Beto Vázquez Infinity: Humanity (2018)

2001-ben kisebb szenzációszámba ment – no, nem egy metal opera album megjelenése, hiszen abból akkorra már Arjen Lucassen-nek köszönhetően kaptunk ízelítőt, hanem az, hogy a holland zeneszerző-muzsikusnak egy távoli földrészen, konkrétan egy argentin projekt képében támadt konkurenciája. Plusz azért is számított nagy durranásnak a Beto Vázquez Infinity (BVI) bemutatkozó nagylemeze, mert a latin-amerikai multi-instrumentalistának olyan nemzetközileg is elismert vokalistákat sikerült rávennie a vendégszereplésre, mint Tarja Turunen, Candice Night (Blackmore’s Night), Sabine Edelsbacher (Edenbridge), illetve Fabio Lione (Rhapsody).

(Megjegyzem, az első Avantasia-lemez és Nikolo Kotzev Nostradamus-a is ugyanebben az esztendőben látott napvilágot, ám míg Tobias Sammet csupán júliusban, Kotzev pedig májusban, Vázquez már márciusban piacra dobta a maga albumát.)

Beto

A Buenos Aires-i illetőségű Alberto „Beto” Vázquez, aki korábban a Nepal nevű argentin thrash csapat basszusgitárosa volt, az ezredfordulón hívta életre saját projektjét. A zenész koncepciója kezdettől az volt, hogy a nemzetközi piac kiszolgálása érdekében angolul éneklő vendégénekeseket hív a lemezeire. Ez mindmáig így is van, csupán annyi változás történt, hogy a debüt album megjelenését követően már kevésbé neves, elsősorban latin-amerikai vokalistákat invitál együttműködésre.

Beto második albuma, a 2006-os Flying Towards The New Horizon kiadására létrehozta saját lemezcégét, a BVM-et (Beto Vázquez Music), amely azóta is gondozza a művész anyagait. Én annak idején a bemutatkozó nagylemezzel találkoztam, ám azután nem követtem figyelemmel Vázquez pályafutását. Most viszont régi ismerősként üdvözöltem, és érdeklődéssel hallgattam meg sorrendben hatodik stúdióalbumát, a júliusban megjelent Humanity-t.

A BVI alapcsapatát jelenleg öt zenész alkotja: az elsősorban basszusgitáron, mellette pedig gitáron és billentyűs hangszereken játszó Vázquez-en kívül Brunella Bolocco Boye énekesnő, az ugyancsak a gyengébb nemet képviselő énekes-billentyűs, Daiana Benítez, a gitáros Leonardo Lukaszewicz és a dobos Gonzalo Magalotti.

Melléjük érkezett erre az albumra 13 (!) vendég énekes és nyolc hangszeres muzsikus. Ám ahhoz képest, hogy mekkora csapatról beszélünk, nem hallunk orbitális kórusokat, maximum duetteket; én nem is tudok megkülönböztetni ennyi vokalistát, maximum három-négy férfi, és két-három női énekhangot.

Brunella és Daiana az új CD-vel

A műfaj dallamos heavy/power metal, az anyag valószínűleg ez alkalommal is koncept album, de ezzel kapcsolatban nem igazán találtam információt. Az anyag változatos, bár általában a középtempó dominál benne. A lemez leggyorsabb dala a címadó Humanity, de a Man at War is rendesen, már-már speed metalosan teper. A sokszínűséget mindenekelőtt az énekesgárda garantálja, de a billentyűs hangszerek használata is jót tesz a daloknak (a csaknem nyolc és fél perces Sweet Northern Soul-ban egyenesen ezek viszik a prímet). Remek gitárszólókat hallunk, de a basszusgitár is hangsúlyosan van jelen (Man at War), és Magalotti dobjátékát is csak dicsérni tudom, különösen a már többször is citált Man at War-ban. Az egyik énekesnő (úgy sejtem, Daiana Benítez) operisztikus hangja pedig sokszor Tarja orgánumát idézi.

Kedvenc dalaim a már eddig is agyondicsért Man at War, az Evolution (abszolút favoritom, a Gamma Ray-t, Freedom Call-t és hasonló német csapatokat idéző dallamvilágával), a Master of Fools és a lemezt záró Sweet Northern Soul (amelyben remekül váltakoznak a lírai és a száguldós részek). Ami viszont nagyon nem tetszik, az a Hate című nóta bugyborékoló-hörgő férfi éneke és a mellette hallható kapkodós női vokál.

Az anyag erényei közé sorolom, hogy Beto-ék nem húzzák el a történetet: tíz dal hangzik el, valamivel több, mint háromnegyed órában; sehol egy rövid intermezzo, szöveges átvezető, csupán kompakt, befogadható nóták sora. Az első hallgatás után még nem igazán fogott meg az anyag, onnantól viszont fokozatosan, egyre inkább. A kezdeti erős négyes osztályzat közben egy fél ponttal felfelé kerekedett, és bár az anyag messze van az év végi Top 10-es pozíciótól, abszolút kellemes meglepetés és ajánlott hallgatnivaló a metal operák, valamint a dallamos heavy/power irányzat kedvelői számára.

A szerző: Coly604 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*