Peter Szigeti, Niko Arvanitis, Frank Rittel és Michael Eurich (Warlock)

Peter Szigeti napjainkban

PETER SZIGETI

A gitáros a Warlock első három albumán játszott. Utána azonban történt valami, aminek a hatására ő és Frank Rittel is távozott a csapatból. A True as Steel turnéját követően Doro mind több időt töltött a tengerentúlon, a zenekar új menedzserével, Alex Grob-bal, aki amerikai fellépéseket és lemezfelvételt próbált összehozni az együttesnek. Szigeti és a basszusgitáros akkor dobbantottak, amikor rájöttek, hogy az újvilágbeli karrier érdekében mindannyiuknak az Egyesült Államokba kellene költözniük. A helyükre két amerikai muzsikus, a gitáros Tommy Bolan (ex-Armed Forces) és a bőgős Tommy Henriksen került.

Szigeti és Rittel pályája innentől jó időn keresztül együtt haladt tovább. Mindketten játszottak Udo Dirkschneider szólócsapatának 1987-es bemutatkozó albumán, az Animal House-on (amelynek dobosa az egykori Snakebite-ütős, Thomas Franke volt). Innen történt távozásuk után, még ugyanebben az évben megalakították Energy nevű csapatukat, amellyel mindössze két demót adtak ki. Az Energy-ből 1990-91 táján Coracko lett; ezzel a formációval egy nagylemezt jelentettek meg (New Virus Spreads – 1992), majd 1995-ben újabb névváltoztatás következett, azonban a Stonewashed-ban a régi zenésztársak közül már csak Szigetit találjuk. A banda még ugyanebben az évben kiadta debütalbumát (Way of Thorns), majd valamikor ezt követően feloszlott.

Az Energy…
…és a Coracko

Peter közben szerepelt a Velvet Viper első lemezén (Velvet Viper – 1991). A csapatot a Zed Yago feloszlása után, 1990-ben hívta életre Jutta Weinhold, a zenekar énekesnője és idén elhunyt dobosa, Bubi the Schmied. Az együttes három évvel később feloszlott, tavaly viszont (Szigeti nélkül) újraindult.

A Warlock volt gitárosa művészi sokoldalúságáról is tanúbizonyságot tett, amikor – még a ’90-es években – megtervezte az Insania nevű német melodikus power metal csapat logóját, és elkészítette 1995-ös albumuk (One More… One Less) borítóját. Az új évezred elején pedig következett egy újabb nagy egymásra találás: a True as Steel album két gitárosa, Peter Szigeti és Niko Arvanitis 2001-ben ismét együtt pengették hangszereiket a power/speed-ben utazó, ugyancsak német Powergod That’s Metal Lesson I – Bleed for the Gods című lemezének két dalában.

2005-ben, Bochumban ugyancsak mindketten ott voltak a Rock Classic Allstars elnevezésű koncerten, több más híresség, például Axel Rudi Pell (ex-Steeler) társaságában. S hogy munkakapcsolatuk pontosan mikor vált újra folyamatossá, azt nem tudtam kideríteni, mindenesetre a két egykori Warlock-gitáros már évek óta együtt játszik a rock és metal klasszikusokat műsorára tűző Pubcop Coverband-ben.

Pubcop Coverband: a kép bal szélén Szigeti, balról a negyedik Niko Arvanitis

NIKO ARVANITIS

Az 1962-es születésű, görög felmenőkkel rendelkező gitáros 1980-86 között a német Stormwind tagja volt (a Snakebite első feloszlása után, 1982-ben a basszusgitáros Frank Rittel is ide igazolt át; valószínűleg ennek az ismeretségnek köszönhetően kerülhetett később Niko a Warlock-ba). A zenekar valamennyi kiadványán játszott (Taken by Storm – 1984, Warbringer EP – 1985), majd a Warlock tagjaként számára is megadatott a „15 perc hírnév”, pontosabban négy év a reflektorfényben.

A Kocsmarendőrség oszlopos tagja

A zenekar harmadik és negyedik albumán működött közre, majd 1988-ben, a Triumph and Agony turnéját követően, a dobos Michael Eurich-hal együtt távozott a csapatból. A Warlock ezt követően még egy évig létezett, majd „nemes egyszerűséggel” (kényszerűségből) nevet váltott, és átalakult Doro szólócsapatává. A többit, amit még tudok róla, már a Peter Szigetiről szóló részben megírtam.

FRANK RITTEL

Ugyanez a helyzet a basszusgitáros Frank Rittel-lel is, aki pályafutása nagy részét balkezes kollégája harcostársaként töltötte. A bőgős azonban nem volt olyan kitartó, mint a többiek: 2004-ben szögre akasztotta hangszerét, és visszavonult a zeneiparból.

MICHAEL EURICH

Az ebben és az előző cikkben szereplő hangszeresek közül az 1967-es születésű dobos az egyetlen, aki valamennyi Warlock-albumon játszott. Kilépése után szerepelt a The Lenny Mac Dowell Project 1990-es, Lost Paradise Dino Music című lemezén, majd Michael Voss énekessel (ex-Bonfire, ex-Michael Schenker’s Temple of Rock, Mad Max, Phantom V, Wolfpakk stb.) megalakította a Casanova nevű, dallamos hard rock csapatot.

Casanova – fiatalabb kiadásban…
…és érettebb fejjel

A különösen Japánban nagy népszerűségnek örvendő formációnak eddig négy albuma (Casanova – 1991, Heroes – 1999, On Night Stand – 1999, All Beauty Must Die – 2004) látott napvilágot. Eurich-nak ezt követően még egyetlen alkalommal bukkantam a nyomára: a holland Vengeance 2006-os, Back in the Ring című lemezének Rip It Off/Eveline című számában játszott vendégként.

Michael Eurich napjainkban
A szerző: Alby38 publikáció
Az egykori Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-ek képregényfigurája. Néhány évvel ezelőtt magánnyomozó-irodát nyitott, amely reflektorfényből eltűnt rockzenészek felkutatására szakosodott. :-)

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*