Immortal: Northern Chaos Gods (2018)

A Dimmu Borgir és a Behemoth idei albuma iránti türelmetlen várakozásom közben majdnem átsiklottam olyan skandináv alapvetések új lemezeinek megjelenésén, mint a Marduk vagy az Immortal. Pedig mindkét együttes méltán nagy hírnévnek örvend a black metal mezőnyben! Ezt a figyelmetlenségemet szeretném némiképp kompenzálni ezzel az ajánlóval.

A Marduk új lemeze sajnos nem gyakorolt rám olyan hatást, hogy cikk formájában is ajánlani tudnám bárkinek. Számomra csalódás volt az új anyaguk, két-három meghallgatás után sem éreztem úgy, hogy jobban bele kellene mélyednem a hallottakba. Nagyon középszerűek és zeneileg önmagukhoz képest is alacsony színvonalúak az új számaik! SAJNOS!

Ezek után egy kissé óvatosabban közelítettem az Immortal fent említett új lemezéhez. Igaz, az album címadó számát már májusban elérhetővé tették (és akkoriban meg is hallgattam), de akkor valahogy nem hatott meg túlzottan. Ellenben most, amikor a komplett albumot elkezdtem hallgatni, a szó szoros értelmében letaglózott. Ahogy lemezkezdésként, minden bevezető nélkül berobban a Northern Chaos Gods pusztító tornádóként magával sodró fő riffje, az minden egyes meghallgatáskor elementáris hat rám. Ekkor már elsőre belém vésődött ez a szám. Csodálkoztam is, hogy korábban miért nem jött át ugyanez az érzés. (Ebből is látszik, hogy nem mindegy, mennyire vagyunk koncentráltak vagy dekoncentráltak, illetve milyen hangulatban találkozunk először egy bizonyos zenével.)

Szóval engem ez a lemez – főleg a nyitószámnak köszönhetően – már elsőre meggyőzött. Ez kérem egy minden sallangtól mentes, ízig-vérig black metal album! Ezzel a lemezzel a norvégok hűek maradtak elsősorban a saját munkásságukhoz, tágabb értelemben véve pedig a még a ’80-as évek közepén, elsősorban a Bathory által lerakott zenei stílus szellemiségéhez. Részemről maximális elismerés ezért a produkcióért! Persze biztos lesznek, akik pont az old scool black metal jellegéért nem fogják szeretni a Northern Chaos-t, de ez számomra mit sem von le a bennem kialakult vélemény értékéből. Mint tudjuk, a metal zenében hatványozottan igaz, hogy nem tetszhet mindenkinek minden új lemez.

Az egyik legérdekesebb dolog számomra az albummal kapcsolatban, hogy eddig a blastbeat dobstílust abszolúte nem kedveltem, és nem is fogom. De az előbb már említett címadó szám bizony ennek az űbergyors ütemnek köszönhetően nyeri el pusztító jellegét. Nagyon passzol ez a gyors dob a gitárriffhez Zseniális! A második, Into Battle Ride című számban például már szerintem sokkal kevésbé illik a blastbeat kattogás a rá játszott, egyébként igencsak fogós riffhez. Szerencsére nem túl hosszú ez a kattogós rész a számban, és feszes középtempók, valamint frankó tördelt ütemek színesítik a dal nagy részét. Nálam ez tétel is telitalálat.

A harmadik szám, a Gates To Blashyrkh egy igazi, Bathory-s, végig középtempóban menetelő, klasszikusnak is nevezhető black metal szerzemény, a felénél egy jól eltalált kiállós résszel. Nagyon jó ez is! A következő, Grim and Dark is egy fénysebességgel indító fekete fémvihar, amit szerencsére viszonylag hamar felvált egy igencsak fülbemászó, klassz középtempós rész. Ez a szám is óriási.

Anélkül, hogy végigelemezném mind a nyolc szerzeményt, nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindegyik tétel minimum jó, tehát 4 pontos szintet ér el nálam. A kicsivel több mint 42 perces össz-játékidő, azt hiszem, teljesen elfogadhatónak mondható. Az utolsó, Mighty Ravendark című szám a maga több mint kilenc percével egy kicsit talán lehetne rövidebb, de ez a dal egy, a Bathory Blood Fire Death-jére hajazó, hosszú, epikus hangulatú szerzemény.

A CD black metalhoz képest elég erős hangzása és főleg a gitársound nekem nagyon tetszik. Bár zeneileg semmi olyat nem nyújt, amelyhez hasonlót ebben a stílusban már korábban nem hallhattunk volna, mégis, a már említett, egy kissé kásás, ám mégis maximálisan élvezhető megszólalásnak és a megjegyezhető riffeknek köszönhetően egy kitűnő, minden tekintetben true black metal albumnak tartom a Norther Chaos Gods-ot. Szerintem minden blackernek legalább egyszer kötelező lenne meghallgatni. Úgyhogy hajrá!

A szerző: Sipy26 publikáció
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*