Wardance: Heaven Is For Sale (2018, Dying Victims Productions)

Olybá tűnik, hogy a ’80-as években Németország gyakorlatilag kiapadhatatlan forrásnak számított a metal színtéren. Miután akkoriban más szelek fújtak, értelemszerűen az egykori NSZK-ról és annak csapatairól van szó.

Hogy, hogy nem, de főként az extrém muzsika vert gyökeret teuton földön, ezen belül is a thrash, illetve a speed metal. Komoly régiók, szcénák jöttek létre, amelyek közül a Ruhr-vidéki vált a legnépszerűbbé, legismertebbé, de Hamburgban, illetve Düsseldorfban is komoly bázisa alakult ki a metal zenének. A kicsi, független kiadókról – mint pl. a Noise, a Gama, az Atom H, az Aaarrg Records, az Earthshaker – már nem is beszélve, illetve a fanzine-ek (Shock Power, Rock Hard, Battlefield, Live Wire, Blitzkrieg stb.) is komoly szerepet játszottak a metal muzsika népszerűsítésében, terjesztésében.

A Sodom, a Living Death, a Kreator, a Destruction, a Tankard, a Grave Digger, a Helloween, a Running Wild és a többiek által megnyitott útra megszámlálhatatlanul léptek a zenekarok a ’80-as évek közepén, és a lendület tulajdonképpen egészen az évtized végéig kitartott. A harmadgenerációs tábor hírnevét olyan csapatok öregbítették, mint pl. az Erosion, az Assorted Heap, a Megace, a Dark Millennium, a Despair, a Lemming Project, a Secrecy, a Sieges Even, illetve a Wardance.

Utóbbi alakulatot 1986-ban, Herxheimben (Pfalz) még Destroyer-ként alapította az akkor 15 esztendős Sandra Schumacher énekesnő, akihez Thomas Glaser basszusgitáros, Stefan Humbert dobos, valamint Franz Römer és Thomas Heyer gitárosok csatlakoztak. Ebben az összetételben, megalakulásukat követően fél évvel adták első koncertjüket, és vívtak ki ez által helyi szinten némi ismertséget. 1988-ban, az Anthrax Indians című dalának hatására „keresztelkedtek át” Wardance-re, így EP-jük, a Crucifixion már e név alatt került forgalomba az amerikai Wardance Records égisze alatt, azonban az anyagon a basszusgitárt már Markus Wawersich kezelte.

Az életerős speed metal és Sandra egyedülálló hangja keltette fel Charly Rinne, az egykori Metal Hammer főszerkesztő és a No Remorse Records tulajdonosa érdeklődését a zenekar iránt, aki le is szerződtette a csapatot. (Ennél a kiadónál dolgozott akkoriban a Blind Guardian, a Grinder, a Centaur, a Der Kaiser, a Heavens Gate, a Lawdy, a Pyracanda, illetve a Sacrosanct is.)

Bemutatkozó lemezük, a Heaven Is For Sale munkálataira 1989 októbere-novembere között került sor a Karlsruhe-i Katapult stúdióban, Kai Schlünz producere felügyelete mellett, a korong pedig kicsivel később, 1990 februárjában jelent meg.

Tudjuk jól, hogy ekkoriban már a death metal volt a fő attrakció az undergroundban, mainstream szinten a hajmetal bandáknak állt a zászló, „a nagy öregek” túl voltak pályafutásuk zenitjén, mindez azonban nem zavartatta a Wardance legénységét, mert egy karakteres, jó dalokkal felvértezett lemezt tettek le az asztalra. Tény és való, hogy változatossággal, eredetiséggel semmiképpen sem vádolhatók meg, de a lendület, az energia maximálisan átjön a dalokból, egyáltalán nem volt szégyenkezni valójuk a végeredményt illetően.

Intenzív, gyors, sodró riffekre és ritmusokra épülő muzsikájuk olyan tételekben öltött testet, mint a címadó szerzemény, a Destroyer, a Neverending Nightmare vagy a Paris in Fear. Sandra rekedtes orgánuma Doro, Jutta Weinhold (Zed Yago) és Sabina Classen (Holy Moses) egyfajta speciális keveréke, abszolút passzol a muzsikához. A nagy tekerés, speedelés közepette az I Don’t Love You Anymore formájában egy balladát is elővezetnek, az Overture egy rövid, instrumentális átkötő, amelyet a gyors Don’t Play with Fire követ. A Death Caress-t középtempós részekkel és akusztikus témákkal fűszerezik, a lemezt pedig a The Animals-feldolgozás, a House of the Rising Sun zárja. (A CD-verzióra annak idején további két tétel is felkerült, a Friday the 13th, valamint a Blues.)

Sandra Schumacher

Sandra-ék ekkoriban (illetve korábban) olyan csapatokkal koncerteztek, mint a Living Death, az Angel Dust, a Noisehunter, a Tankard, a Violent Force, a Spermbirds, a Blind Guardian és az Overkill. Ígéretesnek tűnt a folytatás, ám az inspiráció, a tűz elveszett a zenészekből, a sok koncert és próba kikezdte a csapategységet, és a zenészek ellenségessé váltak egymással, ami 1991-ben a Wardance feloszlásához vezetett.

Három évvel később, egy alaposan megváltozott felállással (Sandra és Markus mellett Karsten Schultz gitáros, Michael Leiner basszusgitáros, illetve Georg Michaelis dobos alkotta a tagságot) tértek vissza, 1994-ben egy demót (Dance to the Beat of Life with the Spirit of Youth) is elkészítettek, azonban egy, a kiadóval folytatott hosszadalmas pereskedés lefékezte a lendületüket, nehéz anyagi helyzetbe kerültek, végül 1996-ban végleg lehúzták a rolót.

Hozzátartozik a demó történetéhez, hogy a rajta szereplő számokat 1989-1991 között írták, és elméletileg a Heaven Is For Sale folytatásának szánták (a Wild Beauties című dal az énekesnő édesanyja tollából származik), de az említett csatározás miatt sohasem láttak napvilágot. (A Die Unendliche Geschichte dalnak pedig semmi köze Michael Ende Végtelen történet című alkotásához.)

Ahogy a kiadvány információs lapja írja, 28 évvel az eredeti verzió megjelenését követően CD-n és vinyl-en újra elérhető ez az alulértékelt speed metal mű a Dying Victims Productions gondozásában. A bónuszdalokkal megpakolt Heaven Is For Sale-t bátor szívvel ajánlom a germán speed metal rajongóinak, illetve mindazoknak, akiknél annak idején kimaradt ez a zenekar.

A szerző: Dávid László511 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*