Aggressive: Predators’ Arrival (2011)

Amikor távoli kontinenseken keresünk új kedvenceket magunknak, vajon mi számít erénynek: ha az így felfedezett csapatok ugyanolyan stílusban és színvonalon nyomják a metalt, mint a műfaj legnagyobbjai, vagy ha egyedi a megszólalásuk, és új hangzásokkal színesítik muzsikájukat?

A kolumbiai Aggressive az előbbi csoportba tartozik: bevallottan is a Bay Area-i thrash vonalat követik, példaképeikként pedig olyan (nem feltétlenül kaliforniai) együtteseket neveznek meg, mint az Anthrax, az Exodus, a Tankard, az Anvil, az Annihilator és hasonlók. Mindezt az általuk játszott muzsika is igazolja, de erről később.

A zenekar 2006-ban alakult, és jelenleg is létezik, bár nem mondhatnánk, hogy elkapkodják a karrierépítést. Első demójuk, a Despoiled 2007-ben látott napvilágot; ezt követte 2010-ben a Brainless State EP, majd egy évvel később bemutatkozó (és mindmáig egyetlen) nagylemezük, a Predators’ Arrival is megjelent. Legutóbb pedig egy újabb demót adtak ki, ez volt a 2014-es Introduction to Dystopia.

A csapatot jelenleg Schneider Quebrada énekes, Luis Calderón és Robinson Sierra gitárosok, Felipe Grajales basszusgitáros és a Nicolas Betancur dobos alkotja. Haladásukat valószínűleg a gyakori tagcserék is nehezítették. A debütalbumon például a mostaniak közül csupán az énekes Quebrada és a szólógitáros Calderón játszott; társaik ott Yeison Gonzalez ritmusgitáros, Andrés Felipe bőgős és Juan „Chamo” Hurtado ütőhangszeres voltak.

Azért is említem az akkori felállást, mert eddig csupán a Predators’ Arrival-t volt alkalmam megismerni, így most arról fogok néhány dicsérő szót ejteni. Kezdem az egyetlen negatívummal – ami egyben az anyag erénye is: mintha csak az észak-amerikai nagyok albumait hallanánk. Bár ez az anyag nem a technikázásról szól, a fiúk magabiztosan riffelnek, a dalokba több (az intrót követő Of Exploiter and Proletarian-ba kimondottan sok) témát belepakolnak, jók a basszuskiállások, és a nóták több mint felében egy-egy fogós gitár-dallammenet is helyet kapott.

Quebrada (művésznevén Schneider Aggressive) magas hangú kántálását hallva azonnal Sean Killian (Vio-lence) és John Connelly (Nuclear Assault) neve ugrott be, sőt itt-ott hardcore-osan hadarva adja elő a szociális és társadalmi témákat boncolgató dalszövegeket.

Összetettsége miatt a már említett nyitónótát (Of Exploiter…), az emlékezetes, dallamos gitártémák okán pedig a Corrosive Entertainment, az Unbalanced Architect és a Predators’ Arrival című szerzeményeket emelném ki, amelyektől egyértelműen a lemez első fele az erősebb. Ugyanakkor a nyolcszámos, 40 perces album összességében is meggyőző; semmivel nem gyengébb, mint, mondjuk, egy észak-amerikai, második vonalbeli zenekar anyaga. Thrasher-eknek erősen ajánlom, én pedig kíváncsian várom a folytatást.

A szerző: Coly585 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*