A Black Sabbath és a The Obsessed gyermekei

Lisa Healey-t és Jan Paul-t a Demon Incarnate-ről faggatom

Legfrissebb albuma, az idei Key of Solomon ismertetőjében (itt) már bemutattam a heavy/doom-t játszó saarbrückeni csapatot. Lisa Healey énekes és Jan Paul gitáros most arról mesélnek, hogyan indult annak idején a Demon Incarnate, honnan jött az együttes neve, miért örülnek annak, hogy egy kis kiadóval dolgoznak, illetve hogy lemezeik hosszával miért nem lépik túl a 40 perces játékidőt.

Olvastam, hogy nemzetközi (német-francia-amerikai) csapat vagytok. Ki honnan származik?

Jan: Ha úgy vesszük, nemzetközi. Phil (Phil Gandner basszusgitáros) francia, viszont itt lakik, a határ túloldalán, tőlünk 25 perc autóútra. Lisa amerikai állampolgár, de Németországban él, Saarbrückentől körülbelül egyórányira. Tobi (Tobias Schmidt dobos) és én németek vagyunk, és egy saroknyira lakunk egymástól.

Hogyan ismerkedtetek meg egymással?

Jan: Phil-lel körülbelül 20 évvel ezelőtt, egy lemezboltban találkoztam, és nem sokkal később meg is alakítottuk első közös bandánkat. Ebbi (Tobias) nagyjából 10 éve csatlakozott hozzánk, de egy közös ismerősön keresztül már korábban is ismertük egymást.

Lisa: Én is körülbelül egy évtizede ismerem a srácokat. Egy jó barátjukkal álltam kapcsolatban, és amikor új énekest kerestek, beszéltem velük, és szerencsére azonnal sikerült egymásra hangolódnunk.

Milyen indíttatásból alakult meg 2010-ben a Demon Incarnate?

Jan: Nem volt vele különösebb tervünk: mellékprojektként indult, és mint régi jó haverok, a szórakozás kedvéért jöttünk időnként össze jammelni. De aztán rákaptunk a dolog ízére, és onnantól komolyabban vettük a közös munkát, amitől a dolgok egy teljesen más irányt vettek.

Milyen gyakran tudtok próbálni?

Jan: Phil, Ebbi és én rendszeresen, hetente egyszer összejövünk.

Lisa: Mivel én egy másik tartományban (Rheinland-Pfalz) élek, három-öthetenként csatlakozom a fiúkhoz, a köztes időszakban pedig az interneten keresztül mutatjuk meg egymásnak az új ötleteinket.

Olyat is láttam, hogy egy időben hattagúra bővült a zenekar…

Jan: Így van, gyakorlatilag hatan alkotjuk a csapatot. Jó barátunk, Steve, aki a hangmérnökünk is, a stúdióban az orgonatémákat játssza fel; egy másik kedves cimboránk, Joe pedig időnként basszusgitáron segít ki bennünket, amikor Phil szigorú munkabeosztása nem teszi lehetővé, hogy csatlakozzon hozzánk.

Mire utal a zenekar neve?

Jan: Nincs mélyebb jelentése: egy buliban találtuk ki, miután szemrevételeztük barátunk, a házigazda lemezgyűjteményét. A „Demon” szó a Black Sabbath szárnyas ördögfigurájára, Henry-re utal, az „Incarnate”-tel pedig a The Obsessed munkássága előtt kívántunk tisztelegni (az amerikai zenekar 1999-es válogatásalbuma viseli ezt a címet – a szerk). Azt gondoltuk, ez a szóösszetétel nagyon jól reprezentál bennünket, és egyben azt is megmutatja, hogy zeneileg kik voltak ránk a legnagyobb hatással.

A muzsikátokra legtöbbször a „heavy/doom” jelzőt használják. Ti hová soroljátok magatokat?

Lisa: Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy azzal, amit csinálunk, nem találjuk fel a kereket, és abban is biztos lehetsz, hogy a nótákban a legfőbb hatásainkat hallod vissza. Így aztán részünkről teljesen elfogadható, ha egyes emberek doom vagy stoner csapatnak tartanak bennünket.

Jan: Az én definícióm szerint az általunk játszott muzsikában a ’70-es évek súlyos és sötét rockzenéje keveredik egy csomó ’90-es évekbeli hatással.

Eddig három, egyenként fél óra körüli anyagot készítettetek. Min múlik, hogy az egyik hétszámos nagylemez, a másik pedig egy csupán hatszámos EP lesz?

Jan: Azt hiszem, ez a kérdést a kiadónknak kellene feltenned. 🙂 Csak viccelek, az igazság az, hogy a lemezeink játékidejét igyekszünk 40 perc alatt tartani, hogy a hosszuk se okozzon problémát akkor, ha esetleg vinyl-en akarnánk őket megjelentetni. Ha 20 percnél több anyagot akarsz a lemez egyik oldalára rázsúfolni, annak a hangminőség látja a kárát. Úgyhogy erre odafigyelünk. Másrészt, ám éppen ebből adódóan egy dupla bakelitlemez kiadása irreálisan magas költségekkel járna számunkra. Így aztán minden anyagunkra nagyjából hat, az esetleges rövid közjátékokkal együtt nyolc tételt tervezünk felvenni.

Szerintetek hogyan, milyen irányba változatok az első lemezhez képest?

Lisa: Míg a bemutatkozó albumon (Demon Incarnate – 2015) a szerzemények között a lehető leglazább volt a kapcsolat, addig a Darvaza EP (2016) és az új album dalai sokkal inkább harmonizálnak egymással, egy közös koncepció irányába mutatnak.

Jan: Én úgy érzem, hogy a második nagylemezünk sokkal fókuszáltabb, plusz egy kicsit súlyosabb és sötétebb, mint elődje.

Lisa, azt olvastam, hogy egy időre kiszálltál a csapatból, és egy „személyes megvilágosodásban” volt részed. Mi történt pontosan, és miben változtatott ez meg, elsősorban emberileg?

Lisa: Ez így nem egészen pontos: soha nem léptem ki a bandából, csupán egy időre a háttérbe vonultam, amíg életet adtam a kisfiamnak. A többiekkel leültünk, és megbeszéltük a helyzetet, a lehetséges megoldásokat, amelynek a végén közös döntést hoztunk. Ez így teljesen rendben volt számomra (Lisa-t néhány koncerten egy másik énekesnő helyettesítette – a szerk.), és emberileg, azt gondolom, nem változtattak meg a történtek.

Zenészként változtál-e annak hatására, hogy anya lettél?

Lisa: Érdekes kérdés, de még nem tudok válaszolni rá, ugyanis már a fiam születése előtt végeztünk a Key of Solomon felvételeivel.

Külföldön sikerült már valahol fellépnetek?

Jan: Igen, még ha a koncertjeink többségére a tágabb régiónkban, Németországon kívül Luxemburgban és Franciaországban került is sor.

Magyarország szerepel-e a turné-térképeteken? Láthatunk-e esetleg élőben is benneteket valamikor a nem olyan távoli jövőben?

Lisa: Nagyon szeretnénk eljutni hozzátok, ahogy egy csomó másik országba is. Ám elsődleges célunk jelenleg a hazai ismertségünk, népszerűségünk növelése. 🙂

Jan: Egyetértek Lisa-val, úgyhogy, ha egészen őszinte akarok lenni, erre a koncertre valószínűleg nem a közeljövőben fog sor kerülni. Persze az is lehet, hogy ennek az interjúnak a hatására kapunk ajánlatot egy magyarországi fellépésre. Mindenre nyitottak vagyunk, úgyhogy ilyen formában nem zárkóznánk el előle.

Egy kis német kiadóval dolgoztok. Szerepel a terveitek között egy nagyobb céggel való szerződés? Ez nyilván több lehetőséget is jelentene számotokra…

Jan: Igaz, hogy az FDA Records egy kisebb cég, mi azonban nagyon boldogok és hálásak vagyunk nekik. Teljes mértékben mögöttünk állnak, ami nagyon fontos számunkra.

Lisa: Maximális függetlenséget biztosítanak számunkra, tiszteletben tartva az elképzeléseinket, zenei irányvonalunkat.

Jan: Nem igazán tudom, hogy egy nagyobb kiadó többet tudna-e segíteni nekünk, cserébe viszont nem helyezne-e ránk nagyobb nyomást…

Szerintetek milyen potenciál van a Demon Incarnate-ben? Megmaradtok underground szinten, vagy szeretnétek eggyel magasabb ligába kerülni?

Lisa: Ez elsősorban nem rajtunk, hanem a közönségünkön múlik. 🙂

Végezetül, van-e valami olyan, amit szeretnétek elmondani, vagy üzenni az olvasóknak?

Jan: Szeretnénk megköszönni az érdeklődést, és az összes magyar metalrajongót arra bíztatnánk, hogy ismerjen bennünket jobban, és tegyen egy próbát a zenénkkel:

https://de-de.facebook.com/demonincarnatemusic/

https://fda-records.bandcamp.com/album/key-of-solomon

https://demonincarnate.bigcartel.com/

A szerző: Coly546 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*