Rudy Graf (Warlock)

A Warlock első két albumát jegyző csapat

Doro Pesch énekesnő és csapata, a düsseldorfi illetőségű Warlock 1982 és 1989 között létezett. A zenekar ez idő alatt négy nagylemezt jelentetett meg, az első kettőt ugyanabban a felállásban, a második után gitárost cseréltek, a negyedik albumra – a frontemberen kívül – csak Michael Eurich dobos maradt a régiek közül, ’88-ban azonban ő is távozott.

Az 1987-es Triumph and Agony-n már Tommy Bolan gitáros és Tommy Henriksen bőgős játszott, és bár a lemez a Warlock egyik legjobbja, ők valahogy nem maradtak meg bennem, akkoriban talán már nem is foglalkoztam a zenekar aktuális felállásával.

A Warlock elődje, a Snakebite 1980-ban alakult. A csapatban már akkor ott volt Doro és Frank Rittel basszusgitáros. Az eredeti dobos, Thomas Franke hamarosan távozott, az ő helyére került Michael Eurich, majd leigazolták a magyar származású balkezes gitárost, Peter Szigetit.

Rudy Graf a ’80-as évek elején

Az ígéretes „gyülekezőt” gyors feloszlás követte. Az első koncertek nem váltották be a tagok várakozásait, így szétszéledtek: Rittel a Stormwind nevű csapathoz csatlakozott, Eurich is új bandát keresett magának, csak Doro és Szigeti maradt együtt, érezve, hogy folytatniuk kell, amit elkezdtek. Néhány meghallgatás után találtak rá Rudy Graf gitárosra, aki nem sokkal azelőtt éppen Eurich-hal próbált egy új zenekart összehozni. Végül a dobos is úgy döntött, hogy Graf-fal tart, aki a zenekar új nevével és egy csomó dalötlettel érkezett. A csapat basszusgitárosa ekkor, 1982 októberében még Thomas Studier volt, ő azonban a következő év elején távozott; a helyét a „régi” zenésztárs, Frank Rittel vette át, és ezzel megszületett a Warlock klasszikus felállása.

A lexikonokban (már ahol ennek van nyoma) több érdekességet is találtam a megszűnésekkel, csapat-tagságokkal és átigazolásokkal kapcsolatban. Először is, úgy tűnik, a Snakebite – igaz, egy teljesen más felállással – egészen 1989-ig működött, és első demójuk is csupán 1984-ben született meg, amikor Doro-ék már „messze jártak”. A második, hogy állítólag Rudy Graf és Peter Szigeti is a Beast nevű bandából érkezett, ennek a csapatnak az adatlapján azonban nem említik őket az egykori tagok között. Doro-t viszont igen, aki eszerint valamikor ebben a bandában is énekelt.

A Warlock szőke gitárosa

Olyat is olvastam, hogy három későbbi Warlock-tag – valószínűleg Doro, Graf és Szigeti – 1981-ben hét dalt is rögzítettek közösen, Beast néven. Ez lehet a csapat legelső demója, amelynek közreműködőjeként a lexikonok egyedül Doro-t nevesítik.

Ennyi kuriózum után pedig végre jöjjön a lényeg, az, hogy mi történt a zenészekkel a Warlock-ból való távozásuk után! Ma Rudy Graf életútját követjük nyomon, holnap pedig a többiek kerülnek sorra.

Az 1964-es születésű Rudy Graf a Warlock első két albumán gitározott, és 1984 végén, a Hellbound albumot népszerűsítő turnét követően távozott – a csapaton belüli, a zenei irányvonalat érintő és a lemezcég és közte támadt nézetkülönbségek miatt – a csapatból.

Arra a kérdésre, hogy annak idején miért hagyta ott a Warlock-ot, ő maga egy 2013-as interjúban így válaszolt: „Mert rocker vagyok. A zenekar már megállapodott a kiadóval arról, hogy a harmadik albumát egy olyan profi producer segítségével készíti el, mint Martin Birch vagy Chris Tsangarides. Ráadásul egy amerikai zeneszerzőt akartak mögénk tenni, hogy kereskedelmibbé váljon a zenénk.”

A Warlock-kal való szakítását követően Rudy új csapatot akart toborozni maga köré, de Jörg Michael dobos, aki Graf egyik legjobb barátja volt, szólt neki, hogy a Rage éppen gitárost keres. Egy album felvételére és egy turnéra szerződött le velük, előbbi lett az 1987-es Execution Guaranteed.

Hősünk ezt követően eltűnt a reflektorfényből, mondhatni, a térképről is. A már említett 2013-as interjúban elárulta, hogy soha nem hagyta ott a heavy metal világát, csupán a munkája jellegénél fogva vált a nagyközönség számára láthatatlanná. „Visszatértem a gyökerekhez, kis zenekarokkal játszottam jótékonysági rendezvényeken, fesztiválokon, sör- és rockbárokban. Stúdiózenészként dolgoztam, fiatal tehetségeket tanítottam gitározni, és sok dalt is komponáltam az elmúlt időben. Most pedig, hosszú keresés után végre megtaláltam azokat a zenészeket, akikkel rögzíthettem is néhányat a fent említett nóták közül.”

Így aztán, negyedszázadnyi rejtőzködés után, 2013-ban a gitáros ismét előbukkant, méghozzá Rudy Graf’s Radioshock nevű zenekara élén. A csapat dallamos heavy metalt játszott, készítettek egy ötszámos demót, amivel kiadókhoz és koncertszervezőkhöz kívántak bekopogtatni. A bemutatkozó albumra valamennyi dalt, szám szerint tizenhármat maga a gitáros írta. A címe a 112-es segélyhívó szám lett – volna, én legalábbis nem láttam nyomát, hogy a lemez végül megjelent-e. Csapatának tagjai Patrick Sühl énekes (Gun Barrel), Tommy Finke basszusgitáros (Holy Moses, Voodoma), Michael Krücken gitáros (Belfry, Nordafrost) és Kevin Kott dobos (At Vance) voltak.

Graf a kétezres években

Rudy egyébként több fronton is „alkalmi” visszatérő. Vendégként játszott Peavy-ék 1994-es, 10 Years in Rage: The Anniversary Album-án, ám kissé meglepő módon nem egy Execution-korszakos szerzeményben, hanem a Prayers of Steel című Avenger-nóta ráncfellvart változatában. Egy másik ilyen pikáns szituáció volt, amikor Doro Pesch a Warlock megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából újra összehozta a csapatot, pontosabban a True as Steel lemezes felállást (ami rajta kívül Szigetit, Arvanitist, Rittelt és Eurich-ot takarja). 2003 decemberében Düsseldorfban, a következő évben pedig a Wacken Open Air fesztiválon is felléptek; előbbi koncert emlékét őrzi a 2006-ban megjelentetett a 20 Years – A Warrior Soul című DVD. Kissé zavaros a történet: az egyik változat szerint a bulin Graf is fellépett vendégként, de nem a saját szerzeményeit játszotta. A másik variáció szerint a gitáros nem járult hozzá az eredeti – általa kitalált – név használatához, így a fenti felállás a későbbiekben, alkalomszerű koncertjei alkalmával Warlock 1986 néven lépett színpadra.

Arra a kérdésre viszont, hogy nem bánja-e, hogy Doro olyan Warlock-nótákat is játszik a koncertjein, amelyeket ő, vagyis Rudy írt, Graf így válaszolt: „Egyáltalán nem, hiszen minden ilyen alkalom után pénzt kapok.”

Rudy egyébként a későbbiekben csupán a csapat legelső basszusgitárosával, Thomas Studier-rel állt kapcsolatban, akivel volt egy Bomber nevű csapatuk.

Rudy, 2013-ban

A gitárosról talán a legfrissebb információ, hogy az elmúlt évek valamelyikében létrehozta Joker nevű zenekarát, amellyel két demót is megjelentetett. Ám ez a csapat sem betonalapokra épült. A basszusgitáros kezdetben Tommy Bremke volt, aki később a Holy Mosesbe távozik, ma pedig a Voodoma-val játszik. Az első demó énektémáit Beate Degen és az azóta elhunyt Xaver Drexler (ex-Forced Entry, ex-Gun Barrel, Sunny Skies) osztotta meg egymás között, a második demón azonban már Jörg Reuter vette át tőlük a mikrofont. A dobokon Uli Kusch (ex-Holy Moses, ex-Helloween, ex-Gamma Ray) játszott, akit hamarosan Rainer Schmitz váltott. Ami biztos, hogy a Joker még tavaly januárban is létezett, és a düsseldorfi Galéria 1989-ben adott koncertet.

(Holnap a többiekkel, vagyis Peter Szigeti-vel, Niko Arvanitis-szel, Frank Rittel-lel és Michael Eurich-hal folytatjuk.)

Ugyanaz az év, más hangulat
A szerző: Alby40 publikáció
Az egykori Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-ek képregényfigurája. Néhány évvel ezelőtt magánnyomozó-irodát nyitott, amely reflektorfényből eltűnt rockzenészek felkutatására szakosodott. :-)

1 hozzászólás

  1. Amennyiben nem tévedek, az első Assassin demó producere volt még. A távozására nem 1985 végén került sor?

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*