Vixen, John Diva & The Rockets Of Love – Zeche, Bochum, 2018. június 24.

Aki ezeket a sorokat olvassa, az, gondolom, tudatosan klikkelt erre a linkre, és ismeri ezt az 1980-ban alakult, de 1988-tól ismertté vált női csapatot. A Vixen (Nőstény róka) karrierje a saját magukról elnevezett albummal indult be igazán, amiből egymillió példány talált vásárlóra. Ezt az adatot a mai napig használják promóciós anyagaikban. Manapság nagy számnak hat, de akkoriban nem volt eget rengető dolog. Viszont elegendőnek bizonyult arra, hogy olyan csapatok előtt léphessenek fel, mint a Kiss, a Scorpions, a Deep Purple vagy a Bon Jovi.

A sikeres felállásból csak a gitáros Jan Kuehnemund hiányzik, aki sajnos 2013-ban, 51 évesen, rákban elhunyt. A másik három tag (Janet Gardner énekes, Share Pedersen basszusgitáros és Roxy Petrucci dobos) Britt Lightning gitárossal és egy turnébillentyűs sráccal, Tyson Leslie-vel kiegészülve ismét összeállt, hogy Európában három koncertet adhasson (Belgium, Spanyolország és Németország). Talán ez a ritkaságszámba menő fellépés adott okot arra, hogy a bochumi Zeche szinte teljesen megtelt, ami körülbelül 450 főt jelentett aznap este.

Az előzenekar a John Diva & The Rockets Of Love volt, amire meglepő módon szinte háromnegyedéig megtelt a nézőtér. Koncertprogramjuk legnagyobb részét olyan tribute dalok képezték, mint Alice Cooper Poison-ja, a Guns N` Roses Paradise City-je vagy más hair metal slágerek ebből az érából. A dalokat precízen, feszesen játszották, és a közönség túlnyomó része vevő is volt erre a produkcióra, de nekem feleslegesnek tűnt a programjuk. Egy háromnegyed óra után vége is volt ennek.

Rövid átszerelés után kialudtak a fények a teremben, és felhangzott az intró, mire felharsant az üdvrivalgás. A körülöttem zajló beszélgetéseket hallva kijelenthetem, hogy nemcsak Németország különböző részeiből jöttek rajongók, hanem Belgiumból, Hollandiából és Angliából is, hogy ezt a ritka koncertet a zenekar majdnem teljes első és második lemezes felállásában megnézhessék. Kezdésként az utóbbi albumon található Rev It Up-al indítottak a lányok, és magabiztosan, profi mozgással vették birtokukba a színpadot.

A közönség túlnyomó része tipikus ’80-as évekbeli glam ruhákban, tupírozott hajjal élvezte a show-t. 30 év elteltével érdekes volt ismét látni ezt a fajta megjelenést; mintha egy időgépbe kerültem volna („Back in the 80’s“). 🙂 Főleg ilyen korú – 45-50 év körüli – rajongókból tevődött össze a publikum, de voltak fiatal lányok és srácok is, akik korhűen, ennek a stílusnak megfelelően öltöztek: szűk farmerek western csizmával és színes kendőkkel, kontúrceruzával kihúzott szemek stb.

A koncert gerincét a legsikeresebb első és második lemez dalai képezték: az Edge of a Broken Heart, a How Much Love és a Love Is a Killer, amelyekkel anno a slágerlistákra is felkerültek. Ezek közé szúrták be későbbi dalaikat. A közönség kívülről fújta a nótákat, amin a zenekar meg is volt lepődve. Akadtak nézők, akik 1989-es koncertjegyet nyújtottak a magasba, amit két dal között Janet Gardner énekesnő is felmutatott a színpadon, értékelve a rajongók kitartását és lojalitását.

Vokálharmóniákban gazdag számok, lassú, közép és gyors tempójú dalok váltották egymást, úgyhogy a show egy pillanatig nem volt unalmas, sem zeneileg, sem színpadilag. Le a kalappal a lányok előtt, hogy így bírták a majdnem kétórás bulit, hiszen állandóan mozgásban voltak, és keresték a kontaktust a közönséggel. Volt össznépi énekeltetés és egy tribute dal is („I Don´t Need No Doctor“), amit egykor a W.A.S.P. is feldolgozott Ray Charles-tól, valamint spontán basszus- és gitárszóló is.

A zenekar hálásnak mutatkozott azért, hogy ennyien összejöttünk egy vasárnap este ezen a legendás helyen, ahol annak idején többek között a klasszikus Metal Hammer Roadshow-t forgatták az Anthrax-szel, az Overkill-lel és az Agent Steel-lel, de számos másik csapat is fellépett itt, a Ruhr-vidék szívében. A Vixen ráadásként három számot játszott, ami a közönségnek nyilvánvalóan nem volt elég, ugyanis kórusban további ráadást követeltek, ám mivel a 23 óra utáni „hangoskodásért” nagy bírságot kell fizetniük a rendezvény szervezőinek, így ettől most eltekintettek.

De így is örömteli arccal vonult át a közönség a merch pulthoz, ahol sajnos elég gyér volt a választék, majd ki a buszmegállóba és az autókhoz, ahol búcsúzóul Vixen szólt a hangszórókból az éjszakában.

A szerző: Novák Norbert20 publikáció
Tokajban nőtt fel, 28 éve Németországban él. Korábban a Rock Hard magazinnak dolgozott, most a The-Pit.de oldalra ír rendszeresen cikkeket, ahová fotózik is. Emellett a Rock Times magazinban is publikál. A zenén kívül nyelvészeti területen dolgozik.

1 hozzászólás

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*