Black-Out albumok rangsorolva. Vigyázat, szubjektív!

Szeretünk rangsorolni, na! Mi már csak ilyenek vagyunk. Év végén is listákat készítünk, aztán kommentháborúkba keveredünk, vitatkozunk róluk. De szeretjük a rangsorokat, erről szól többek között az albumszavazás is. Remélem, ez a cikk, ez a rangsor egy sorozat első része lesz az oldalon, s időről-időre előáll majd valaki egy általa kedvelt zenekar szubjektív album-rangsorával. Ehhez elengedhetetlen az adott zenekar diszkográfiájának beható ismerete. Én kezdésnek egyik hazai Top 3-as zenekarom, a Black-Out albumainak rangsorolásával kezdeném.

Az együttes a ’90-es évek elején tűnt fel, és jutott el a telt házas PeCsa koncertig, és körülbelül 1994–1999 között az egyik legmeghatározóbb zenekar volt itthon. A Békéscsabáról induló Csányi testvérek, a gitáros Szabolcs és a dobos Zoltán Pestre költözvén fogtak össze az akkor már náluk komolyabb tapasztalattal rendelkező basszerrel, Andrics Lacival, és találtak rá kisebb keresgélés után az énekesre, Kowalskyra.

Klasszikus albumok sorát tették le az asztalra, és kezdetben a grunge hazai képviselőinek számítottak. A még nagyobb áttörés azonban nem sikerült, aminek több oka is lehet. Az énekes, Kowa mellékprojektnek induló zenekara, a Kowalsky meg a Vega egyre nagyobb sikerei nyilván válaszút elé állították az énekest, aki végül nem a Black-Out mellett döntött. Azóta a zenekar leállósávba került, jelenlegi státuszuk nem egyértelmű. Albumot tíz éve nem készítettek.

Kowa szövegei abba a kategóriába tartoznak, amihez kézbe kell venni a booklet-et, és meg kell próbálni megfejteni a mondanivalót. Ez sem segített az áttörésben, hiszen tudjuk, itthon az az azonnal fogyasztható szövegek vezethetnek a sikerhez. Ugyanezt tudnám mondani az Ørdøg-énekes Vörös Andris, vagy az Isten Háta Mögött énekese, Pálinkás Tamás kiváló szövegeire is. Na de nézzük az albumokat, amelyekből nyolcat tudunk sorba állítani!

8.) A szív diktál (2008)

A zenekar válaszút elé érkezett. Kowa távozása után, ötletekkel a tarsolyukban találniuk kellett valakit, akivel a szinte lehetetlent próbálták meg: pótolni az egyik legkarizmatikusabb hazai frontembert. Csordás Robira esett a választásuk, vele rögzítették a szóban forgó lemezt. Meg kell, hogy mondjam, sokszor nekifutottam ennek az albumnak, de mindig el is ment mellettem, különösebb nyom nélkül. Nem sok riffet, refrént tudnék felidézni belőle. Gondoltam, biztosan előítélettel kezeltem, ezért még most, a cikk írása előtt is adtam neki egy esélyt, de sajnos hiába. Ez most nálam a sereghajtó helyre elég.

7.) Black-Out (1993)

Nem biztos, hogy szép tőlem, hogy ezt a félig kazettaalbumot, félig demót is beleteszem a rangsorba. Azt gondolom, itt a helye, hiszen ez egy teljes dalcsokor, 12 szám, amelyek egy formálódó zenekart mutatnak. Érezni, hogy keresik a számukra leginkább testhezálló stílust. Kapunk itt jó adagnyi laza rock ’n’ rollt, már-már grunge-os dalt, nem kevés Pearl Jam-mel (Magányos), szép vokálokkal támogatott számot (Másik oldal), valamint hard rockos szerzeményt is (Nagy köpés).

6.) Radioaktív (2005)

Milyen már, hogy egy Fonogram-díjas album csak a mezőny második felében szerepel??? Igen, ilyen erős a Black-Out munkássága! Itt egy kicsit el is időztem, és még egyszer megfontoltam a sorrendet. Aztán mégis itt hagytam ezt a lemezt. Ez az utolsó Kowával készült album, remek kis dalokkal, és ha jól emlékszem, az akkori Metal Hammer hangpróbáján be is húzta az első helyet. Modern köntösbe bújtatott szerzemények, amelyek közül több még ma is a koncertprogram állandó része lehetne, ha lennének koncertek Kowával. Azért 2005-re zeneileg már jócskán eltávolodtak a tíz évvel azelőtti önmaguktól.

5.) Szabadlábon (2002)

Azt hiszem, az döntött ennek az albumnak az előbbre sorolása mellett, hogy ezen több a rögtön működő, fogós dal. Ezt az albumot a basszer Fehérvári Attila betegsége miatt beugró zenésszel, Temesi Bercivel vették fel. Kissé keményebb album született, mint az előzőek, de a klasszik stílusjegyek simán felfedezhetők rajta. Valamint olyan slágereket is találunk rajta, mint a Gyönyörű zombi, vagy a Körúton.

4.) V.V.V. Valaki vagy Valami (1999)

Ahogy haladok előre a listán, kezd egyre izgalmasabbá válni a helyzet. Az is mutatja, hogy milyen nehéz a rangsorolás, hogy bár a V.V.V. az egyik kedvenc Black-Out albumom, mégis csupán a negyedik pozícióba helyeztem, de itt már tényleg csak nüanszok döntenek. Ha holnap írnám ezt, lehet, hogy teljesen más lenne az első négy sorrendje. Most azt mondanám erre a kiváló albumra, hogy egy picit hosszú, a vége felé egy-két dal talán egy kicsit gyengébb is. Cserébe kapunk egy Legyen-t, egy Régi Dalt, egy Vivient. Egy kicsit könnyedebb, kísérletezőbb, mint a többi anyag, az egész albumon annyi minden van, olyan széles a repertoár, hogy bátran lehet róla csemegézni, sőt olvasgatni hozzá a mellékelt kis novellás füzetet. A borító Kowa műve.

3.) Fekete-Kék (1994)

Biztos vagyok benne, hogy sokak kedvence ez a bemutatkozó album, amelynek megjelenésekor a hangzása is teljesen kiemelkedő volt. Csupa-csupa klasszikus dal, amelyekre sokan sütötték rá a „grunge” címkét. Némelyik nótát egy kicsit hosszúra nyújtották, itt-ott a nagy Seattle-i elődök hatása is felfedezhető, de ez egy kiváló album. Áttörést hozott a zenekar számára. Érdekesség a spanyolos gitárral fűszerezett A kép című záró tétel, amely akusztikus feelingjével lopja be magát a szívünkbe. Az Élek még pedig talán a Pearl Jam Alive című dalának hatására is születhetett. Azóta is büszke vagyok, hogy a kazettát már megjelenésekor megvettem, valószínűleg egy jó megérzés hatására, mert a zenekar akkor még szinte ismeretlen volt számomra.

2.) Ezüstkötet (1997)

Erre a gyönyörű kiállítású albumra csatlakozott a zenekarhoz Fehérvári Attila basszusgitáros, aki az egyik ős-tagot, Andrics Lacit váltotta. Minden túlzás nélkül csupa tízpontos dal született, amit nem tudom, kinek az ötletére, de élőben rögzített a zenekar. Nagyszerű gondolat volt, gratula érte! A felvétel lüktet, él, lélegzik. Kowa szövegei pedig egyre mélyebbre ásnak ezen a lemezen. A zenekar egyik csúcsalkotása, amely tovább repítette a zenekart.

1.) Esőnap (1996)

Meg is érkeztünk a dobogó tetejére, ahol az Esőnap trónol, megjegyzem, teljesen megérdemelten! Talán erről lehet a legkevésbé vita. Mármint az első helyezettről. A zenekar második sorlemeze, amivel be is jelentkeztek itthon a legnagyobbak közé. A borító itt is Kowa keze munkáját dicséri, zenei téren pedig csupa csúcsalkotást kapunk. Kowa szövegei különböző utazásokra invitálnak bennünket. Javaslom, mélyüljön el bennük, aki tud! Vihar címmel van egy kis rávezetés, aztán jön a Spirál, majd a Rabolj ki. Ilyen lemezindítást! Később sem panaszkodhatunk, sorjáznak a jobbnál jobb dalok. Szomorúan tapasztalom, hogy amikor egyes portálokon megjelennek írások a klasszikus magyar albumokról, az Esőnapot nem szokták megemlíteni. Ez hiba. Ennek a lemeznek a legnagyobb magyar alkotások között van a helye.

Ennyi lett volna a Black-Out albumok rangsorolása, de hangsúlyozom, ez csupán egy játék, és pusztán szubjektív lista, csupán azért, hogy ennek a kiváló zenekarnak a neve ne kopjon ki a köztudatból. Hallgassatok Black-Out-ot!

A szerző: Szabó Viktor6 publikáció
Foci- és zenerajongó, bakelitlemez-gyűjtő. A Bon Jovi-tól a Sear Bliss-ig bármit meghallgat. Civilben egy multinál koordináta-méréstechnikusként dolgozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*