Nagy László: A rossz hírű Báthoryak (1984)

Báthory Erzsébet

Mi a közös ezekben a zenekarokban: Venom, Bathory, Tormentor? Azon kívül, hogy mindhárom együttest a black metal stílusalapítóiként emlegetjük, „megénekelték” Báthory Erzsébet (így is írták/írják sok helyen: Báthori) rémtetteit. Venom – Countess Bathory, Tormentor – Elisabeth Bathory, Bathory – Woman of Dark Desires, de a Cradle Of Filth együttest is feltüzelte a grófnő története, ők Cruetly and the Beast címmel írtak róla dalt, és rajtuk kívül a Kamelot és a Ghost zenekarokat szintén megihlették Nádasdy Ferencné cselekedetei. De nem csak zenészekre hatott a legenda, hanem számos film, irodalmi mű és képzőművészeti alkotás is feldolgozta Erzsébet életét.

Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna Báthory Erzsébetről, a kegyetlen, szadista nőszemélyről, aki kínozta, megölte szolgálólányait, majd a vérükben fürdött, hogy ezzel a módszerrel birtokolja az örök fiatalság elixírjét. A boszorkány, a sötét nőszemély, az ördöggel cimboráló némber és számos hasonló jelzővel illetett alak. De tegyük fel a kérdést: biztos, hogy mindez igaz, minden vád helyénvaló? Valóban végrehajtotta ezeket a horrorfilmekbe illő cselekedeteket a grófnő?

Többek között ezekre keres választ és igazságtételt a szerző, kiegészítve további Báthory nevű történelmi személyekkel, akikről szintén sok-sok negatív jellemzés, elítélt cselekvés (rém)híre maradt fenn az utókornak. Erzsébeten kívül Anna, Zsigmond és Gábor élete is megjelenik a könyvben, de mivel Erzsébet a leghírhedtebb, ő jut kiemelt szerephez.

A világon mindenhol ismerik countess Elisabeth Bathory nevét és az ő (állítólagos) kegyetlen ténykedését. Jó ez nekünk, hogy az 1500-as évek végén, 1600 elején élt úrnő vérben áztatott történetéből kiindulva vonjon le bárki rossz következtetéseket, ha a magyarság szóba kerül? Természetesen senki nem mondja azt, hogy nemzetünk polgárai mind ilyen tettekre képesek, de létezik a sztereotípia fogalma… Mivel ez a rémtörténet rendesen beleivódott a köztudatba, a cáfolatok ellenére is együtt kell élnünk vele, de szerencsére ez már egy igen régi esemény.

A négyrészes „A heavy metal, mint művészet” cikkem első fejezetében  (itt) kiterítettem a fémzene mondanivalójának széles spektrumát, megemlítve a történelmi és egyéb vérben tocsogó témákat. Ha ilyen volt, van és lesz a világ, az a metal zenének kiváló táptalaj, amiből meríteni tud a szövegeihez, és bátran kijelenthető, hogy erről nem a zenészek tehetnek. Nem véletlen, hogy a cikk elején citált együttesek is ráharaptak a témára, és beépítették a koncepciójukba Báthory Erzsébet legendáját – ha igaz, ha nem.

De térjünk vissza egy kicsit magára a könyvre, és keressük meg az okokat, hogy miért él az emberek nagy részében ilyenformán a történet, hogyan jutott el odáig a cselekmények sora, hogy az végül az Erzsébet ellen felhozott vádak összességét eredményezze. Ezek megismeréséhez tanulmányozni kell az akkori társadalmi berendezkedést, nem árt tisztában lenni az adott kor eseményeivel, valamint fel kell tárni a fontos tisztséget betöltött személyek szerteágazó politikai kapcsolatait.

Nagy László remekül rávilágít az elsődleges tényekre, ezek elemzéséhez alaposan beleásta magát a kor feljegyzéseibe, levelezéseibe, és jó következtetéseket vont le belőlük: sok igazság kiderül a szavaiból. Lehetséges, hogy nem minden vád teljesen alaptalan – ezt ő is elismeri –, mert abban a korban a fenyítések, a kegyetlen büntetések és az ezekből következő esetleges halálesetek a nemesség berkein belül mindennapos dolognak számítottak, és nem vont maga után büntetőjogi eljárást, de hogy körülbelül 300 (más források szerint ennél sokkal több) cselédlányt kínzott meg, és tett el láb alól a grófnő közvetlen udvartartása segédletével, szerinte irreális. A vérben lubickolásról nem is beszélve.

Zűrzavaros helyzet volt akkoriban Magyarországon és környékén. Az anyaország három részre szakadása azt eredményezte, hogy számos magyar politikusnak, tisztségviselőnek lavíroznia kellett a Habsburgok és a törökök között, hogy ne rosszabbodjon a magyarok élete; ez különösen a független Erdély szempontjából volt nagyon fontos amiatt, hogy a szuverenitása továbbra is megmaradjon, ezzel biztosítva az ott élő emberek szabadságát. Itt jegyzem meg, hogy Báthory Zsigmond és Báthory Gábor erdélyi fejedelmek (a könyv további szereplői) is erre törekedtek, de nem mindenkinek tetsző politikájuk nyomán néhány nemes és nagyúr úgy vélte, hogy a levesébe beleköptek a Báthoryak, emiatt sok ellenséget szereztek, és ezért sározódtak be az érintett oligarchák által.

Nem mondok meglepőt azzal, hogy a „zavarosban halászás” folyamatában az önös érdekek is jelentős szerepet játszottak. A magas posztot betöltő egyének, a kiváltságos helyzetben lévő urak féltették a pozíciójukat, ennek megtartására, esetleg a magasabb rangba emelkedéshez „jóban kellett lenni” az idegen uralkodókkal, feljebbvalóikkal, amihez nem egyszer ármányra, koholt vádakra, árulásra stb. volt szükség. És ne feledjük a vagyongyarapítást sem, ami az adott korban sem volt ritka jelenség. Rengeteg koncepciós per zajlott le ilyesmik miatt, amelyeknek kínzás, kivégzés lett az eredménye. A cél szentesítette az eszközt.

Nem árulom el a részleteket – helyhiány miatt sem –, de nagy valószínűséggel Báthory Erzsébet is egy politikai bűnügy áldozata lett, amihez az imént említett személyes érdekellentétek is hozzátapadtak, és végeredményként a grófnő vesztesként hagyta el a harcteret. Furcsa, hogy a korábbi feljegyzések szerint férje, Nádasdy Ferenc kitűnő ember, remek vitéz volt, az asszony pedig családszerető, birtokukat jól kézben tartó, ügyes nő. Majd érdekes módon, megözvegyülése után minden a visszájára fordult…

A középkorban zajló eseményeket megíró krónikások sem voltak elfogultságtól mentesek, ők is meg akartak felelni „főnökeiknek” (ami nem csoda, mert könnyen a kínpadon találhatták magukat), ezért is maradhattak fent olyan tudósítások, amelyek Báthory grófnő bűneit taglalják, ebből következően nem kérdőjelezik meg a per – ami nem is volt – jogosságát.

Sajnos, a közelmúltban is megjelent néhány olyan tanulmány, amely a konspirációs vádakra és álinformációkra hagyatkozik, ráadásul nem egyszer teljesen pontatlan adatokat szolgáltat és ellentmondásokat sem nélkülöz – ezekre is jól rávilágít a könyv szerzője. Így nem véletlen, hogy tovább szították azt a tüzet, amivel Erzsébet negatív megítélése sok emberben ezután is fokozottan él.

Báthory Gábor szobra

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg metal fanatikus érdeklődik a történelmi események iránt, nem csak a zenészeket érinti meg ez a témakör, ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek Nagy László könyvét, aki lelkesen forgatja a középkori témájú olvasmányokat, mivel izgalmas és érdekes dolgok derülnek ki a XVI.-XVII. századi magyar történelem eme szűk korszakából, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a négy Báthory alakhoz. Nemcsak a hatalmi csatározások, politikai viharok jelennek meg a vitairatban, hanem a nemesség és a köznép társadalmi normáiba is betekintést nyerhetünk.

Lehet, hogy Anna sem volt boszorkány, valamint parázna, gyerekgyilkos nőszemély, aminek sokan beállították? Nem kizárt, hogy Zsigmond és Gábor mégis jó fejedelem volt, nem zsarnok és elmebeteg, mint ahogy ellenfeleik ekként jellemezték őket? És egy rendkívül érdekes kérdés mindhármukhoz kapcsolódva: Bethlen Gábor, a „nagy” fejedelem tényleg tévedhetetlen, becsületes, jószívű illető volt, mint ahogy azt a történelemkönyvekben olvashatjuk?

A könyvet Zsobrák Jánostól kaptam kölcsön, köszönöm a figyelmességét!

A szerző: Zozzie243 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari biztonságtechnikai cégnél anyagfejlesztő-üzemmérnök.

2 hozzászólás

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*