Monster Magnet: Powertrip (1998)

Korábban említettem, hogy bár a Dopes to Infinity a kedvenc Monster Magnet-albumom, mégis a Powertrip-et hallgatom a leggyakrabban. Időközben arra is rájöttem, hogy miért. Utóbbi az egyetlen MM-anyag, amelyik CD-n van meg, így ezt a legegyszerűbb elővenni, és betenni a lejátszóba. Ilyen egyszerű. Hozzátenném, ez is remek alkotás, számos emlékezetes nótával, úgyhogy még az is lehet, a sok hallgatás eredményeképpen mára ez vált Dave Wyndorf-éktól az abszolút favoritommá.

És ez nem csak rám igaz: a csapatnak – kereskedelmileg – máig ez a legsikeresebb anyaga, az első olyan korongja, amely aranylemez lett. Bár a csapat addigra már komoly underground státuszt vívott ki magának a kultikus Spine of God-dal és a szintén remek dalokat tartalmazó Dopes…-szal, a Powertrip volt az, amellyel átütötték a mainstream ingerküszöbét. A Monster Magnet közismert, népszerű, hogy azt ne mondjam, divatos banda lett, Space Lord dalukat rongyosra játszották az amerikai zenei adók.

Dave Wyndorf

A New Yersey állambeli Red Bank-ből származó csapat alapítói közül ekkorra már csupán a frontember, Dave Wyndorf maradt meg hírmondónak – illetve még valaki, a reflektorfényből több sorral hátrébb vonulva segítette a zenekar munkáját. Ő nem más, mint Tim Cronin, aki 1989-1990 között volt a banda dobosa-énekese, s aki a Powertrip idején mindenféle kamupozíciókban (Center of the Universe, misinformation, herald of galactus stb.) tette magát nélkülözhetetlenné, s tartozott így a csapat tágabb köréhez.

A kezdetekre nem térnék ki részletesebben, csupán néhány – részben a majdani Powertrip-hez kapcsolódó – érdekességet említenék meg. A banda az első időszakban számos névváltoztatáson ment keresztül. Voltak Dog of Mystery, Airport 75, Triple Bad Acid, King Fuzz (az utóbbi kettő már jelzett valamit a későbbi zenei irányvonalból), mire végül megállapodtak a Monster Magnet-nél – amely kifejezés egy ’60-as évekbeli amerikai gyerekjátékból származik.

Az énekes-gitáros Wyndorf csapatához már a második demót követően, még a debütalbum felvételeit megelőzően csatlakozott Joe Calandra basszusgitáros és Jon Kleiman dobos, nem sokkal később pedig Ed Mundell gitáros is megérkezett. Velük kialakult az a kemény mag, amely aztán egészen az új évezred elejéig együtt maradt. Sőt, a Powertrip megjelenésének évében egy ötödik tag leigazolásával erősítették a Szörnymágnes hangzását és színpadi jelenlétét.

Phil Caivano: ma is a csapat alapembere

A gitáros Phil Caivano nagyon az utolsó pillanatban érkezhetett, mert a lemezen még nem teljes jogú tagként tüntetik fel: a booklet-ben csak a másik négy tag fotói szerepelnek, a neve pedig külön sorban jelenik meg („A Monster Magnet üdvözli a fedélzeten Phil Caivano gitárost”). A sors később úgy hozta, hogy (bár 2005-2008 között más utakon járt) a régiek közül ő az egyetlen, aki ma is Wyndorf mellett van.

Rátérve a Powertrip megírásának körülményeire, a Dopes to Infinity turnéját követően Wyndorf Las Vegas-ba repült, ahol egy, a város határain kívül található hotelben vett ki magának szobát. Ott alkotta meg az album dalait, három héten keresztül minden nap egyet. A lemezre ezek közül 12 nóta került fel (hiszen a Tractor már jó ideje készen volt, az együttes legelső EP-jén is hallható), néhány bónuszdalként kapott helyet a különböző kiadásokon, és nyilván tartalékban is maradt egy-kettő.

A dalok többsége Las Vegas világát idézi meg, meztelen nők tűnnek fel bennük és olyan emberek, akik elvesztették a pénzüket. A See You in Hell-ben viszont Dave egy másik emlékét meséli el: egy alkalommal busszal utazott New York-ból szülővárosába, Red Bank-be, útitársa, egy hippi elárulta neki, hogy a feleségével együtt megölték a csecsemőjüket, akinek testét a New Jersey-i mocsárvidéken rejtették el. Wyndorf sokkos állapotban szállt le a buszról.

Ahol a dalok születnek

A Powertrip a zenekar negyedik stúdióalbuma, amely napra pontosan két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot. A Monster Magnet zenéjét úgy szokták jellemezni, mint amire a space rock első számú képviselője, a Hawkwind, a ’60-as évek végének, ’70-es évek elejének pszichedelikus rockzenekarai – a Blue Oyster Cult, a Captain Beyond, vagy a Sir Lord Baltimore –, illetve a korai Black Sabbath és Deep Purple voltak hatással.

Ezen a lemezen különösen az előbbiek befolyását érzem erősnek: a dalok egy része kifejezetten retró-hangzású és –hangulatú, könnyed, lebegős, egy másik dimenzióban utazó nóta. A Space Lord elején és verze-kíséretében hallható torzítatlan gitár például egy csipetnyi country-s, blues-os, délies ízt ad a dalnak. A Baby Götterdämerung remegő gitárhangja és a mögötte feketéllő üresség is a földtől való elemelkedést segíti.

A 19 Witches hangzása, ritmusa a Tarantino-mozik filmzenéit, az ’50-es, ’60-as évek gitárzenekarait, és a már említett, 1970 körül alkotott pszichedelikus rock csapatokat idézi. Teljesen más hangulatú, mégis ugyanezt a hangulatot árasztja magából a See You in Hell, amelynek gitárhangzása és szintetizátorhangjai is olyan csapatok előtt tisztelegnek, mint a The Doors, a Vanilla Fudge vagy az Iron Butterfly. A Your Lies Become You pedig a lemez lírai nótája, szintén erős retró-fílinggel.

Ám ha csak erről szólna a Powertrip, erős hiányérzetünk lehetne, különösen a csapat korábbi alkotásainak ismeretében. A korongon szerencsére a keményebb megszólalás dominál, s a zúzós nóták egyértelműen metal térfelére tolják át az anyagot.

Remekül indul (be) például az album a Crop Circle-lel: erős alapriff, Hawkwind-os lüktetés, a Wyndorf-éktól megszokott csörgődob és kemény gitárszólók emelik a dal értékét. A Bummer nemcsak erről az albumról, de talán a teljes MM-életműből a kedvenc dalom, benne a legnagyobb riff-fel Wyndorf-éktól, amit képtelenség mozdulatlan nyakkal hallgatni. Persze az előtte-alatta hallható, ellentmondást nem tűrő dobritmus sem semmi. 🙂 A Tractor már-már punk-os nyerseséggel szólal meg, az instrumentális Goliath and the Vampires pedig mintha egy horror-filmzene lenne: kísérteties gitárhangzásával, effektjeivel, sírással, sikoltásokkal igyekszik félelmet kelteni a hallgatóban.

A Powertrip összességében egy változatos, sokszínű, ezáltal élvezetes anyag. Hogy a legjobb-e, azon ízlés-alapon lehet vitatkozni, de hogy a legnépszerűbb anyaga az amerikai csapatnak, az biztos.

A lemez dalai közül a Space Lord jelent meg kislemezen, videoklip rajta kívül Powertrip-hez és a See You In Hell-hez készült. A nóták közül többet is hallhatunk különböző filmek betétdalaként: a Crop Circle az Urban Legend, a See You In Hell a Bride of Chucky, a Powertrip a Soldier, a Space Lord a Talladega Nights: The Ballad of Ricky Bobby, a bónusznóta Big God pedig a The Crow: Salvation című alkotásokban szerepel.

Az album megjelenését követően az együttes többek között az Aerosmith-szel, a Metallica-val, Rob Zombie-val, a Hole-lal és a Marilyn Manson-nal turnézott. Majd 2000-ben jött az újabb album, a God Says No, amellyel már nem tudták megismételni az előző anyag sikerét. Talán emiatt, talán más okokból Calandra és Kleiman távozott a csapatból. A helyükre a bőgős Jim Baglino és a dobos Michael Wildwood érkezett; a 2004-es Monolithic Baby! már velük készült.

A Monster Magnet azóta több hullámvölgyet (köztük Wyndorf 2006-os gyógyszer-túladagolását, Caivano, majd Mundell távozását) is túlélt, s ha régi fénye meg is kopott valamennyire, idei albumára kifejezetten büszke lehet. Ahogy a ma jubiláló Powertrip-re is.

A szerző: Coly565 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*