Török János „Turkey” – 2. rész

Részt vettél az Oral Climax fanzine készítésében. Korábban gyűjtötted a fanzine-eket? Hogyan, mikor fedezted fel az underground szaksajtót?

A rosseb emlékszik erre pontosan, valamelyik Atheist vagy Stygian Shadows lehetett az első, mit megvettem, esetleg a Dallas distribution-ből a Coroners Report, nem tudom. Volt egy csomó különféle fanzine-em: amire csak akadt keret és elérhető volt, tehát meg tudtam rendelni, meg tudtam venni koncerten, az se számított, hogy cirill betűkkel volt írva. Ezekből is csak a fontosabb hazaiakat, meg néhány külföldit tartottam meg, a többit jelképes összeg fejében átadtam egy arra érdemes gyűjtőnek.

Kérlek, beszélj a lap létrejöttéről! Ki volt a „főkolompos”, akinek hatására megszületett az elképzelés, majd a fanzine tartalma, kivitelezése?

Hiszed vagy sem, ezt sem tudom pontosan. Valószínűleg (Neubauer) Roland találta ki.

Ki vetette fel a lap nevét, és az mire utalt?

A név tőlem jött, és igazából semmire nem utalt, csak jól hangzott. Lehetett volna, mondjuk, Carnal Decomposition is, de akkor éppen ezt hozta ki belőlem a csapolt barna sör.

Hogyan állt össze a szerkesztőség?

Neubauer Roland, Stauderer Jani, Kajzinger András, Kántor Tibor, Takács Szilárd, Zsiga Zoltán és jómagam. Na, téged meg majdnem kifelejtettelek, szép dolog… Mindenki hozzátette a magáét, ki többet, ki kevesebbet, de mindenki szerepvállalását egyaránt fontosnak tartom megemlíteni.

Már a kezdetekkor megfogalmazódott bennetek, hogy milyen rendszerességgel akarjátok a lapot megjelentetni?

Akkor nem gondolkodtunk ilyesmin, de később se nagyon. Még a saját magunk által felállított határidőket sem tartottuk be. Fasza lett volna félévente kihozni egy-egy combos tartalommal bíró számot, de ki bírta volna idővel, pénzzel és energiával?

Tartottatok szerkesztőségi összejöveteleket, megbeszéléseket egy-egy szám tartalmát, kivitelezését illetően? Mi alapján választottátok ki a meginterjúvolni kívánt bandákat?

A szerkesztőségi összejövetelek rendszerint egy körmendi kocsmában zajlottak, hogy ki ne száradjon a torkunk a sok megbeszélnivalótól. Rolandnak volt egy határidőnaplója, abba jegyzetelt, ha két pohár között kitaláltunk valami okosat.

Esetleg olyan is előfordult, hogy egy zenekar jelentkezett be, hogy szerepelne hasábjaitokon? Vagy olyan, amelyik megtagadta a válaszokat, a veletek való együttműködést?

Utóbbi nem fordult elő, annál több volt viszont az ígérgető seggfej, akik nem voltak képesek már az elején elhajtani bennünket: Megvárták, amíg összeállítjuk és elküldjük nekik a kérdéssort, hogy aztán többet ne jelentkezzenek. Aki jelentkezett – ebből sem volt túl sok –, azzal általában szívesen kooperáltunk, pláne, ha kérés nélkül küldött valamilyen anyagot. Ilyenkor kötelességünknek éreztük, hogy egy interjúval vagy kritikával viszonozzuk a gesztust.

Arra kérlek, foglald össze a fanzine történetét, mondj el mindent az egyes számokról!

Szép volt, jó volt, ennyi volt. Most komolyan, egyesével? Ha nem haragszol, ezt kihagynám; elő kellene keresnem a lapszámokat, nincs meg minden infó a fejemben amit le akarnék írni.

Kapcsolatfelvétel céljából írtatok-e kiadóknak, illetve kaptatok-e tőlük promóciós anyagokat? Mely lemezcégekkel sikerült baráti viszonyt kialakítanotok?

A kiadóknál nem kuncsorogtam CD-kért, maximum felvetettem, hogy készítenék egy interjút. Ha a válaszokkal jött valami promó, rendben volt, ha nem, akkor is. Szerintem csaknem az összes, erre a műfajra szakosodott hazai kiadóval baráti kapcsolatban volt/van valamelyikünk.

Előfordult olyan, hogy annyi anyag gyűlt össze, hogy nem fért bele valamelyik számba? Hogyan, mi alapján szelektáltatok az aktuális kiadvány tartalmát, oldalszámát illetően?

Ilyesmi szerencsére nem nagyon történt, inkább keveselltük néha az anyagot. Valamelyik számnál még a nyomtatás után készült kritikákat is mellékeltük egy lapon.

Hogyan állítottátok elő az egyes számokat? A gyártási költséget szétdobtátok egymás között?

Az első kettőt Zöldi Erik intézte, akit a Shrunken & Mummified ’zine-ből ismerhettél, a harmadiktól egészen a végéig pedig egy körmendi vállalkozás segítségét vettük igénybe, akik nagyon profin álltak a dologhoz. A számlát mindig közösen rendeztük.

Milyen visszajelzéseket kaptatok az egyes számokkal kapcsolatban?

Aki megvásárolta, ajándékba vagy cserébe kapta, annak általában tetszett. Biztos olyan is volt, akinek nem, de a negatív kritika nem jutott el hozzánk, legalábbis nem emlékszem ilyesmire. Nekem valaki felrótta például a vulgáris szavak használatát és az Ossian állandó cseszegetését, Gore (Kajzinger kolléga) meg mesélte, hogy egy figura náci újságnak nevezte az Oral Climax-ot. Lelke rajta.

Szerinted sikerült-e letennetek a névjegyeteket a hazai underground asztalára? Rendelkeztetek esetleg törzsolvasói táborral?

Passzolok.

Mi volt a helyzet az Ossiannal? Miért lett az együttes az Oral Climax céltáblája?

Mert a Katona Lacit meg a Kalapács Józsit nem mertük kikezdeni. 🙂 Semmi konkrétra ne gondolj, az újjáalakulás utáni viselkedésük vonta maga után a szekálódást. Lenyúlni a szervező hifijét, mert az kevesebbet fizetett, bevitetni a CD-árus cuccát a backstage-be, hogy Endre nyugodtan át tudja nézni, elmenni a szerződésben lefixált gázsiért, aztán a koncert elmarad… Ez minden, csak nem rock’n’roll, baz’meg. Ezeket több forrásból hallottam róla/róluk, szóval nem hiszem, hogy ne lenne alapjuk. Mai szemmel nézve gyerekes dolog volt Endrét basztatni, főleg, hogy nekem személy szerint semmit nem ártott, de nem bántam meg, bocsánatot pedig főleg nem kérek.

Volt-e komolyabb konfliktusotok, elmarasztalásotok ezzel kapcsolatban? Küldtek-e verőlegényeket vagy az ügyvédjük levelet?

Nem. Szerintem azt sem tudták, hogy a világon vagyunk. Bár pletykaszinten hallottunk olyat, hogy Endre emlegetett egy újságot, amelyik őt negatív színben tünteti fel, de hogy ez valóban megtörtént-e, arra nincs bizonyíték.

Működtettetek egy honlapot is; az még manapság is aktív, elérhető?

Roland működtette, én akkoriban full hülye voltam a számítógéphez. Az oldal rég nem aktív, de talán még elérhető.

Mikor és miért szűnt meg az Oral Climax?

Az utolsó szám után. 🙂 Részemről a rá fordítható idő hiányát jelölném meg fő oknak. Az utolsó szám készítésében már abszolút nem vettem részt.

Mi a véleményed a hazai fanzine-ekről? Melyek a kedvenceid? Kapcsolatban állsz valamelyik, manapság is működő fanzine szerkesztőivel?

Itthon jelenleg a Blast, a Tales of the Morbid Butchers, a Dögvész a legfaszább ilyen kiadvány. Zsiga Zoli, Dudder, Size, Pordán Szilárd, Boda Peti – velük évek óta baráti/haveri a viszony. A Metal Catacombs is tetszik, csak abban kevés a hozzám igazán közel álló stílus. Bár az utolsó számot az újonnan csatlakozott Hanyi Tibi igencsak megpakolta old school death metal interjúkkal meg recenziókkal; remélem, ez a jövőben is így marad. Innen rajta kívül Necrofaustot és Lambertet ismerem, de velük ritkán futok össze.

Webzine-eket, blogokat olvasol?

Néha, de főleg ajánlások alapján, egyébként nem keresem ezeket.

Angel Ochoa-val, a Disgorge énekesével

Családos ember vagy, négy gyermek édesapja. Hogyan egyeztethető össze a metal a családdal? A feleséged toleráns, megértő típus?

Teljesen egyszerűen. Fel kell fogni, hogy megváltoztak a prioritások. A metal az életem fontos része, de a család fontosabb, ez, asszem, egyértelmű. Szebbik felemre egy rossz szavam sem lehet; néha persze kifejezi a nemtetszését, ha bizonyos időn belül, zsinórban többször megyek koncertre, de komoly problémát nem csinál belőle. A lemezekre kiszórt lóvét sem hiányolja a háztartásból, sőt, több alkalommal használhattam a gyerekek miatt vásárolt „csapatszállító” kisbuszát baráti zenekarok fuvarozására. Egyébként Emesének hívják, és igen, bírja a metalt!

Milyen gyakran van lehetőséged koncertekre járni?

Sajnos nem túl gyakran, de azért amit nagyon akarok, azt megnézem. Tavaly ősszel például volt egy hétvége, amikor pénteken Fleshcrawl-ra mentünk Ausztriába, másnap pedig Age Of Agony-ra Szombathelyre, de ez nem jellemző, a család és a munka miatt az ilyen sűrű programokat nem erőltetem. Mint ahogy a fesztiválokat sem; a többnapos távollét nem fér bele, de nem is nagyon hiányzik.

A idei év egyébként dömpinggel indul, és azzal is folytatódik. Nile, Pestilence, Broken Hope és Internal Bleeding koncert, kis túlzással egymás nyakán, és ez csak a március. Ha Pesten, a tűz közelében élnék, valahogy csak kigazdálkodnék ennyi bulit, de így még meg kell oldani az esetleges szabadságot a melóhelyről, megszervezni az utazást, mert azért az sem mindegy, hogy hányfelé oszlik az üzemanyag ára.

Van valamilyen hobbid? A szabadidődben mivel foglalkozol a legszívesebben?

A zene mellett olvasni szeretek nagyon.

Mennyire nehéz vagy könnyű manapság tájékozódni az információáradatban, a lemezmegjelenések között?

Nehéz? Mitől lenne nehéz? Egy-két klikk, és minden az öledbe hull, még az a sok kéretlen reklám-szar is, amivel az adblocker nem bír el. Lépést tartani már nem annyira könnyű; ha mindent friss cuccot végighallgatnék, ami egy kicsit is érdekel, asszem, rámenne az életem.

Hogy viszonyulsz az mp3 file-okhoz? Ártott vagy használt az Internet (és az mp3-formátum) felbukkanása a zeneiparnak, az együtteseknek, a kiadóknak?

A zenével való ismerkedéshez, kocsiban teljesen rendben van, az viszont röhejes, amikor olyanok osztják az észt a témában, akik egy fillért sem áldoztak hanghordozóra, és a telefonjukra pakolt file-kupacot tartják zenegyűjteménynek. A zeneipar nem érdekel, a bandák és a kiadók pedig tudnak magukra vigyázni.

Köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót kívánok!

Igazán nincs mit! Egy kicsit felfrissült a gépelési tudományom, évek óta nem írtam ennyi karaktert. 🙂 Hasonló jókat neked is, sok sikert a Rattle Inc.-hez!

A szerző: Dávid László398 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*