Sipy 50

Sipy az ajándékba kapott Detonátoros bögrével

Ahogy a szemtanúk látták

Kellemes meglepetésként ért, hogy körülbelül két hónappal ezelőtt barátunk és kollégánk, Sipeki József (Sipy) meghívta a szerkesztőség néhány tagját ötvenedik születésnapi bulijára. Említette, hogy rajtunk kívül még néhány helybéli barátja is ott lesz a mezőkövesdi kerti mulatságon, amely bográcsozással, finom nedűk kortyolásával lesz teljes. Ekkor még nem is gondoltam, hogy házigazdánk egyéb meglepetésekkel is készül.

Sipyvel először a III. Rattle Inc. olvasótalálkozón futottam össze, ahol úgy üdvözölt, mint egy régen látott, nagyon jó cimboráját. Azt hiszem, nem kell megemlítenem, hogy a Detonátor együttes egykori énekese nagyon közvetlen és barátságos arc, csak a legjobbakat mondhatom róla. És ez csak a kezdet volt.

Coly, Bársony Péter és jómagam elvonatoztunk Füzesabonyba (Dávid László igazoltan volt távol, mindenki nagy sajnálatára), ahol Sipy várt bennünket, majd közölte, hogy a buli előtt még kirándulunk egyet a Bükkben. Ez remek ötlet volt, mivel szeretem a természetet, imádok az erdőben túrázni. Elkocsikáztunk Síkfőkútra, majd tettünk egy remek kis sétát a környéken. Közben egy kicsit az eső is esett, de ez nem volt zavaró. Legalább a pagan/black metal fíling megvolt.

A metal evolúciója, avagy lejövünk a fáról

Útban Mezőkövesd felé, egy kis kitérővel bort vételeztünk, majd a megérkezés után Sipy kézhez vehette közös ajándékunkat, egy Rattle Inc. pólót. Most már ő is közénk tartozik. 🙂 Viszonzásul egy rögtönzött gitárbemutatóval kedveskedett nekünk – ez is kizárólag a szerkesztőség tagjainak szólt –, majd tűz megrakva, bogrács feltéve, és közben szállingózni kezdtek Sipy barátai is. És itt tennék egy kis kitérőt a metal összetartó erejéről, amiről már többször szó esett oldalunkon, leginkább Dávid Laci barátunk jóvoltából. Ez az esemény is őt igazolta. Senkit nem ismertem a társaságból, de most is bebizonyosodott az, hogy ebben a zenei közegben szinte mindenki barát, sőt, ha nagyon túlozni akarnék, azt is mondhatom, hogy testvér. 🙂 A fiatal fém-generáció is képviseltette magát, sőt, egy apa-fia páros is jelen volt, és még ha nem is beszélgettem mindenkivel, bátran kijelenthetem, hogy remek társaság gyűlt össze, szinte egy „nagy család” voltunk. Nemcsak zenéről (természetesen az volt az első számú téma), hanem bármi másról is nagyon jó hangulatban lehetett diskurzust folytatni. Közben Sipy kedvenc zenéit is meghallgathattuk, és természetesen jóféle pálinkáknak sem voltunk híján. Egy újabb munkatársat is köszönthettünk a társaságban Szabó Viktor személyében, valamint nagyon szórakoztató volt Elek Balázs tősgyökeres olvasónkkal való beszélgetésünk. Azt hiszem, Sipy és mi is nagyon jól éreztük magunkat az este folyamán.

Duma-világbajnokok: Elek Balázs és Sipy

Másnap reggel pedig következett az újabb program: irány a tiszafüredi szabad strand, ahol Sipy a vállalkozását üzemelteti. Verőfényes napos idő volt, ilyen körülmények között jólesett egy kis fürdés a Tisza-holtágban. Kár, hogy hamarosan menni kellett: autózás Füzesabonyba, majd vonatozás Budapestre. Remek hétvége volt, még egyszer köszönöm Sipynek a meghívást, a tartalmas időtöltést, és kívánok neki legalább még ötven évet!

Zozzie

*

Észrevettétek, hogy azokra „a régi szép idők”-re leginkább azok szoktak hivatkozni, akik felett eljártak már azok a régi szép idők? Ötvenévesen az ember hajlamos a múlt kifényesedett eseményeiből legendákat álmodni magáról, magának. Sipy ötvenedik születésnapi összejövetele is ilyen nosztalgiázós, mítoszregélős lealjasodás rémével fenyegetett, főleg, hogy én magam is közelítem ezt a kort. Szerencsére nem így történt. Nagyon nem.

“Zenekari” csoportkép (a Rattle Inc. stábja)

Még a nyolcvanas évek második feléből, a Detonátoros korszakból ismerem Sipőcöt (mi így ismertük őt, és nekem így is maradt meg). Nem volt ez köznapi értelemben vett szoros ismeretség, csupán néhányszor találkoztunk, leginkább rendőrök által még a kezdés előtt szétzavart, meg nem történt koncertek apropóján. Tőle kaptam kölcsön a Voivod Dimension Hatröss kazettáját átmásolásra, azzal a használati utasítással, hogy „ez olyan, mint egy lórúgás”. Olyan is volt. Aztán elvesztettük egymást szem elől, harminc év szünet következett.

Ennyi év elteltével, már nem teljesen ugyanazok az emberek látták viszont egymást, még akkor sem, ha alapvetően nem változott meg a természetünk. Annyi év hordaléka rakódott ránk, hogy az egykori ember, ki tudja már, hol van az új rétegek alatt? Sipőc, ez a számomra régi-új ember engem mindenesetre az ujja köré csavart. Nem a múlt eseményeinek morzsáin tengődtünk (bár óhatatlanul ezek a történetek is előkerültek), hanem egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Jókedvű, energikus, be nem álló szájjal sztorizós házigazda volt az ünnepelt. A lelkét kitette, hogy mindenben a kedvünkben járjon, szórakoztatta az udvaron összegyűlt helyi cimboráit és minket, a Rattle Inc. képviselőit, na meg persze saját magát is.

Az első korty

Az 51 fokos házi pálinka mint egyetemes oldószer gyorsan eltüntette az említett harminc év lerakódásait, és mire leszállt az éj, a tűzön rotyogó gulyás mellett összegyűlt csapat metálzenei fanatikusok illuminált társaságává vált. Az események lassan összecsúsztak, fedésbe kerültek egymással az emlékek. Ismerős és akkor először látott arcok jöttek-mentek a műanyag asztalokra sörös dobozokból összeállított véletlenszerű házibuli-installációk körül. Pont úgy, mint régen, azokban a régi szép időkben. Öröm volt ott lenni! Boldog születésnapot, Sipőc!

Bársony Péter

*

Részemről maximális öröm és megtiszteltetés volt, hogy ilyen fasza kis csapat jött össze, hogy velem ünnepeljen. Sajnálom, hogy két olyan srác nem tudott eljönni, akiket pedig nagyon szerettem volna, hogy ott legyen a bulimban. Furcsamód mindkettőjük keresztneve László. És persze Zsolti barátom is hiányzott, aki – mint azt már tudjátok – a Helloween koncerten törte el a bokáját, három nappal a bulim előtt. Na, de sebaj, (remélhetőleg) leszek én még 51 meg 52 éves is, szóval lesz még alkalom bográcsozni.

A Fortyogó Üstök Ura

Tetszett, hogy bár a meghívottak közül jó páran most találkoztak először, mégis jól eldumcsiztak egymással. A csülkös babgulyásom szerintem és mások szerint is jól sikerült. Amelyik kajából Baki barátom három tányérral ver be, az rossz nem lehet… Egy műanyag asztal bánta az így keletkezett túlsúlyt. 🙂 Nagy mulatozás ugyan nem volt, de inni azért ittunk rendesen. Egyik-másikunk talán még (uram bocsá’) fél-tökrészegre is itta magát, ahogy azt egy valamire való bográcspartin szokás. Köszönhető mindez a nővérem 51,5 fokos házi főzésű szilvapálinkájának és egyéb társainak. Reggel a frissen lenyírt fűben jól látható „rókaprémek” voltak kivehetők, igazolva a két mondattal ezelőtt írt állításomat. Mindent összevetve egy kellemes kis nyáresti tivornyaként jellemezném az eseményt.

“Prodigy-oktatás”

Nagyon tetszett, amikor a buli végén, úgy hajnal egy-kettő körül a társaság maradék négy-öt tagja Alien-filmek ijesztő részeinek nézésével és a film zenéjének hallgatásával szórakoztatta magát, egyszer csak, pont egy izgalmasabb résznél (a kb. egy órával korábban takarodót fújt) Coly tépte fel a szoba mögöttünk lévő ajtaját, a szívbajt hozva ezzel a filmnéző társaságra. Majd látva a riadalmat, közölte ,hogy „Bocs, elfogyott a WC-papír! Hol találok új tekercset?”

Végül, amit a hétvégére elterveztem a Rattle-s csapattal, az többé-kevésbé meg is valósult. Voltunk túrázni, strandolni, és még a vonatot sem késték le hazafelé. 🙂 Szóval mit mondhatnék? Srácok! Jövőre, ugyanekkor, ugyanitt várlak benneteket! HAJRÁ!!!

Sipy

A szerző: Rattle Inc.59 publikáció
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

1 hozzászólás

  1. A fotók alapján kicsit irigykedem, egy óriási buliból maradtam ki, de sajnos nem tehetek/tehettem róla, egyéb dolgok írták át terveimet. Ellenben mindent elkovetek azért, hogy jovőre ne hiányozzak egy esetleges buliból.

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*