Demon Incarnate: Key of Solomon (2018)

Könnyű úgy új kedvencet avatni, hogy valaki, akinek az ízlésében megbízol, ajánl egy neki tetsző bandát vagy albumot, te meghallgatod, és elismerően rábólintasz. Több időt és türelmet igényel, ha magányos felfedezőként te magad vágsz csapást a dzsungelben, és akadsz rá végül a vágyott kincsekre. Ugyanakkor kívánom mindenkinek azt a pillanatot, amikor a sokadik nem annyira izgalmas anyag után végre felcsendül az a zene, amiért útnak indultál.

Az utóbbi időben több ilyen élményem is volt, és az egyik legfrissebbet a saarbrückeni Demon Incarnate-nek köszönhetem. A csapat csak székhelyét tekintve német, több nemzet fiai és leánya alkotják. A mikrofon mögött Lisa Healy áll, akinek erőteljes és karakteres alt hangja az első perctől kezdve megbabonázott.

A zenekart rajta kívül a gitáros Jan „Devil Jay” Paul, a bőgős Phil Gandner és a dobos Tobias Schmidt alkotja. Ez a felállás 2012 óta van így együtt, maga a csapat két évvel korábban alakult. Muzsikájukat ők maguk riff-centrikus rockzeneként aposztrofálják, míg a lexikonok a heavy/doom/stoner polcra helyezik őket. A Candlemass–The Doomsday Kingdom–Avatarium által képviselt vonalon mozognak, amit időnként némi Trouble-s zakatolással sűrítenek. Lisa orgánuma kapcsán pedig olyan együttesek kínálkoznak párhuzamként, mint a Blood Ceremony, a Jex Thoth, vagy a Devil’s Blood.

A zenekar nevével azonos című bemutatkozó albumukat négy demót követően, 2015-ben jelentették meg. Ezt egy évvel később az ugyancsak kiválóan sikerült, hatszámos Darvaza EP követte, most pedig végre a folytatás is megérkezett.

A zenét Lisa dallamai uralják, ilyen szempontból legalább a dalok felét kiemelkedőnek minősíthetném, de időnként egy-egy emlékezetes riff, váltás is felbukkan, az anyag keménysége pedig a már említett csapatok szintjén mozog. Kedvenceimként az In Vessels, a Taming the East, a The Seed, a Key of Solomon és a Pillars of Sand című nótákat említeném, ezek közül is talán az utóbbi viszi el a pálmát.

Jó jelnek gondolom, ha egy lemezt végighallgatva az embernek hiányérzete támad („Csak ennyi?”), és szívesen folytatná még a közös utazást. A 36 és fél perces trip-et követően én is így éreztem. Ami jó ideig zavart, hogy az új albumot nem tartottam olyan jónak, mint elődeit, de mára ez is a múlté. Nagyon bejön a Demon Incarnate muzsikája, valamennyi anyagát ajánlom!

A zenészekkel készített interjút pedig angolul hétfőn, magyarul kedden olvashatjátok az oldalon.

A szerző: Coly626 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

2 Trackbacks / Pingbacks

  1. The Children of Black Sabbath and The Obsessed – Rattle Inc.
  2. A Black Sabbath és a The Obsessed gyermekei – Rattle Inc.

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*