Johansson & Speckmann: From the Mouth of Madness (2018)

Úgy gondolom, hogy e két úriember bemutatására semmi szükség, lévén, hogy az underground színtér aktív résztvevőiről van szó, így munkásságukat is felesleges hosszasan méltatni. Kizárólag a korkülönbség okán került korábban a metal vérkeringésébe Paul Speckmann, erről pedig Rogga Johansson abszolút nem tehet. Mármint arról, hogy egy bő tízessel – egészen pontosan tizenhárom évvel – fiatalabb Paulnál.

Az elég régóta Csehországban élő Paul Speckmann a ’80-as évek legelején kezdte pályafutását. Egész pontosan a chicagói War Cry-ban – illetve ezt megelőzően az Assault-ban – tűnt fel, majd miután onnan kilépett, létrehozta a Mastert. Ekkoriban 1983-at írtunk, a tapetrade-erek és fanzine-szerkesztők a legszélsőségesebb underground formációk – Death, Morbid Angel, Possessed, Hellhammer/Celtic Frost, Bathory stb. – megalakulásának lehettek szemtanúi, magyarán a death metal mozgalom kezdett kibontakozni.

Paul Speckmann

Ebből a nyüzsgésből Paul Speckmann is aktívan kivette a részét, aki a Master után (egy ideig ugye Death Strike-ként működött a zenekar) az Abomination-t, a Funeral Bitch-et, illetve a saját magáról elkeresztelt projektjét indította útjára, valamint olyan formációkban fordult meg később, mint a Martyr, a Solutions, a Walpurgisnacht, illetve a Krabathor.

Speckmann a fenti csapatok demói révén komoly hírnevet vívott ki magának, azonban lemezbe öntött bemutatkozására egészen 1990-ig kellett várni. Summa summárum, hősünk igen terjedelmes és jelentős diszkográfiát tudhat maga mögött. Társa a bűnben értelemszerűen a fiatalabb generációt képviseli, életműve azonban így is tekintélyt parancsoló. Zenekarainak, projektjeinek felsorolásától e helyütt eltekintenék, csak egy párat említek meg: Ribspreader, The Grotesquery (Kam Lee-vel), Down Among the Dead Men (Dave Ingram-mel, új lemezük június közepén lát napvilágot), Paganizer, Dead Sun, Minotaur Head (Bob Bagchus-szal) stb.

Rogga Johansson

Paul (aki manapság a Master és a Death Strike „nyársát egyaránt a tűzben tartja”, és a Cadaveric Poison-ban is részt vesz), illetve Rogga 2013-ban egyesítették erőiket, azzal a nem titkolt céllal, hogy egy old school death metal bandának adjanak életet. Megalakulásuk óta állandó tagsággal működnek, mégpedig Kjetil Lynghaug gitárossal (Echelon, Mordenial, Paganizer, Stass), valamint Brynjar Helgetun dobossal (ő is rengeteg csapatban érdekelt) kiegészülve, tehát egy cseh/amerikai-svéd-norvég kooperációhoz van szerencsénk.

Minden bizonnyal komolyan gondolják a Johansson & Speckmannt, hiszen idei alkotásuk már a negyedik a sorban, eddigi lemezeiken kívül pedig még egy, a finn Torture Pulse-zal közös 7” EP (Lair of the Wretched – 2013) fűződik a nevükhöz.

Ismerve a két fő arc és a többiek zenei előéletét, nem nehéz kitalálni, hogy milyen muzsikát rejt a 31 és fél perces korong. Eszükbe sem jut kísérletezni, a műfajt megújítani, gyakorlatilag a Master (idén új anyaggal rukkolnak elő) által képviselt világot tálalják skandináv hangzásba bújtatva. Legyen szó a The Demons Night-ról, a Remove the Creep-ről, a The Heathen of the Night-ról, vagy a Kill and Kill-ről, senki ne számítson változatosságra, forradalmian új ötletekre, ez a muzsika nem ezekről szól, eleve nem is ez a célja. Egyszerűen jól érzik magukat a bőrükben, élnek-halnak ezért a zenéért. Az persze már más lapra tartozik, hogy az „anyazenekarokhoz” képest ez a produkció milyen helyet foglal el: jobb, esetleg elmarad tőlük színvonalában, ezzel azonban nem kell foglalkozni, hiszen kinek a pap, kinek a papné.

Személy szerint nekem tetszett a végeredmény, és azt gondolom, az old school metalosok igényét is maximálisan kielégíti. Értelemszerűen csak annak nyeri el a tetszését, akit nem zavar, ha a muzsikusok a zenei minimalitást, az egyszerűséget helyezik előtérbe. Nem a világ megváltása a céljuk, hanem – elsősorban – önmaguk szórakoztatása, amivel nincs is semmi probléma. Alapesetben, reálisan nézve 3,5-nél többet nem feltétlenül érdemelne meg az anyag, pontszámomban azonban Paul Speckmann irányában érzett tiszteletem is benne foglaltatik. Értékelem kitartását, lojalitását a műfaj mellett, és azt, hogy ez az anyag akár rosszabb is lehetett volna.

A szerző: Dávid László459 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*