, hogy még ennél is jobb album megírására ösztökéljem őket a jövőben. Szerintem simán feljebb fognak lépni még egy szintet.

A szerző: Zozzie268 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari biztonságtechnikai cégnél anyagfejlesztő-üzemmérnök.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*