Septic Tank: Rotting Civilisation (2018)

Érdekes története van ennek a zenekarnak. Mindenekelőtt leírom a tagságot, hogy képben legyünk a pályafutásukat illetően: Lee Dorrian – ének, Scott Carlson – basszusgitár, Gary „Gaz” Jennings – gitár és Jaime Gomez Arellano – dob. Csak a rend kedvéért: Lee Dorrian a Napalm Death-ből, a Cathedral-ból, a Teeth of Lions Rule the Divine-ból, valamint a With the Dead-ből lehet ismerős.

Scott Carlson a valaha Genocide-ként alakult Repulsion atyja; a ’80-as évek közepén egy rövid ideig a Death tagjaként, Chuck Schuldiner-rel is készített próbatermi felvételeket, koncerteken a svéd Death Breath soraiban segített ki, valamint a Cathedral-ban, a Tempter-ben, a The Superbees-ben, a Church of Misery-ben és a From Beyond-ban is érdekelt volt.

Gary Jennings szintén a Cathedral-ban játszott, de részt vett az Acid Reign-ben és a Lucifer-ben, illetve a Death Penalty soraiban is penget; míg a kolumbiai származású Jaime Arellano a Blutvial, a Corpsing, a Dām, a Messenger, a Mirror, a Mothlite, illetve énekesként az At Dusk soraiban fordult meg. Utóbbi formáció napjainkban is aktív, noha a ’98-as Beginning Ebb demón kívül mást nem tudnak felmutatni.

A zenekart eredetileg 1994-ben hívta életre Lee a Cathedral mellékprojektjeként, Scott-tal, Gary-vel, illetve Barry Stern dobossal (Trouble, Zoetrope, Debris Inc., élőben Cathedral – R. I. P) a fedélzeten, majd a Cathedral feloszlásáig jegelte a bandát. Hozzátenném, hogy Dorrian annak idején azért alakította meg a Cathedralt, mert megcsömörlött a punk színtértől, és nem tetszett neki, hogy a Napalm Death death metalos irányba indult el. Miután Cardiffban egy Carcass koncerten találkozott Mark Griffiths gitárossal, és megvitatták, mennyire szeretik az olyan doom bandákat, mint a Black Sabbath, a Candlemass, a Trouble, vagy a Pentagram, létrehozták a Cathedralt.

Visszatérve a Septic Tank-hez, a banda először 2013-ban hallatott magáról, ugyanis ez év május 3-án adták első koncertjüket Londonban, valamint jelentették meg EP-jüket. Lee és Scott múltjából eredően az egyszerű földi halandó valószínűleg egy grindcore alakulatot feltételez, de ez nem így van, ugyanis esetükben egy régi vágású hc/punk csapatról van szó. Ez persze senki számára nem jelenthet meglepetést, lévén, hogy aki a ’80-as években a brit szigeteken extrém metal együttest alakított, óhatatlanul is az angol hc/punk brigádok bűvkörébe került.

Ennek a muzsikának, lemeznek a legkisebb köze sincs az ős Napalm Death, Carcass prezentálta zajongáshoz, sokkal inkább a korai Discharge, Agnostic Front, esetleg Black Flag világával mutat hasonlóságot. Zajosan, torzan szólal meg Gaz gitárja, Lee kiabálós, hadarós stílusban adja elő mondanivalóját, a ritmusszekció is megbízhatóan aprít, tehát minden olyan jellemzőt felvonultatnak, amely a korai, minimál, alapra vett punk/hc ismérve volt. Mindazonáltal monotonnak, egydimenziósnak semmiképpen sem nevezném az anyagot, hiszen a nyitó Septic Tank-ben, illetve a Death Vase-ben lassú, doomba hajló ütemek fordulnak elő, helyenként old school thrash-re emlékeztető momentumok bukkannak fel, de laza, punkos fűrészeléssel is élnek. Victimised, Social Media Whore, Fucked, Digging Your Own Grave, Living Death, Rotten Empire – mind-mind önmagukért beszélnek.

Értelemszerűen nem újítják meg a műfajt – feltételezem, nem is voltak ilyen irányú törekvéseik –, egyszerűen baráti örömzenélésről, a felgyülemlett gőz kieresztéséről van szó. Bízom abban, hogy a zenészek együttműködése nem csak erre az egy hanghordozóra szól.

A szerző: Dávid László437 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*