Dimmu Borgir: Eonian (2018)

Az tény, hogy az idei év általam egyik legjobban várt lemeze ez az album. Az is tény, hogy a csaknem nyolcévnyi, hosszúra nyújtott szünettel jócskán kiéheztették rajongóikat (köztük engem is) a norvég blackerek. Így, mondhatni, már éppen ideje volt előrukkolniuk egy új anyaggal. Ismerve a megjelenés hivatalos dátumát, (május 5.) a hónap elejétől sűrűn nézegettem a letöltő oldalakat, hátha sikerül néhány nappal korábban hozzájutni az anyaghoz. És a türelmetlenségem végül rózsát termett!

Minden olyan esemény, amelyet nagy várakozás övez, magában hordja annak a veszélyét, hogy a produkció végül nem hozza az elvárásoknak megfelelő szintet. Így van ez minden, sokak által nagyra tartott együttes új lemezének megjelenésével is. Valamelyest segíthet a csalódások elkerülésében a mára bevett szokássá vált előzetes dalok (klipek) megjelentetése. Ezekből a számokból már hozzávetőlegesen kikövetkeztethető egy adott lemez zenei irányvonala.

Így volt ez DB esetében is. A két előzetes nóta, az Interdimensional Summit és a Council of Wolves and Snakes jól prezentálja az Eonian-on hallható minőségi zenét. Persze a Dimmu esetében a black metal gyökerekhez ragaszkodó rajongók már jó ideje fintorognak az együttes munkásságán (és ez most sem lesz másként). De ha kellő nyitottsággal közelítünk ehhez az albumhoz, akkor garantált a kellemes meglepetés.

A műfaj maradt a szimfonikus black metal (még ha a „black” jelzőt sokan meg is kérdőjelezik). Jó párszor végighallgatva az albumot, bizony több dalban is ott van az a feketefém-alap. Bár a szimfonikus zenei betétek és az operás kórusok is nagy hangsúlyt kapnak, a kellően erős gitártémáknak köszönhetően igazi metal hangzása van a lemeznek. Az albumot hallgatva dalírók és dalírás helyett nyugodtan beszélhetünk inkább zeneszerzőkről és komponálásról. Itt ugyanis inkább a komolyzenére jellemző kifejezések a helytállóak. Minden elismerésem az alkotóknak, akiknek sikerült egy ilyen, majdhogynem hibátlan végeredményt összehozniuk. És ez a vélemény minden egyes újabb meghallgatással csak egyre erősödik bennem!

Zeneileg nagyon változatos, de a lemez egészét nézve teljesen egységes 10 tételt tartalmaz a korong. A felemelő, grandiózus érzést keltő részektől a törzsi ritmusokig, a mennyei angyalok kórusától a sámánkántálásig rengeteg hatásvadász rész gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk a bő 54 perces műsoridő alatt.

Ez a zene tipikusan belemélyedős, odafigyelős hallgatást igényel. A Dimmu Borgir ismét magasra tette a mércét ezzel a lemezzel!

Már elsőre elismerően bólogattam egyes részeknél. Fülhallgatóval meghallgatva pedig végképp sikerült átadni magam a zene által közvetített, sajátos szellemi dimenziónak. A lemez minden pillanatából érződik a művészi hozzáállás, a kidolgozottság és a tökéletességre való törekvés. Nem vagyok nagy szimfo metal rajongó, de az Eonian szerintem simán trónkövetelő lehet az ebben a műfajban íródott lemezek között. Nálam legalábbis egész biztosan Főleg olyan zenekedvelőknek ajánlanám ezt a lemezt, akik számára a zenehallgatás egy kicsit több mint egy napi rutin. Olyanoknak, akik hajlandók megteremteni a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy minden figyelmüket csak a minőségi zenehallgatásnak szenteljék. Az ilyen hallgatók részéről kizárt a csalódás.

Jó szórakozást hát ehhez az impozáns borítóba csomagolt, kitűnő metal albumhoz! Most már végre koncerten is látni akarom a csapatot! Hail Dimmu Borgir!

A szerző: Sipy19 publikáció
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*