Ministry – Al Jourgensen elveszett evangéliuma

Az eszement szex & drogok & rock ’n’ roll memoárok magyar kiadásainak sorában ezúttal Al Jourgensen kerül sorra. A szerző maga Alien Jourgensen, a Ministry, a Revolting Cocks stb frontembere, az ipari metal pápája, valamint Jon Wiederhorn, aki többek között Scott Ian-nek is segített megírni az önéletrajzát (A gitáros faszi az Anthraxből). A fordító és egyben a kiadó Dudich Ákos, aki ezt a művet is közösségi finanszírozásra építi, akárcsak Rex Brown (A Pantera igaz története – belső szemmel), vagy Max Cavalera (My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl) könyvét (https://dudichakos.com/termekkategoria/konyv/).

Al Jourgensen nem okoz csalódást: humorosan, kritikusan, szarkasztikusan, néha már-már túl őszintén tárja fel a történteket. Kubából indulunk, hogy aztán Al gyerekként megélje a gyökértelenséget Amerikában, húzós családi traumákon essen keresztül, majd 15 évesen már el is merüljön a drogok és az alkohol világában. Megtudhatjuk például, hogy melyik album készítése alatt milyen szerekkel élt. Bármit kipróbált, amit elé raktak, volt bolondok házában, háromszor élesztették újra, levágták az egyik nagy lábujját, kivették a fél gyomrát és egyszer kis híján amputálni kellett a jobb karját. Zenész akart lenni, de végül rocksztár lett annak minden előnyével és hátrányával.

„Volt nálam egy üveg Tim-féle folyékony LSD, és azt terveztem, hogy nyelek belőle egy cseppet, hogy megtoljam kissé az estét. Éppen a számba adagoltam a cuccot, amikor a GWAR-ban is játszó basszusgitáros, Casey Orr kirobbant a mosdóból, és úgy hátba kúrt az ajtóval, hogy abból az egy cseppből 6-7 is lett. Mindenki tudta, hogy ez rengeteg. „Köpd ki! Köpd ki!” – kiabáltak, és esküszöm, hogy meg is próbáltam. Aztán citromot, cukrot, meg még ki tudja, mi mindent tömtek a számba, hogy felhígítsák a savat, de mindhiába. Semmi sem használt. Fél órán belül színpadra kellett állnom, úgyhogy lemenekültem a buszról, különben szétrobbant volna a koponyám. Betámolyogtam egy sikátorba, összevissza motyogtam, és valami fix pontot kerestem, amiben megkapaszkodhattam, hogy ne sodorjanak el a szivárvány minden színében pompázó másfél méteres hullámok.”

Al nyíltan beszél függőségeiről, politikai állásfoglalásairól, ufós kalandjairól és arról, hogy miért szereti az Anthrax-et vagy utálja Henry Rollins-t, és hogyan kötött életre szóló barátságot Burton C. Bell-lel vagy Timothy Leary-vel. Bármilyen meglepő is, a szintipoptól az ipari metálon át a countryzenéig vezetett az útja, úgyhogy zenei szempontból is bővelkedünk kanyarokban. A Ministry – Al Jourgensen elveszett evangéliuma című könyv tocsog a dekadenciában, kemikáliákban, vérben, tragédiában és humorban: mindenből a végleteket kapjuk. Ozzy Osbourne is megnyalná a tíz ujját, ha olvasná!

Al önéletrajzának magyar kiadása április végére várható, és már elő is rendelhető itt: https://dudichakos.com/termek/ministry-al-jourgensen/ Az előrendelők nemcsak egyszerűen segítik a könyv megjelenését, hanem egyúttal fel is kerül a nevük az egyik oldal fejlécébe!

A könyvbemutatóra ugyancsak a tavasz folyamán, feltehetően a Dürer Kertben kerül majd sor.

A szerző: Rattle Inc.54 publikáció
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*