Oliver és Alex Holzwarth

Szerte a világban – Brazíliától Magyarországig, Hollandiától Új-Zélandig – számtalan olyan történetet ismerünk, amikor egy testvérpár idősebbik tagja, miután elkezdett zenélni, e szenvedélyével öccsét is megfertőzte, majd felnőve – akár külön, akár egy csapatban játszva – mindketten világhírnévre tettek szert.

Ha ugyanazt a hangszert választották (Amott bratyók, Appice fivérek), elméletben egymás riválisaivá váltak, ha különbözőt (Cavalera, Abbott, Oliva testvérek) azzal gyakorlatilag már össze is hoztak egy fél zenekart. Utóbbi történt a német Holzwarth családban is, ahol az egyik fiú, Oliver basszusgitárosként, míg a másik, Alex dobosként bizonyította tehetségét az elmúlt három évtizedben.

A SIEGES EVEN ÉS BÚVÓPATAKJAI

Kettejük közül Oliver az idősebb, igaz, csupán egy évvel: ő 1967, míg öccse 1968 októberében született. Így aztán, nem meglepő módon a bőgős báty vetette bele magát hamarabb a rock and roll körforgásába: 1982-ben Markus Steffen gitárossal megalakították kétszemélyes, Sodom nevű zenekarukat, amelyet három évvel később kereszteltek át Sieges Even-re. Ebben a formációban már a fiatalabb Holzwarth gyereknek is bérelt helye volt, olyannyira, hogy bátyja és ő maradt végig stabil tagja a formációnak. (Dávid Laci itt méltatta Lifecycle című lemezüket.)

Sieges Even

Érdekes, hogy a progresszív thrasht játszó trió közös ténykedése alatt többször is nevet váltott. A Sieges Even elvileg 1997-ben feloszlott, majd az említett három zenész az Angra énekesével, Andre Matos-sal 1999-ben életre hívta a Looking-Glass-Self nevű együttest, amely egy évvel később megjelentetett egy négyszámos demót, Equinox címmel (az utolsó dal címe, jegyezzük meg, The Val’Paraiso Dreaming). A kontinenseken átívelő kapcsolat azonban már jóval korábban kialakult, ugyanis az Angra 1993-as Angels Cry albumát nem más dobolta fel, mint Alex Holzwarth.

Amikor a brazil vokalista és a német hármak útja 2002-ben elvált egymástól, Holzwarth-ék bevették negyediknek a holland énekes Arno Menses-t, és nevüket Val’Paraiso-ra változtatták. Ez a banda ugyancsak egy demót adott a világnak, a 2003-as Footprints of Angels-t, majd még ugyanabban évben ismét Sieges Even lett belőlük, és ezen a néven – továbbra is Menses-szel a mikrofon mögött – további két stúdióalbumot és egy koncertlemezt jelentettek meg, majd 2008-ban végleg feloszlottak.

A tesók útja innen a Paradoxba vezetett, mindketten játszottak a germán power/thrash csapat 2000-es Collision Course albumán, és ezt követően még további két évig maradtak Charly Steinhauer mellett. Holzwarth-ék nagyjából ekkortájt kezdtek keresett sessionmuzsikusok lenni, ami azt is jelentette, hogy útjaik innentől jórészt külön futottak, és csak időnként keresztezték egymást.

A Paradox 1999-ben

BLIND GUARDIAN ÉS RHAPSODY OF FIRE

Oliver 1997-től a színpadon, 1998-tól pedig már a stúdióban is együtt muzsikált a Blind Guardian tagjaival (Alex Holzwarth-ot 2002-ban és 2003-ban foglalkoztatta a csapat koncertmuzsikusként, vagyis ekkor szintén egymást erősítette a basszusgitáros-dobos testvérpár.) A bőgős és a BG kapcsolata csaknem másfél évtizeden át mondható szorosnak, rendszeresnek; a bőgős ez idő alatt Hansi Kürsch-ék négy sorlemezén is pengetett. Közben pedig, az ezredforduló utáni első évtizedben olyan előadókat kísért el turnéra, mint a Demons & Wizards, a Chinchilla, Tarja és a Leaves’ Eyes.

Alex 2000-ben csatlakozott az olasz Rhapsody-hoz (később Rhapsody Of Fire), ám érdekes módon (valószínűleg jogi okokból kifolyólag) az első három stúdióalbumot még inkognitóban, Thunderforce művésznéven dobolta felt, és csak a 2004 Symphony of Enchanted Lands II-től kezdve szerepel eredeti nevén a stáblistán. Végül egészen 2016-ig maradt a csapat tagja, ám közben tett egy rövid, ám annál pikánsabb kitérőt. A zenekarból 2011-ben távozó Luca Turilli-nak is igent mondott, amikor az a segítségét kérte, és miközben a Rhapsody Of Fire-nak is tagja maradt, a gitáros új csapata, a Luca Turilli’s Rhapsody debütalbumát, a 2012-es Ascending to Infinity-t is feldobolta. (Ja, és természetesen a Rhapsody jelenleg is zajló, „újjáalakuló”/búcsúturnéján is ő püföli a bőröket.)

Alex a Rhapsody of Fire-ban…
…és a Rhapsody Luca Turilli-féle reunion-csapatában

(Oliver az új évezredben többek között itt, a Rhapsody Of Fire 2013-as Dark Wings of Steel című albumán és az ugyanebben az évben kiadott Live: From Chaos to Eternity koncertlemezen játszott együtt az öccsével.)

KÜLÖN…

Alex 2001-től kezdett együtt dolgozni az Avantasia metal operát megálmodó Tobias Sammet-tel; az első két albumot teljes egészében ő dobolta fel, a 2010-es The Wicked Symphony és Angel of Babylon albumokon pedig néhány dalban hallhatjuk a játékát.

A dobos 2004-2010 között egy hasonló projektben is részt vett: a görög Dol Ammad progresszív, elektronikus zenei hatásokkal elegy szimfonikus rockoperát ad elő számos énekes és egy alap-metálzenekar (két gitáros, bőgős, dobos) segítségével. A legnagyobb név közülük egyértelműen Holzwarth, aki a formáció első két albumán és egy EP-jén játszik.

Alex 2013-ban feldobolta a Timo Tolkki’s Avalon bemutatkozó albumát, a számos nagynevű hangszerest és vokalistát felvonultató The Land of New Hope-ot. Az elmúlt három esztendőben pedig egy nemzetközi power metal szupergroup-ot, a Serious Black sorait erősítette jelenlétével, és játszott a zenekar 2016-os Mirrorworld, valamint egy évvel későbbi Magic albumán.

Serious Black

A sors keze, hogy az ifjabb Holzwarth azt a Thomen Stauch-ot (ex-Blind Guardian) váltotta ezen a poszton, akivel bátyja, Oliver még 2005-ben létrehozta a Coldseed nevű együttest, és akivel együtt jegyzi a csapat egyetlen, 2006-os, Completion Makes the Tragedy című albumát.

A bőgős 2009-ben, rövid időre csatlakozott egy brit melodikus power metal zenekarhoz, a Power Quest-hez, ám balszerencséjére a banda 2008 és 2011 között semmilyen hanghordozót nem jelentetett meg.

Coldseed

…ÉS EGYÜTT

Végezetül hadd említsek meg négy olyan formációt, amelyben a testvérek közösen szerepeltek/szerepelnek! Holzwarth-ék 2009-ben hozták létre Uwe Lulis gitárossal (ex-Grave Digger, Rebellion, jelenleg Accept) a Brutal Godz nevű szupergroup-ot, amely aztán az elkövetkező években jó néhány frontembert elfogyasztott, többek között Ronny Munroe-t (ex-Metal Church). 2011-ben egy régi ismerősük, a Paradox-főnök Charly Steinhauer lett a csapat énekese, akkor álltak neki bemutatkozó albumuk, az Echoes of the Dead felvételeinek, ám azóta sem a zenekarnak, sem ennek a lemeznek nem leltem nyomát. Megjelent-e egyáltalán? És ők léteznek-e még?

A Pergana egy Paraguay-i, gót metalt játszó együttes, a frontjukon korábban Liliana Diaz, jelenleg Angela Aquino énekesnővel. A bandának három hanghordozója jelent meg, Oliver és Alex a 2010-es Frozen Heart single-n és az egy évvel későbbi The Mirror of Silence EP-n játszik, a 2015-ös The Visit EP-nek pedig egyetlen dalában vendégszerepel.

Ugyancsak Paraguay-ban működik a 2015-ben alakult, szimfonikus metalban utazó Abracadabra. Első és egyetlen nagyobb lélegzetű anyaguk, a hétszámos Samhain Midnight EP (2016), a ritmusszekciót ezen a korongon is a Holzwarth fivérek alkotják.

Újra együtt: a Tragul soraiban

A legfrissebb hír pedig, hogy tavaly decemberben –ismét csak a billentyűs Adrian Benegas (Pergana, Abracadabra) kezdeményezésére – létrejött a szimfonikus power metalt játszó Tragul, a frontján Zuberoa Aznarez énekesnővel, a ritmusszekcióban pedig Oliver-rel és Alex-szel. (Mi lett vajon az említett másik két zenekarral?)

A címszereplők nyitottságát, aktivitását látva biztosak lehetünk abban, hogy az elkövetkező években is számos produkciót hallhatunk még az ő közreműködésükkel.

Alex és Oliver Franz Herde-vel, a Sieges Even legelső énekesével
A szerző: Coly515 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*