Nuclear Assault: Live at CBGB’s (1986)

Úgy gondolom, hogy a kalózanyagokat kizárólag az adott zenekar legfanatikusabb rajongói gyűjtik (nem mellesleg meggyőződésem, hogy pofátlanság érte pénzt kérni), ez azonban ínyencség a maga nemében. Mielőtt erre rátérnék, csak a rend kedvéért, röviden magáról a zenekarról.

Köztudott, hogy a csapatot Dan Lilker basszusgitáros alapította 1984-ben, az Anthrax-ből történt kiebrudalását követően John Connelly gitáros/énekessel (aki szintén megfordult az Anthrax egy nagyon korai inkarnációjában), mégpedig azzal a szándékkal, hogy egykori együttesénél gyorsabb, agresszívebb muzsikát játsszon. Hamarosan Mike Bogush gitáros és Scott Duboys dobos csatlakoztak hozzájuk, így a keleti parton kialakult extrém metal színtér egyik képviselőivé léptek elő, többek között a Carnivore-ral, az Overkill-lel, a Whiplash-sel (akik eredetileg Jackhammer-ként alakultak), a Toxik-kal (ők Tokyo név alatt kezdték pályafutásukat) és az Anthrax-szel egyetemben, sőt, aktívan hozzájárultak a crossover irányzat létrejöttéhez.

(Hozzáteszem, New York-ban – amelyhez szervesen kapcsolódott New Jersey is – rengeteg thrash banda bukkant fel a ’80-as évek közepén, akik később a lemezkiadásig is eljutottak: például a Revenant vagy a Ripping Corpse, sokan azonban megrekedtek a demós szinten (Deathcorps, Deathrash, Caligula stb.).

A Nuclear Assault első demóját, az 1985-ös Back with Vengeance-t ez a kvartett jegyezte, azonban az egy évvel későbbi Live, Suffer, Die demón már Bogush helyén Anthony Bramante játszott, Duboys-t pedig Glenn Evans váltotta. (1984-ben rövid időre Derek Lord is megfordult a dobfelszerelés mögött.) Ez a tagság vált aztán a Nuclear Assault klasszikus felállásává, és dolgozott együtt egészen az 1991-ben megjelent Out Of Order lemezig.

A demói által komoly hírnévre szert tett bandát a Combat Records igazolta le, majd dobta piacra a Brain Death EP-t és a Game Over nagylemezt. És akkor mi a csemege ebben a felvételben? Egyrészt az, hogy Glenn Evans privát gyűjteményéből származik, másrészt, hogy a klasszikus Game Over megjelenése előtt rögzítették, harmadrészt pedig, hogy két, korábban egyetlen Nuclear Assault-hanghordozón sem hallható tételt is tartalmaz. A Nightmares, a Radiation Sickness, a Cross of Iron és a Nuclear War mindenki előtt ismertek, azonban a Meteors és a Satan’s Call csak ezen a kiadványon lelhető fel, arról azonban nem szól a fáma, hogy ezek mikor íródtak.

Aki a hőskorban, pályája csúcsán látta a Nuclear Assault-ot élőben (sajnos én sohasem), megerősítheti, hogy párját ritkító intenzitással szántották fel a deszkákat, amelyet ez az anyag is hűen demonstrál. Továbbá, hozzátartozik az igazsághoz, hogy az anyagot a dobos átkeverte, maszterizálta, így egy nagyon jó minőségű, forró hangulatú bulit tettek fel a korongra (Dry Heave Records, 500 példányra limitálva).

Ezen kívül a zenekar rajongóinak egy másik, szintén jó minőségű bootleget is ajánlok a figyelmébe, amelyen az 1986-os demó, egy londoni (1987. június 20.) és egy zwolle-i (1988. március 29.) koncert felvételei kaptak helyet, utóbbit még régebben Stauderer Jánostól (Metal Ör Die) szereztem be. Mindkét anyagra igaz a „megéri a pénzét” szlogen.

A szerző: Dávid László504 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*