Vicious Rumors: Digital Dictator (1988)

A metal mozgalmon belül az évek során az „US power” éppolyan márkanév, skatulya lett, mint a „germán thrash”, a „floridai death”, az „epikus doom”, vagy a „norvég black metal”, tehát a rajongó maximálisan tudja, hogy mit kap, mit várhat az adott hanghordozótól. Ahogy minden műfajban, úgy az US powerben is először az úttörők, a stílusteremtők, utánuk pedig a követők bukkantak fel.

Az 1979-ben, a kaliforniai Santa Rosában létrejött Vicious Rumors nemcsak az US power életre hívója, hanem szűkebb környezete, pátriája, a Bay Area-i színtér egyik alapcsapata is. Egy időben alakultak az olyan bandákkal, mint az Anvil Chorus, a Metal Church (nem tévedés, a Fémtemplom – amelynek neve eredetileg Shrapnel volt, a Metal Church-öt 1983-tól kezdték használni – San Francisco-ban indult, de Kurdt Vanderhoof gitáros 1981-ben visszaköltözött a Washington állambeli Aberdeen-be), a Blind Illusion, az Exodus, illetve floridai „vetélytársuk”, az Avatar-ként startolt Savatage.

A Gonosz Pletyka szellemi atyjai Geoff Thorpe gitáros és Bryan Hurt (R.I.P. – 2006) dobos voltak, utóbbit egy évvel később Walt Perkins váltotta, viszont Jeff Barnacle basszusgitáros, Jim Cassero, illetve Jamie Scott (később Vain) gitárosok csak 1982-ben csatlakoztak hozzájuk. További részletekbe nem megyek bele a tagcseréket illetően, mert a korai időkben volt belőlük bőven, a lényeg az, hogy két demót rögzítettek (Demo I – 1982, Demo II – 1983), szerepeltek a Mike Varney által alapított Shrapnel Records válogatáslemezein (Ultimate Death – U.S. Metal Vol. III, 1983, One Way Ticket, U.S. Metal Vol. IV – 1984) majd a kiadóval megkötött szerződés értelmében bemutatkozó albumuk, a Soldiers of the Night 1985-ben látta meg a napvilágot.

Az anyagon Thorpe-on kívül Vinnie Moore gitáros, Gary St. Pierre énekes (ex-Hawaii), David Karl „Starr” Stubbs basszusgitáros (ex-Laaz Rockit), illetve Larry Howe dobos játszottak (a ritmusszekció nem sokkal a felvételek előtt érkezett), azonban a folytatásra várniuk kellett a rajongóknak. Történt ugyanis, hogy a szenzációs albummal bemutatkozó ötös kötelékeiben újabb átrendeződések (értsd: tagcserék) történtek, valamint egy új kiadó szárnyai alá kerültek. Garry St. Pierre helyére Carl Albert (R.I.P. – ex-Ruffians, ex-Scratch, ex-Villain) lépett, Vinnie Moore szerepkörét egy rövid időre Terry Montana, majd Mark McGee (ex-Overdrive, ex-Now, ex-Starcastle) vette át, a csapat pedig a Roadrunner-nél lelt új otthonra.

Carl Albert

Úgymond, pre-produkciós munkájuk folyományaként egy kétszámos single-t (Digital Dictator, Worlds and Machines) jelentettek meg, majd ’87 őszén vonultak a Prairie Sun stúdióba, hogy Steve Fontano és Geoff Thorpe produceri felügyelete mellett rögzítsék második alkotásukat, aminek eredményeként a Digital Dictator címre keresztelt mű 1988. február 9-én került forgalomba. Amennyiben az abban az esztendőben kiadott Bay Area-i lemezeket – Eternal Nightmare (Vio-lence), Forbidden Evil (Forbidden), The New Order (Testament), Frolic through the Park (Death Angel) – vesszük górcső alá, sőt, ha ehhez még hozzászámítjuk a power metal színtérről érkezett kiadványokat – Master Control (Liege Lord), A Distant Thunder (Helstar), Go For the Throat (S. A. Slayer, noha már ’84-ben rögzítésre került az anyag) –, megállapítható, hogy konkurenciából nem volt hiány, roppant erős volt a mezőny, mi több, abszolút csúcsra járatódott a metal színtér.

Nemcsak a Vicious Rumors életművének lett a legjobb alkotása a Digital Dictator (nem véletlenül vitte el a pálmát szavazós játékunkon), hanem a komplett (power) metal színtér egyik legbriliánsabb, legmeghatározóbb lemeze, ékköve is. Noha a Soldiers of the Night sem volt egy összetákolt, összecsapott anyag, egyértelmű, hogy a Digital Dictator-ral minimum két fokkal tették magasabbra azt a bizonyos lécet, és ez mindenképpen a két új tagnak volt köszönhető, már csak azért is, mert mind Carl Albert, mind Mark McGee komoly tapasztalatokkal vérteződtek fel korábban, a Bay Area-i szcéna ismert alakjainak számítottak.

Geoff Thorpe és Mark McGee

Mark érkezésével lényegében az egyetemes metal mezőny egyik legkreatívabb, legtechnikásabb, legjobb gitárpárosa állt össze, Carl pedig az egyik legerősebb torkú énekes volt. A változatosságot maximálisan szem előtt tartó anyagon a csapat hatásai egyértelműen kidomborodnak. Carl Albert hangjából kifolyólag az egy kicsit kommersz Lady Took a Chance-ben és kezdésével a Mob Rules-t idéző Condemned-ben a Dio-korszakos Black Sabbath, illetve maga a Dio zenekar befolyása érhető tetten; a Minute to Kill, az R.L.H., az Out of the Shadows nyaktörő, gyors thrash szerzemények; a Replicant intrója, valamint a Towns on Fire a Judas Priest-et idézik; az akusztikus részekkel kezdődő, galoppozós riffelést felvonultató Worlds and Machines az Iron Maiden-re hajaz; míg a címadó tétel, illetve a The Crest kimért, középtempós darabok.

Ahogy az egy klasszikus album esetében jellemző, a zenészek egyéni teljesítménye parádés, a megszólalás pengeélesen hasító, magyarán egy hibátlan alkotással rukkolt elő a kvintett. A folytatás sem hagyott alább a minőséget tekintve, hiszen a Vicious Rumors, a Welcome to the Ball és a Word of Mouth is hozták az egységesen magas nívót, azaz a banda meghatározó korszaka Carl Albert nevéhez köthető.

A metal zászlaját mindvégig magasra emelő, rajongóihoz abszolút lojális banda a mai napig alkot, az viszont más lapra tartozik, hogy kinek mennyire tetszenek a későbbi lemezeik. Számomra a történet a World of Mouth-szal zárult le, igazság szerint azóta nem követem nyomon a pályafutásukat. (Nevetséges, hogy ősztől a lemez megjelenésének 30. évfordulóját ünnepelendő indulnak amerikai turnéra.) Azt nem mondom, hogy mélyrepülésbe kezdtek, de Carl Albert tragikus halála és Mark McGee kilépése komoly érvágás volt számukra. Mindent egybevetve, a korai Vicious Rumors-albumok alapvetések, a metal történelem legszebb fejezetei közé tartoznak, élükön a Digital Dictator-ral.

A szerző: Dávid László487 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*