A legjobb Motörhead lemez (Kiss of Death – 2006)

Mint ahogy azt már más cikkeinkben számtalan alkalommal megállapítottuk, egy együttes legjobb lemezének megítélése meglehetősen szuverén, egyénenként változó dolog. Jó példa erre szavazós játékunk is, ahol néha egy banda hat-nyolc lemeze is bekerül a szavazók által leadott kedvencek közé. És sok esetben a három dobogós album között is csak néhány pont különbség dönt. Különösképpen igaz ez egy olyan gazdag életművet magáénak tudó csapatnál, mint a Motörhead. 23 sorlemez, jó pár EP, koncert-, illetve válogatáslemez őrzi Lemmy-ék munkásságát.

Önmagamat nem sorolom a csapat nagy rajongói közé, de zenéjüknek a heavy metal-on belül betöltött meghatározó szerepét sohasem vitattam. Ismertebb számaik (Ace of Spades, Bomber, Overkill, Iron Fist, Killed by Death) kezdő metalos éveim nagy kedvencei voltak, és még ma is azok. Viszont komplett lemezeiket – egy-két kivétellel – hosszú ideig nem hallgattam végig. Orgasmatron című számukat például a Sepultura ’91-es Under Siege DVD-jén láttam, hallottam először. (Óriási nóta!) Szóval mindig szeretett, de nem körülrajongott banda volt nálam a Motörhead.

Aztán amikor 2006-ban meghallottam a Kiss of Death-t, totál telibe találtak Lemmy-ék a lemezen hallható számaikkal. Egyből olyan „Azt a kurva…!!!” érzésem lett tőle. Ennek az albumnak, mondhatni, azóta is fanatikus rajongója vagyok. Nekem ezen csúcsosodik ki az egész Motörhead-életmű. Ha valaki veszi a fáradságot, és összehasonlítja ennek az albumnak a hangzását más lemezeik megszólalásával, a végeredmény egyértelmű: a Kiss of Death ezen a téren is kenterbe veri a társait, legyen szó az ez előtti vagy az ezt követő korongokról. Ezzel nem leszólni akarom a többi albumot (hiszen többé-kevésbé azok is jól szólnak), hanem ezt a lemezt magasztalom. Nagyon erős, olyan igazi „goromba metal”-os a hangzása.

Egy rövid „gitárnyígatás” után egyből berobban a lemez első száma, a Sucker, ami egy jófajta, Motörhead-esen speed metalos pofán baszás! Itt, kérem, nincs semmi túlbonyolítva, egy fasza riffre énekelt verze, egy elsőre is megjegyezhető refrén, középen egy kis gitárszóló, és kész is a tökéletes lemeznyitó szám. A következő One Night Stand egy rock ’n’ roll alapokra épülő, míg az ezután jövő Devil I Know egy heavy-sebb, középtempós szerzemény. Egymást követik a jobbnál jobb számok. Mivel ezt az albumot a legjobb Motörhead-anyagnak tartom, magától értetődő, hogy minden rajta lévő dal tetszik. Ha mégis ki kell emelnem néhányat, akkor a nyitó Sucker, a Trigger, az Under the Gun, a Living in the Past (a Metallica No Remorse-ára hasonlító kezdő riffjével), a Be My Baby és a Kingdom of the Worm (többször ismétlődő, teljesen sajátos zúzásával) jut eszembe.

Mikkey Dee, Lemmy és Phil Campbell

És van még egy dal a lemezen, amely számomra teljesen meglepő és egyben lenyűgöző volt: a God Was Never on Your Side című, lírai hangulatú, csodálatos szerzemény. Első hallgatáskor csak néztem ki a fejemből, hogy „Lemmy ilyen dalt is tud írni?”. Azóta persze már utána hallgattam, és tudom, hogy a Motörhead más albumain is előfordulnak ilyen jellegű alkotások. Ez a dal számomra a lemez egyik csúcspontja. Jellegénél fogva még színesebbé, változatosabbá teszi az egész koncepciót. Nagyon kíváncsi lennék a szövegére, valaki igazán meglephetne a fordításával! A cikk végén ott találjátok az angol verziót; előre is köszönöm, ha valaki időt szakít rá.

És végül egy bónuszdalt is meg kell említenem a lemezzel kapcsolatban. A Kiss of Death bizonyos kiadásain ugyanis szerepel a Metallica Whiplash című számának feldolgozása. Tökéletes választás volt Lemmy-éktől ez a dal. Mivel, mint már említettem, ez egy erőteljes, mondhatni, metalos hangzású album, így mi is lehetne ennél méltóbb bónusz nóta? Zseniális!!!

Felhívnám a figyelmet az impozáns CD-borítóra, amin természetesen a már jól ismert Snaggletooth (Csorbafog) fej található, akit csak a Maiden Eddie-je előz meg népszerűségben. (Ez is egy jó kis tetkóminta.) Mivel sajnos egy már nem létező bandáról beszélünk, végezetül mit is mondhatnék… Talán amit a csapat dobosa, Mikkey Dee mondott Lemmy halála után: „Hallgassatok jó hangosan MOTÖRHEAD-et!!!” Akkor hát hangerőt csutkára, és hadd szóljon!!!

God Was Never On Your Side

If the stars fall down on me
And the sun refuse to shine
Then may the shackles be undone,
And all the old words, cease to rhyme.
If the skies, turn into stone,
It will matter not at all,
For there is no heaven in the sky,
Hell does not wait for our downfall,

Let the voice of reason shine,
Let the pious vanish for all times,
God’s face is, hidden, all unseen,
You can’t ask him what it all means
He was never on your side,
God was never on your side
Let right or wrong, alone decide,
God was never on your side.

See the ten thousand ministries,
See the holy righteous dogs,
They claim to heal
but all they do is steal,
Abuse your faith, cheat & rob.
If god is wise, why is he still,
When these false prophets
call him friends,
Why is he silent, is he blind,
Are we abandoned in the end?

Let the sword of reason shine,
Let us be free of prayer & shrine
God’s face is hidden, turned away
He never has a word to say
He was never on your side
God was never on your side
Let right or wrong, alone decide,
God was never on your side.
(No, No, No)

He was never on your side,
God was never on your side
Never, Never, Never, Never,
Never on your side [x2]
God was never on your side,
Never on your side.

A szerző: Sipy22 publikáció
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*