Bobby és Ron Jarzombek

Számos testvérpárt ismerünk a hard rock/heavy metal világából (veletek együtt annak idején össze is gyűjtöttük a legismertebb negyven-ötvenet). Közülük többen is ugyanazt a csapatot erősítik/erősítették, gondolok itt az Oliva, az Abbott, a Pepa, a Tardy vagy éppen a Stützer fivérekre. Mások (például az Appice-, a Holzwarth- vagy a Rhoads-testvérek) viszont jórészt külön utakon járva, karrierjüket párhuzamosan építve öregbítették családjuk jó hírnevét.

Ralph, a legidősebb tesó

Utóbbiak közé tartoznak a lengyel felmenőkkel rendelkező, San Antonio-i (Texas, Egyesült Államok) Jarzombek-fivérek is, akik közül az elmúlt több mint három évtizedben szinte kizárólag kettőre, a dobos Bobby-ra és a gitáros Ron-ra hullott a reflektorfény. Kevesen tudják, hogy annak idején bátyjuk, Ralph is együtt kezdte velük a pályát: első (közös) zenekarukban, a Happy Kitties-ben ő volt a billentyűs. A csapat csupán egyetlen demót jelentetett meg (1985-ben), ezt követően Ralph civil foglalkozást választott, ám a zeneiparnak nem fordított teljesen hátat, ugyanis jelenleg az RBC Music-nál dolgozik.

Bobby Jarzombek

Az 1963-ban született, középső fiútestvért Robert Alan Jarzombek néven anyakönyvezték. Első dobfelszerelését tízéves korában, karácsonyi ajándékként kapta az édesanyjától. A már említett családi jammeléseket követően, első komolyabb csapata a kultikus Juggernaut volt, amelynek 1986-os bemutatkozó albumán, a Baptism Under Fire-ön és az egy évvel későbbi Trouble Within-en is az ő játéka hallható.

Juggernaut

Bobby 1987-ben csatlakozott az akkor már jó nevű Riot-hoz (ma Riot V), akikkel összesen hat stúdió- és jó néhány koncertlemezt készített, kezdve a Thundersteel-től (1988) egészen az Immortal Soul-ig (2011). Három szakaszban összesen 16 évet töltött a zenekar kötelékében.

Riot

1993-ban öccsével, Ron-nal és a Riot basszusgitárosával, Pete Perez-zel megalakították Spastic Ink nevű csapatukat, amelyben Frank Zappa-s humorral átitatott, jórészt instrumentális, technikás progresszív metalt játszottak. A formáció – 2004-es feloszlásáig – két nagylemezt adott a világnak: az Ink Complete-et (1997) és az Ink Compatible-t (2004).

Spastic Ink

1999-ben Rob Halford kérte fel, hogy csatlakozzon éppen formálódó szólócsapatához. A felek annyira elégedettek voltak egymással, hogy végül valamennyi (szám szerint négy) Halford-lemez dobtémáit Jarzombek ütötte fel.

Bobby az új évezred elején olyan előadókkal játszott együtt, mint John West (Earth Maker – 2002), az Iced Earth, Rob Rock (Live in Japan – 2004, Holy Hell – 2005), illetve a Demons & Wizards (Touched by the Crimson King – 2005). Ugyancsak 2005-ben aztán hosszabb távra is elkötelezte magát, ráadásul egyből kétfelé: egyrészt a Skid Row egykori énekese, Sebastian Bach kérte fel turnédobosnak, ám ez a munkakapcsolat hamarosan folyamatossá vált, és egészen a tavalyi esztendőig tartott. Bobby ez idő alatt három Bach-albumon hagyta ott a kézjegyét (Angel Down – 2007, Kicking & Screaming – 2011, Give ‘Em Hell – 2014).

Sebastian Bach csapatában

Másrészt, azóta is tagja a power/thrash-t játszó Painmuseum-nak, amelynek soraiban azt a Metal Mike Chlasciak-ot is ott találjuk, akivel Bobby már Halford, Bach és West csapatában is együtt játszott. Érdekes, hogy bár a csapat – egy rövidebb szünetet leszámítva – több mint másfél évtizede létezik, lendületükből eddig mindössze egy nagylemezre (Metal for Life – 2004) és egy EP-re (You Have the Right to Remain Violent – 2006) futotta.

A Painmuseum soraiban

Jarzombek-et ma a legtöbben valószínűleg a Fates Warning-ból ismerik: a dobos 2007 óta tagja a csapatnak, a két utolsó stúdióanyagon, valamint a most nyáron megjelenő koncertlemezen élvezhetjük játékát. Azon persze már meg sem kell lepődnünk, hogy a gitáros Jim Matheos és az egykori FW-énekes, John Arch közös anyagán, a 2011-es Sympathetic Resonance-en is ő püföli a bőröket.

A Fates Warning ütőseként

Egy évvel korábban a Dream Theater menedzsmentje elsőként őt kereste meg, hogy üljön be a távozó Mike Portnoy helyére. Bobby udvariasan nemet mondott a felkérésre. Ugyanakkor az utóbbi évtizedben – vendégmuzsikusként – számos csapat produkciójához adta a nevét. A legnevesebbek ezek közül Rob Rock (Garden of Chaos – 2007), Tim „Ripper” Owens (Play My Game – 2009), Blaze Bayley (vele 2015 óta koncerteken lépett fel), illetve a tesó, Ron Jarzombek (PHHHP! Plus – 2009) voltak.

Ron Jarzombek

Az 1964-es születésű öcs, Ronald John Jarzombek bő egy évvel fiatalabb dobos bátyjánál, mégis ő volt az, aki már a Happy Kitties-féle közös muzsikálás előtt begyűjtötte első komolyabb skalpját. 1983-84 között az S. A. Slayer (amely nem tévesztendő össze Kerry King-ék Slayer-ével) gitárosa volt. Érdekesség, hogy a csapat 1984-ben feloszlott, s egyetlen nagylemezük, a Ron közreműködésével készült Go for the Throat csak négy évvel később látott napvilágot.

Az S. A. Slayer gitárosaként

Aztán jött a nagy dobás: Ron 1987-ben csatlakozott a progresszív/technikás thrasht játszó Watchtower-hez. A bemutatkozó albumról ugyan lemaradt, de a kultikus Control and Resistance-en (1989) ő is a Nagy Négyes tagja volt. A csapat első korszakának – 1990-ben – az ő kézsérülése és Alan Tecchio távozása vetett véget, a kilenc évvel későbbi újjáalakulás óta azonban ő is folyamatosan ott van az Őrtoronyban. Tavalyelőtt – 27 év kihagyást követően – az együttes végre új anyaggal, a Concepts of Math: Book One EP-vel jelentkezett.

A nagy dobás: Watchtower

Első Watchtower-es évében, a csapatjátékkal párhuzamosan Ron szólókarrierjét is elindította – igaz, első ilyen albuma csak az évezred végén jelent meg (PHHHP! – 1998). A címke ugyanaz (tech. prog. metal), a különbség annyi, hogy saját albumain instrumentális szerzemények hallhatók, amelyeket a muzsikus egymaga írt és játszott fel (miközben a kreditlistán vicces nevű, fiktív zenésztársak szerepelnek). Kivételt ez alól csak a fentebb (Bobby-nál) már említett, 2009-es PHHHP! Plus jelentett, amelyen a báty mellett az egykori Watchtower-vokalista, Tecchio is vendégszerepelt.

Az ifjabb Jarzombek 2000-ben létrehozta saját kiadóját, az Eclectic Electric-et, amelyen keresztül elsősorban szólóanyagait jelenteti meg. 2004-ben az egykori Cannibal Corpse-basszusgitáros Alex Webster-rel és a számos kemény hangvételű csapatban megfordult Hannes Grossmann dobossal megalapította a Blotted Science nevű, progresszív metalt játszó formációt. A trió 2007-ben a The Machinations of Dementia nagylemezzel, 2011-ben pedig a The Animation of Entomology EP-vel jelentkezett.

Blotted Science

Esetében is hosszan sorolhatnánk azokat az előadókat, akikkel stúdióban vagy színpadon együtt játszott. 2007-ben például együtt turnézott az ex-Megadeth gitáros Marty Friedman szólócsapatával, közös produkciójuknak az Exhibit A: Live in Europe koncertalbum állított emléket. Muzsikált a szupergroupként is aposztrofálható Gordian Knot 1999-as bemutatkozó lemezén, és a Nevermore/Arch Enemy-gitáros Jeff Loomis 2008-as szólóalbumán, a Zero Order Phase-en is lenyomott egy gitárszólót.

Marty Friedman-nal

Ron Jarzombek, akit az egyik legnagyobb hatású progresszív metal gitárosnak, a technikás metal Keresztapjának tartanak, ma is szülővárosában, San Antonio-ban él, ahol gitározást oktat és egy helyi Rush-tribute bandában, az Exit Stage Left-ben játszik, maradék szabadidejében pedig animációs filmekhez komponál filmzenéket.

A szerző: Coly626 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*