Alice In Chains: Rainier Fog (2018)

Hurrá! Hurrá! Hurrá!

Igen, én még így tudok lelkendezni, ha egy Top 3-as kedvencem új albumot ad ki. Márpedig a „Csénsz” nálam kb. 1992 óta Top 3-as kedvenc. Emlékszem, a ’93-as budapesti Metallica-koncertet is nagyobb részben miattuk vártam, annyira belehabarodtam a Dirt albumba. Ám végül, ahogy az ismert, a Megadeth ugrott be az AIC helyett a betegeskedő Layne Staley miatt lemondott turnéra. Én pedig 2009-ig vártam, hogy végre élőben láthassam a zenekart.

Előrebocsátom: ez az album hatalmas 5/5. Pont. Oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló!

Na, jó, nézzük egy kicsit bővebben! Ez már a harmadik sorlemez a zenekar visszatérése óta, tehát William Duvall énekes immár éppen annyi AIC-albumon énekel, mint Staley. Azonban semmiféle összehasonlításnak nincs értelme, annyira két különböző karakterről beszélünk. Felesleges a korábbi Duvall-albumokkal való összevetés is; a visszatérő Black Gives Way to Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here is kiváló a maga nemében. Talán a Devil… a hossza miatt egy kicsit gyengébb, ott beleestek abba a hibába, amibe sokan mások, 67 perc ugyanis sok egy albumból. Ezt az új lemezt már 8-10 alkalommal meghallgattam, emiatt a cikkel is vártam egy kicsit, de megérte, hogy hagytam egy ideig ülepedni.

Már a borítónál megálltam egy pillanatra. Azok a rajongók, akik kedvelik a konteókat, kapnak is belőle rögtön. Mindent látó szem? Ráadásul egy piramisszerű formában? Kíváncsi vagyok, születnek-e ezzel kapcsolatban érdekes teóriák.

A mai kor szokásainak megfelelően szép lassan csepegtettek az albumból, hogy még jobban várjuk a megjelenést. Előzetesen három dalt kaptunk, no meg egy budapesti koncertet, ahol az egyik tétel, az albumnyitó The One You Know is a setlist része volt. Egy szaggatott ritmusú, bólogatós, hatalmas refrénnel bíró dalról beszélünk, benne az Alice In Chains lényegének minden összetevőjét megtaláljuk, így máris helyet követel magának a klasszikusok között.

A címadó Rainier Fog az AIC mélyebb témáit idézi fel bennem. A közepén lévő nyugis, elszállós rész nagyon jó, Duvall hangja pedig tökéletes. Ezer százalékig a legjobb döntés volt vele folytatni az életművet. A következő Red Giant az egyik olyan tétel, amelyet a harmadik, sokak által (általam is) „kutyás” albumnak hívott lemezen is simán el tudtam volna képzelni. Kezdő riffje miatt magamban ezt inkább Red Granit-nak hívom, olyan súlyos, gránitkeménységű témával indít. Ez az a dal, amelyet az első 5-6 hallgatás során nem szerettem, de belül már akkor is tudtam, hogy az egyik kedvencem lesz, és ez mostanra be is igazolódott. Kapunk egy nem tolakodó, de ízes szólót is benne Jerry mestertől.

A Fly hangulatában nálam a Your Decision-t és a Voices-t idézi meg a Duvall-korszakból. Jó helyre tették az albumon, lehetőséget ad egy kis fellélegzésre. Nyugis, hátradőlős hallgatnivaló, nem mellékesen pedig egy pozitív hangulatú dal. Egyébként is jellemző az egész lemezre, hogy nagyon pozitív a kicsengése. Szó sincs már itt az egykor a grunge zenekarokra sütött cipőbámulásról, depis témákról. A szóló itt is hatalmas!

A következő nóta, a Drone képében kapunk egy jó adag Black Sabbath feelinget. Mint megannyi zenekarnak, nyilván a Chains-nek is az egyik példaképe volt a kultikus birminghami négyes. A dal középső része viszont klasszikus AIC. Itt is nagyon jó a szóló. Az ez után elhangzó Maybe hatalmas vokáljai bennem a The Beatles-t idézték meg. Minden túlzás nélkül nem Beatles-szerű, hanem Beatles szintű a dal vokálja. A lemez egyik csúcspontja. A Deaf Ears Blind Eyes engem határozottan a The Devil… albumra emlékeztet. Lassan haladó, igazi grunge tétel.

A So Far Under a második előzetesen kiadott dal volt az albumról. Nehezen emészthető, meg kell küzdeni vele. A refrénje miatt ezt is el tudnám képzelni a kutyás albumon, annak ellenére, hogy ez teljes egészében Duvall-szerzemény.

A Never Fade képében megkapjuk a lemez másik csúcs-alkotását. Ez volt az előzetesen harmadjára kiszivárogtatott dal az albumról. A refrénje időtálló, bármelyik AIC slágerrel felveszi a versenyt. A verzék annyira tipikusan Chains-esek, hogy nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról, amikor ezeket hallgatom! Igazi klasszik dal. Imádom.

A lemezt záró nótára viszont nem tudok, nem vagyok képes szavakat találni. Az egy dolog, mindenki tudja, hogy a legjobb lírai dalokat a rockzenészek tudják írni, ám megkockáztatom, hogy az All I Am olyan szintű mű, amilyet a rockzene, illetve minden egyéb zene történetében csak nagyon keveseknek sikerült alkotni. Ha ilyen dalokat tudnak írni 2018-ban, akkor nincs miért aggódni. Mélységesen szép és magával ragadó, de van benne egy adagnyi fájdalom is, mindez tökéletesen ötvözve. Megjegyzem, ez benne volt a zenekarban. Amikor 2016-ban kijött tőlük a Rush-feldolgozás, a Tears, már akkor az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerűen elkapták a dal hangulatát. Érdemes azt a szerzeményt is meghallgatni, annak is nagyobb nyilvánosságot kellett volna kapnia.

De vissza az All I Am-re! Ha létezne, illetve ha olyan hatása lenne az MTV-nek (a félreértések elkerülése végett, a Music Television-re gondolok), mint volt a ’90-es évek elején, akkor ez a dal minden kaput megnyitna a zenekar előtt.

Az album hangzásáról különösebben nem akarnék írni: kiváló, ahogy azt sejteni lehet.

Ahogy említettem, összességében egy pozitív kicsengésű album lett a Rainier Fog, amiben az Alice In Chains minden esszenciája megtalálható. Ahogy a Trainspotting című filmben is halljuk: „Válaszd az életet!” Igazuk van! Miért is kellene egy egész pályafutáson keresztül depressziós hangulatú albumokat csinálni? Azt gondolom, az utóbbi idők setlist-je is erről tanúskodik. A durván drogos, szinte beteges dalok egyre inkább kikopnak a koncertprogramból.

Mindenkinek javaslom, hogy adjon időt ennek a lemeznek, és működni fog. Ez nem egy könnyűvérű, egyéjszakás kaland. Emlékszem, nálam a Dirt-tel is így volt; ha valaki kíváncsi rá, egyszer azt is megírom, hogyan szerettem bele ebbe a hatalmas zenekarba.

Köszönöm az élményt, Jerry, Sean, William, Mike!

A szerző: Szabó Viktor4 publikáció
Foci- és zenerajongó, bakelitlemez-gyűjtő. A Bon Jovi-tól a Sear Bliss-ig bármit meghallgat. Civilben egy multinál koordináta-méréstechnikusként dolgozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*