Oliver és Alex Holzwarth

Szerte a világban – Brazíliától Magyarországig, Hollandiától Új-Zélandig – számtalan olyan történetet ismerünk, amikor egy testvérpár idősebbik tagja, miután elkezdett zenélni, e szenvedélyével öccsét is megfertőzte, majd felnőve – akár külön, akár egy csapatban játszva – mindketten világhírnévre tettek szert.

Ha ugyanazt a hangszert választották (Amott bratyók, Appice fivérek), elméletben egymás riválisaivá váltak, ha különbözőt (Cavalera, Abbott, Oliva testvérek) azzal gyakorlatilag már össze is hoztak egy fél zenekart. Utóbbi történt a német Holzwarth családban is, ahol az egyik fiú, Oliver basszusgitárosként, míg a másik, Alex dobosként bizonyította tehetségét az elmúlt három évtizedben.

A SIEGES EVEN ÉS BÚVÓPATAKJAI

Kettejük közül Oliver az idősebb, igaz, csupán egy évvel: ő 1967, míg öccse 1968 októberében született. Így aztán, nem meglepő módon a bőgős báty vetette bele magát hamarabb a rock and roll körforgásába: 1982-ben Markus Steffen gitárossal megalakították kétszemélyes, Sodom nevű zenekarukat, amelyet három évvel később kereszteltek át Sieges Even-re. Ebben a formációban már a fiatalabb Holzwarth gyereknek is bérelt helye volt, olyannyira, hogy bátyja és ő maradt végig stabil tagja a formációnak. (Dávid Laci itt méltatta Lifecycle című lemezüket.)

Sieges Even

Érdekes, hogy a progresszív thrasht játszó trió közös ténykedése alatt többször is nevet váltott. A Sieges Even elvileg 1997-ben feloszlott, majd az említett három zenész az Angra énekesével, Andre Matos-sal 1999-ben életre hívta a Looking-Glass-Self nevű együttest, amely egy évvel később megjelentetett egy négyszámos demót, Equinox címmel (az utolsó dal címe, jegyezzük meg, The Val’Paraiso Dreaming). A kontinenseken átívelő kapcsolat azonban már jóval korábban kialakult, ugyanis az Angra 1993-as Angels Cry albumát nem más dobolta fel, mint Alex Holzwarth.

Amikor a brazil vokalista és a német hármak útja 2002-ben elvált egymástól, Holzwarth-ék bevették negyediknek a holland énekes Arno Menses-t, és nevüket Val’Paraiso-ra változtatták. Ez a banda ugyancsak egy demót adott a világnak, a 2003-as Footprints of Angels-t, majd még ugyanabban évben ismét Sieges Even lett belőlük, és ezen a néven – továbbra is Menses-szel a mikrofon mögött – további két stúdióalbumot és egy koncertlemezt jelentettek meg, majd 2008-ban végleg feloszlottak.

A tesók útja innen a Paradoxba vezetett, mindketten játszottak a germán power/thrash csapat 2000-es Collision Course albumán, és ezt követően még további két évig maradtak Charly Steinhauer mellett. Holzwarth-ék nagyjából ekkortájt kezdtek keresett sessionmuzsikusok lenni, ami azt is jelentette, hogy útjaik innentől jórészt külön futottak, és csak időnként keresztezték egymást.

A Paradox 1999-ben

BLIND GUARDIAN ÉS RHAPSODY OF FIRE

Oliver 1997-től a színpadon, 1998-tól pedig már a stúdióban is együtt muzsikált a Blind Guardian tagjaival (Alex Holzwarth-ot 2002-ban és 2003-ban foglalkoztatta a csapat koncertmuzsikusként, vagyis ekkor szintén egymást erősítette a basszusgitáros-dobos testvérpár.) A bőgős és a BG kapcsolata csaknem másfél évtizeden át mondható szorosnak, rendszeresnek; a bőgős ez idő alatt Hansi Kürsch-ék négy sorlemezén is pengetett. Közben pedig, az ezredforduló utáni első évtizedben olyan előadókat kísért el turnéra, mint a Demons & Wizards, a Chinchilla, Tarja és a Leaves’ Eyes.

Alex 2000-ben csatlakozott az olasz Rhapsody-hoz (később Rhapsody Of Fire), ám érdekes módon (valószínűleg jogi okokból kifolyólag) az első három stúdióalbumot még inkognitóban, Thunderforce művésznéven dobolta felt, és csak a 2004 Symphony of Enchanted Lands II-től kezdve szerepel eredeti nevén a stáblistán. Végül egészen 2016-ig maradt a csapat tagja, ám közben tett egy rövid, ám annál pikánsabb kitérőt. A zenekarból 2011-ben távozó Luca Turilli-nak is igent mondott, amikor az a segítségét kérte, és miközben a Rhapsody Of Fire-nak is tagja maradt, a gitáros új csapata, a Luca Turilli’s Rhapsody debütalbumát, a 2012-es Ascending to Infinity-t is feldobolta. (Ja, és természetesen a Rhapsody jelenleg is zajló, „újjáalakuló”/búcsúturnéján is ő püföli a bőröket.)

Alex a Rhapsody of Fire-ban…
…és a Rhapsody Luca Turilli-féle reunion-csapatában

(Oliver az új évezredben többek között itt, a Rhapsody Of Fire 2013-as Dark Wings of Steel című albumán és az ugyanebben az évben kiadott Live: From Chaos to Eternity koncertlemezen játszott együtt az öccsével.)

KÜLÖN…

Alex 2001-től kezdett együtt dolgozni az Avantasia metal operát megálmodó Tobias Sammet-tel; az első két albumot teljes egészében ő dobolta fel, a 2010-es The Wicked Symphony és Angel of Babylon albumokon pedig néhány dalban hallhatjuk a játékát.

A dobos 2004-2010 között egy hasonló projektben is részt vett: a görög Dol Ammad progresszív, elektronikus zenei hatásokkal elegy szimfonikus rockoperát ad elő számos énekes és egy alap-metálzenekar (két gitáros, bőgős, dobos) segítségével. A legnagyobb név közülük egyértelműen Holzwarth, aki a formáció első két albumán és egy EP-jén játszik.

Alex 2013-ban feldobolta a Timo Tolkki’s Avalon bemutatkozó albumát, a számos nagynevű hangszerest és vokalistát felvonultató The Land of New Hope-ot. Az elmúlt három esztendőben pedig egy nemzetközi power metal szupergroup-ot, a Serious Black sorait erősítette jelenlétével, és játszott a zenekar 2016-os Mirrorworld, valamint egy évvel későbbi Magic albumán.

Serious Black

A sors keze, hogy az ifjabb Holzwarth azt a Thomen Stauch-ot (ex-Blind Guardian) váltotta ezen a poszton, akivel bátyja, Oliver még 2005-ben létrehozta a Coldseed nevű együttest, és akivel együtt jegyzi a csapat egyetlen, 2006-os, Completion Makes the Tragedy című albumát.

A bőgős 2009-ben, rövid időre csatlakozott egy brit melodikus power metal zenekarhoz, a Power Quest-hez, ám balszerencséjére a banda 2008 és 2011 között semmilyen hanghordozót nem jelentetett meg.

Coldseed

…ÉS EGYÜTT

Végezetül hadd említsek meg négy olyan formációt, amelyben a testvérek közösen szerepeltek/szerepelnek! Holzwarth-ék 2009-ben hozták létre Uwe Lulis gitárossal (ex-Grave Digger, Rebellion, jelenleg Accept) a Brutal Godz nevű szupergroup-ot, amely aztán az elkövetkező években jó néhány frontembert elfogyasztott, többek között Ronny Munroe-t (ex-Metal Church). 2011-ben egy régi ismerősük, a Paradox-főnök Charly Steinhauer lett a csapat énekese, akkor álltak neki bemutatkozó albumuk, az Echoes of the Dead felvételeinek, ám azóta sem a zenekarnak, sem ennek a lemeznek nem leltem nyomát. Megjelent-e egyáltalán? És ők léteznek-e még?

A Pergana egy Paraguay-i, gót metalt játszó együttes, a frontjukon korábban Liliana Diaz, jelenleg Angela Aquino énekesnővel. A bandának három hanghordozója jelent meg, Oliver és Alex a 2010-es Frozen Heart single-n és az egy évvel későbbi The Mirror of Silence EP-n játszik, a 2015-ös The Visit EP-nek pedig egyetlen dalában vendégszerepel.

Ugyancsak Paraguay-ban működik a 2015-ben alakult, szimfonikus metalban utazó Abracadabra. Első és egyetlen nagyobb lélegzetű anyaguk, a hétszámos Samhain Midnight EP (2016), a ritmusszekciót ezen a korongon is a Holzwarth fivérek alkotják.

Újra együtt: a Tragul soraiban

A legfrissebb hír pedig, hogy tavaly decemberben –ismét csak a billentyűs Adrian Benegas (Pergana, Abracadabra) kezdeményezésére – létrejött a szimfonikus power metalt játszó Tragul, a frontján Zuberoa Aznarez énekesnővel, a ritmusszekcióban pedig Oliver-rel és Alex-szel. (Mi lett vajon az említett másik két zenekarral?)

A címszereplők nyitottságát, aktivitását látva biztosak lehetünk abban, hogy az elkövetkező években is számos produkciót hallhatunk még az ő közreműködésükkel.

Alex és Oliver Franz Herde-vel, a Sieges Even legelső énekesével
About Coly836 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*