Candlemass: House of Doom EP (2018)

Foglaljuk gyorsan imába Leif Edling nevét, hogy terveivel ellentétben nem küldte nyugovóra a Candlemasst, és idén két anyaggal is kedveskedik rajongóinak. Köztudott, hogy a Főnöknél krónikus fáradtság-szindrómát állapítottak meg, és minden jel arra mutatott, hogy berekeszti a Candlemass tevékenységét. Jobban mondva, csak koncerteznek, és nem készítenek több lemezt. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, hála Istennek, nem így történt.

Ezen a ponton nem megyek bele a történetükbe, lévén, hogy az szerintem mindenki előtt ismert, inkább arra fókuszálok, hogy számomra a Messiah Marcolin-nal és Robert Lowe-val készített lemezek az igaziak, azok a favoritjaim. Nem voltam rest letölteni ezt a négyszámos EP-t, már csak azért sem, mert Mats Levén énekes eddigi munkásságát abszolút nem ismerem, eleddig kimaradt a szórásból, pedig rengeteg lemezen hallatta már a hangját.

Erről az anyagról annyit kell tudni, hogy egy House of Doom nevű számítógépes játékban működött közre a zenekar, akik természetesen zenét is biztosítottak a projekthez. Nem tagadom, vegyes érzések kavarogtak bennem, miután többször lefutottak a dalok. Az ugye nem újdonság, hogy az Edling/Jan Lindh dobos alkotta ritmusszekció, illetve Lars „Lasse” Johansson és Mats „Mappe” Björkman gitárosok még akkor sem tudnának silány zenei alapot írni, ha akarnának, hiszen az epikus doom metal mezőny legkitűnőbb gitáros duója penget a zenekarban, Levén hangjával viszont valahogy még nem barátkoztam meg.

Szó se róla, jó hangi adottságokkal rendelkezik, azonban számomra nem elég karakteres, nem olyan meghatározó, mint Messiah és Robert orgánuma; sokkal jobban illene egy (US) power csapathoz, mint ehhez a drámai töltésű, nagyívű muzsikához. Félreértés ne essék, rossznak még csak véletlenül sem nevezem az EP-t, a Candlemass hozza a rá jellemző magas színvonalat, csupán az éneket kell szokni – nekem mindenképpen.

Miután Levén bemutatkozása szintén egy EP volt (Death Thy Lover – 2016), teljes igazságot valószínűleg az ősszel érkező nagylemez szolgáltat majd. Jelenleg a vajszívemre hallgatok a pontozást illetően, aztán ősszel jöjjön, aminek jönnie kell.

A szerző: Dávid László459 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*