Dee Snider: For the Love of Metal (2018)

Az egyik kedvenc énekesem a metal műfaján belül, gyakorlatilag minden jöhet tőle és csapatától, még a népszerű karácsonyi dalok szigorított változatai is (A Twisted Christmas – 2006). Egyedül musicalalbuma (Dee Does Broadway – 2012) meghallgatására nem tudtam rávenni magam.

Nem is az ő teljesítményét mondanám hullámzónak, hanem azon albumok színvonalát, amelyek a közreműködésével láttak napvilágot. Az vitán felül áll, hogy a Twisted Sister 1982 és 1987 között megjelent öt stúdiólemeze jelenti pályafutása csúcsát. Vendégszerepléseit, tribute-albumokon való villanásait is élmény hallgatni, és első szólóanyagán, a 2000-es Never Let the Bastards Wear You Down-on is van néhány emlékezetes pillanat. Ugyanez mondható el a Widowmaker két lemezéről (Blood and Bullets – 1992, Stand by for Pain – 1994), valamint a Desperado 1996-ban, Bloodied but Unbowed címmel napvilágot látott korongjáról is, de azok már messze nem hagytak bennem olyan mély nyomot, mint, mondjuk, a You Can’t Stop Rock ’n’ Roll vagy a Stay Hungry.

Snider-nek már két évvel ezelőtti anyaga, a kissé „poposra” vett We Are the Ones is a fiatalabb generáció kegyeit kereste, ehhez képest most, a For the Love of Metal-hoz a paletta másik végéről választotta a színeket. Ez alkalommal annyira kemény akart lenni, amennyire csak tudott, ami tőle még elfogadható. A zene, amit a lemezen hallunk, modern (hangzású) metal, itt-ott szinte már thrash (thrashcore?): erőteljes riffelés, amihez igazodva az énekes hangja is szigorúbb, és kevésbé dallamos, mint amit tőle megszokhattunk, és talán vártunk.

S bár már elsőre is jólesett az anyag súlyossága, egy ideig éppen ez volt problémám a lemezzel: hiányoltam róla az IGAZI, a Snider-től a Twisted Sister-ben megszokott refréneket. Csak többedik hallgatásra rögzültek bennem az olyan nóták dallamai, mint a Tomorrow’s No Concern, az I am The Hurricane vagy az American Made.

Érdekes módon a kedvenc dalomat nem az album első felében, hanem a vége felé találtam meg: a lemezen kétség kívül a Become the Storm rendelkezik a legnagyívűbb, legfogósabb melódiákkal. Most ott tartok, hogy a napi egyszeri meghallgatásnak köszönhetően egyre jobban teszik az anyag.

Snider és Jamey Jasta

Az énekes koncepciójáról mi sem árulkodik jobban, mint a vele együttműködők névsora. Snider fő inspirátora és konspirátora Jamey Jasta, a Hatebreed énekese volt, aki egyben a lemez producere is lett. Gitáron Mark Morton (Lamb Of God, Burn The Priest), basszusgitáron Charlie Bellmore (Kingdom Of Sorrow), a dobokon pedig a bőgős tesója, Nick Bellmore (Toxic Holocaust, Kingdom Of Sorrow) játszott az albumon. Gitáron, basszusgitáron és a vokálokban Joel Grind (Toxic Holocaust, Tiger Junkies) segítette ki a csapatot, a The Hardest Way című dalban Howard Jones (Light The Torch, ex-Killswitch Engage, ex-Devil You Know), a Dead Hearts (Love Thy Enemy)-ben pedig Alissa White-Gluz (Arch Enemy) énekel duettet a főszereplővel.

Az albumot nyitó Lies Are A Business első fele olyan, mint egy német speed metal nóta, a második pedig egy jó kis középtempós döngölés. Ezt sorban követik a jobbnál jobb szerzemények (lassan azt mondom, slágerek), amelyekben érdekesen vetül egymásra Snider régi karaktere és a jelen kor stílusa, hangzása. A szólók (például az I’m Ready-ben) heavy metalosak, a groove-ok viszont (Running Mazes, Mask) egyértelműen napjaink ízeit kínálják.A lemez egyetlen lírai részt tartalmazó dala az akusztikus gitárral indító Dead Hearts (Love Thy Enemy), amelyben Alissa – ahogy azt tőle az Arch Enemy-n kívül „megszokhattuk” –, lágyan, dallamosan énekel. A korongot záró címadó nóta aztán ismét visszadurvul – csak hogy tudjuk, hol vagyunk. 🙂

Egy biztos, Snider nem nosztalgiázni akart ezzel az albummal. Hogy aztán utat talál-e vele a régi rajongókhoz, akik talán mást vártak tőle, és a potenciális új hallgatókhoz, akiknek az 1955-ös születésű énekesnél egy generációval fiatalabb idoljaik vannak, nem tudom. Nálam soha nem kerül a Twisted-lemezekkel egy polcra, nem is az a műfaj, de a mester ’90-es években készült albumai mellé simán odatehető. Sőt!

A szerző: Coly583 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*