Nagaarum: Apples (2018)

A Rattle Inc. heavy metal magazin abban is különleges, hogy többnyire olyan kiadványokról írunk benne, amelyek elnyerték a tetszésünket. Vannak más metal oldalak, sajtótermékek, ahol szinte minden újdonságról ismertetők jelennek meg, de nálunk ez nem jellemző – már csak hely- és időhiány miatt sem. Ha megkeres bennünket egy zenekar a legfrissebb lemezével, benne van a pakliban, hogy a szerkesztőség egyik tagjának sem tetszik a zene, így egy kicsit kínos azt mondani, hogy „Bocs, nem írunk róla, mert senkinél nem talált be.”, annak viszont nem látom értelmét, hogy negatív kritikával illessük az albumot.

Nagaarum is jelentkezett a szerkesztőségünkben legújabb lemezével, és egy kicsit tartottam is attól, hogy nem fog bejönni a zene, és aztán majd mivel indokolom a mellőzést, de szerencsére nem így lett, mert szívesen gépelek az Apples-ről néhány sort ajánlás gyanánt. Már az első pár szám meghallgatása után tudtam, hogy érdemes beleásnom magam a lemezbe, mert színvonalas muzsikát rejt a korong. De őszinte leszek, mert ha mégis érzek olyat, ami nekem nem egészen nyeri el a tetszésemet, említést teszek róla. Szerintem a legtöbb zenész azt várja el, hogy egy „egészséges” kritikával találkozzon, a lemez minden pozitívumát és negatívumát korrektül kihangsúlyozva.

Nem vagyok mélyen benne a magyar underground metal-ban, sőt, azt is mondhatom, hogy alig ismerek együtteseket, pedig érdemes lenne kutakodnom, hiszen most is egy nagyszerű kiadvánnyal ismerkedtem meg. Nagaarum-mal kapcsolatban sajnos egyelőre csak az Apples-ről nyilatkozhatok, mert a korai albumokat még nem hallottam, de ennek ismeretében vissza fogok ásni a múltba.

Tisztázzuk gyorsan az „együttes” összetételét. Az időzőjel nem véletlen, mivel egyszemélyes formációról van szó: a Nagaarum név Tóth Gábort takarja, így gyorsan megkaptuk a választ erre a kérdésre. Ez a téma is megérne egy cikket, konkrétan arról, hogy mitől más egy „rendes” zenekar, és mitől más egy egyemberes projekt – és itt most a szólólemezeket mellőzöm. Mindkét felállásnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Az egyszemélyes zenekar előnye a sokkal szabadabb kreativitás (nem kell zenei és szövegi kompromisszumokat kötni), de az élő fellépések lehetősége leredukálódik. Hátrány lehet még, ha a zenekarvezető úgy gondolja, hogy minden hangszerrel biztos kézzel bánik, de a végeredmény mégsem erről tanúskodik. További nehézség a kiadványokhoz kapcsolódó rengeteg meló, ami egyetlen zenész kezében összpontosul. Ám az egészen biztos, hogy aki ilyenformán alkot, az tudatosan választja ezt az utat.

Nagaarum is ebbe a folyóba lépett, az összes nagylemezen minden hangszert ő játszott fel, és egymaga énekel, a zenén és a szövegeken kívül az albumborítókat is ő készíti, valamint a keverést és a maszterizálást is bevállalja, de erre a lemezre egy kicsit szakított az eddigi hagyományokkal. Korábban magyarul szólaltak meg a szövegek, de most angolra váltott, valamint szerepel Betty V. énekesnő (aki társproducer is), narrátorként Szabó Roland, ami ez idáig szintén nem volt megszokott dolog.

Ha már a munka oroszlánrészét Nagaarum végezte, érdemes úgy végigmenni a lemezen, hogy minden hozzá kapcsolódó részét megvizsgáljuk. Az album borítója egyből nagyon megfogott; amikor az ember meglátja, kapásból arra gondol, hogy ha a zene is felnő mellé, akkor nagyszerű élményben lesz része. És ez így is van, remekül harmonizál a kép és a beltartalom.

Mindig is támogattam azt, hogy a metal zenében legyenek értelmes szövegek (a gagyi sorokat hagyjuk meg más stílusoknak); különösen azokat a konceptlemezeket tartom nagyra, amelyek tartalmas üzenetet közvetítenek. Az Apples is egy olyan mű, amely egy teljes sztorit ölel fel, mégpedig visszamenve az időben, egészen a XVII.-XVIII. századig. Főszereplői Isaac Newton, Robert Hooke és Edmond Halley, az akkori kor nagy tudósai, és egyben egymás vetélytársai. Érdekes felidézése ennek a korszaknak, amelyben a tudomány, a vallás, az eltérő személyiségekből adódó kapcsolatok rejtelmei a központi téma. Akit érdekel részletesebben a történet, itt elolvashatja Nagaarum saját szavaival:

https://rockstation.blog.hu/2018/08/07/nagaarum_apples_646

És most rátérhetünk magára a zenére. Amikor először olvastam a Nagaarum nevet, úgy véltem, hogy black metal-t rejt az együttes zenéje. Ez annyiban igaz, hogy fellelhetők benne ilyen jegyek, de más stílusok is ötvöződnek Nagaarum muzsikájában. Az Apples borítóját vizsgálva már azt gondoltam, hogy ambient, doom metal is benne foglaltatik, ami valóban így is van, de sok egyéb olyan zene is nyomon követhető, amelyek nem tartoznak a könnyen emészthető kategóriába. Rétegzene, amit Nagaarum előad, ami a vájtfülűek számára okozhat örömet. Tény, hogy nem kevés meghallgatás kell ahhoz, hogy az ember befogadja ezt a fajta muzsikát, de megéri időt szánni rá.

Az album hangzásával sincs probléma, arányosan szól minden, még a basszusgitárt is jól lehet hallani. Az évek alatt Nagaarum megtanult egyre magabiztosabban mozogni a stúdióban is.

Jómagam már többször végigjátszottam az albumot, de még nem tartok ott, hogy egészen magába szippantson, viszont elindultam ezen az úton, és végig fogok rajta menni. Nem könnyű menet; aki nem kedveli a fentebb említett stílusokat, inkább ne is próbálkozzon a lemezzel, de feltételezem, hogy Nagaarum korábbi munkái sem tucatzenét rejtenek. Felróhatnám negatívumnak, hogy nehezen adja meg magát az anyag, de ez nem egészen van így, mert az igazán nívós muzsikát sokszor kell meghallgatni ahhoz, hogy kiteljesedjen.

A nagylemezt átjárja a komor, sötét hangulat, de ha az ember jobban odafigyel, más dolgokat is észrevehet. Sokszor inkább merengő, gondolkodásra serkentő kedélyállapot terül szét, ami a lemez legnagyobb erénye. Ha nem tudnám, mi a szövegi koncepciója az Apples-nek, akkor is ezt mondanám, de így a kettő együtt valóban ezt a benyomást kelti. Gyakoriak az ambient-es betétek, időnként lassú és vontatott a zene, és ezek mind-mind az említett érzést erősítik. A gyorsabb, vadabb részek jól illeszkednek ezek közé, mindig az adott dal mondandójához passzítva kerülnek elő a különböző zenei részletek.

Az embernek érdemes éjszaka, fülhallgatóval átadnia magát a muzsikának, úgy jön elő a legjobban a lemez üzenete. Szerintem sikerült egyéni módon megszólaltatni a dalokat, amelyek Nagaarum világát egyértelműen tükrözik.

Nekem eddig az Isaac, a Prism, a New Tone (ebben doromb is van) és az Edmond a kedvencem. Utóbbi szerintem toronymagasan a legjobb nóta, ebben hallható Betty V. Nos, Nagaarum hangjával sincs semmi gond, úgy vélem, jól helyt áll, de Betty V. éneke csodálatos, és emiatt a dal kiemelkedik a többi közül. Nem szeretnék okoskodni, és beleszólni Nagaarum dolgaiba (ez távol áll tőlem), de én még jobban kiaknáznám az énekesnőben rejlő lehetőségeket a következő nagylemezen. Akár arra is kíváncsi lennék, hogy az extrém énektémákkal hogyan bánik a hölgy, nem csak a dallamossal. De ez tényleg csak szívből jövő jó tanács.

Gratulálok Nagaarumnak, minőségi munka az Apples, csak így tovább!

Itt meghallgatható a lemez:

https://ngcprod.bandcamp.com/album/apples

 

A szerző: Zozzie272 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari biztonságtechnikai cégnél anyagfejlesztő-üzemmérnök.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*